MinAh menedzser asszisztensként kerül az ügynökségre, ahol ketten is felfigyelnek rá. Elhangzik egy vallomás, ami nem talál viszonzásra, majd elcsattan egy csók, ami az egyik fél szerint tévedés volt.
Ezzel kezdődik a félreértések sorozata, majd be...
Mielőtt távoztunk volna, SangWoon unnie megállított.
- Ne haragudj, MinAh, de te nem a BTS managere vagy? – meglepődtem, hogy felismert.
- De igen. Jelent ez valami problémát a fellépéssel kapcsolatban? Most családi okok miatt három hónap szabadságon vagyok, tehát nem fog akadályozni semmi sem.
- Csak azért kérdeztem, hogy a Big Hit hozzájárul-e majd, hogy nálunk lépj fel – basszus, erre nem is gondoltam.
- Akkor viszont van egy másik probléma. Az öcsém ugyanis JYP gyakornok.
- Ez nem gond! – nevetett unnie – A főnök és Mr. Park nagyon jó barátok, ők meg tudnak egyezni. Neked kell szólnod.
- Rendben, még ma elintézem.
Távozás után ismételten időpontot kértem Sejin-től. Az ügy sürgősségére való tekintettel ebéd után nem sokkal fogadott is. Amikor előadtam, milyen ügyben kérem a beleegyezését, meglepődött. Több mindenen is.
- MinAh, erről én miért nem tudtam, hogy te értesz a taiko-hoz?
- Talán mert sosem volt időnk beszélgetni. Én beköltöztem a fiúkhoz, minden szabad időmet velük töltöttem.
- Azt sem tudtam, hogy van öcséd, és gyakornok a JYP-nél.
- Igen, Binie piszkosul jó rapper – mondtam büszkén. – Hamarosan sikerül debütálnia.
- MinAh, kérdezhetek valamit? – mire bólintottam. – Van a fiúknak valami köze ahhoz, hogy hónapokra nélkülöznöm kell téged?
- Erre inkább nem válaszolnék.
- Tehát van. Megölöm őket, isten bizony. Honnét szerzek ilyen jó asszisztenst, mint te vagy?
- Nem vagyok pótolhatatlan – mosolyodtam el magam.
- De, az vagy.
Érdekes lesz a fellépés, hiszen a srácok is ott lesznek, és én csak távolról figyelhetem őket. EunJi felajánlotta, maradjak nála, hiszen úgy sincs hová mennem. Viszont a holmimat valamikor el kell hoznom, és az egyetemi jegyzeteim, könyveim is ott maradtak a dormban. Szerencsére ismertem a beosztásukat, így könnyen kiválaszthattam azt az időpontot, amikor nem futok össze senkivel.
- NamJoon –
Másnap elég feszült volt a hangulat a két fiú között. Az ügynökségre érve lepakoltunk a gyakorlóban, és épp indultam volna Sejin hyunghoz, mikor nyílt az ajtó, és ő lépett be rajta.
- Jó reggelt, hyung!
- Sziasztok! Volna némi bejelentenivalóm – és körbenézett. Már ekkor rosszat sejtettem. – Történt valami, amiről tudnom kellene?
Egymásra néztünk, és nem értettük, hyung mire gondol. Jimin lapított, mert ha valami történt, annak ő az oka. De aztán amit közölt velünk, egyikünk sem gondolta volna.
- Nos, fiúk .... némi változás lesz a jövőben – felkaptuk a fejünket, és már előre féltünk, hogy még több próba, több fellépés, kevesebb szabadidő lesz. – Egy darabig elképzelhető, hogy szükségem lesz a segítségetekre most, hogy egyedül maradtam.
- Hogy-hogy egyedül? MinAh .... – minden megfordult a fejemben, még az is, hogy hirtelen elhatározással kilépett.
- MinAh ..... – vakarta meg a fejét – három hónap fizetés nélküli szabadságot kért.
- De miért? Mi történt? – záporoztak a kérdések, csak két ember állt továbbra is szótlanul.
- Családi okokra hivatkozva távozott, de végig nézve rajtatok, úgy hiszem többet tudtok erről, mint én. Kérdeztem tőle is, de nem válaszolt, és ahogy elnézlek titeket, most sem fogok megtudni semmit.
- De .... visszajön, ugye? – kérdezte félénken JungKook.
- Remélem, mert irtó nagy segítség és szükségem van rá. De ha bármelyikőtöknek köze van a távozásához ..... ne kerüljön a szemem elé – majd távozott.
Egy darabig szótlanul álldogáltunk, majd HoSeok megbökte Jimin mellkasát.
- Ezt neked köszönhetjük, úgy hiszem.
- Miért csak én vagyok a hibás? És ha te is oka vagy, mert szerelmet vallottál neki? Mi van, ha elüldözted ezzel? – vágott vissza.
- Az még nem ok arra, hogy távozzon. Amit viszont te a fejéhez vágtál .... inkább.
- Elég, elég! – választottam szét őket. – Ezzel nem lesz jobb, és MinAh sem fog hamarabb visszajönni. Jó nagy szart kavartatok, és hiába tiltakozol Jimin, te vagy a főbűnös. De nem tudunk mit csinálni. A legjobb lesz, ha gyakorlunk.
Jimin -
Hogy én mekkora marha vagyok! Szerelmes vagyok MinAh-ba, de neki van barátja. Erre én sértettségemben és féltékenységből olyanokat vágtam a fejéhez,amiért itt hagyott bennünket. Mert ezt nyugodtan mondhatjuk annak. A srácok engem hibáztatnak elsősorban, és igazuk van. Ha én nem vagyok olyan aljas vele, még most is itt lenne velünk.
Beszélnem kellene Sejin hyunggal, legalább ennyivel tegyem jóvá azt, hogy három hónapig egyedül marad a temérdek munkájával.
Amikor este hazaértünk, magunk is szembesültünk a ténnyel, hogy MinAh valóban elment. A szekrényből minden ruháját, holmiját elvitte, az ágyneműt lehúzta és a szennyesbe tette. Úgy eltűnt mindene, mintha soha nem is lett volna itt. Csak egyetlen egy valamit, kérlek, csak egyet hagyj magad után ..... Eszembe jutott, hogy volt egy kedvenc bögréje, amiből a teát itta. Kirohantam a konyhába, majdnem fellöktem Jin hyungot, aki valami vacsorafélét próbált összeütni. Kinyitottam a felső szekrényt, ahol a bögrék voltak, és akkor megláttam. Hátul a sorban ott volt a levendulás bögre. Magamhoz vettem és csak ennyit mondtam.
- Mától ez a bögre az enyém. Ebből fogok inni.
- Jimin .... kérdezhetek valamit? – fordult felém hyung. – Te tényleg szerelmes vagy Mina-ba?
- Igen, hyung. De ezt nem akartam. Nem akartam, hogy elmenjen. Egy barom voltam, aki féltékenységből csúnya dolgokat vágott a fejéhez. Nem érdemelte ezt. Hidd el, Jin, ha tudnám, visszacsinálnám .... legalább látnám .... – és nagyokat pislogva fordultam el tőle, hogy ne lássa feltörő könnyeimet.
- Jimin-ah .... – ölelte át vállam hyungom – majd minden rendben lesz. És a bögre a tiéd.
Három hónap ..... aztán visszamegy szerintetek? A két fiú valaha megbékél majd egymással? Azért Jimin-t én sajnálom ..... :(
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
