MinAh menedzser asszisztensként kerül az ügynökségre, ahol ketten is felfigyelnek rá. Elhangzik egy vallomás, ami nem talál viszonzásra, majd elcsattan egy csók, ami az egyik fél szerint tévedés volt.
Ezzel kezdődik a félreértések sorozata, majd be...
- Hát eszedbe jutott a nővéred végre? – támadtam le hívómat.
- MinAh-yah, tudod, hogy meghalni sincs időm.
- Tudom, tudom, ne haragudj rám. Miért hívtál?
- Ma feltétlenül beszélnem kell veled. Mondd, hogy ráérsz!
- Most is beszélhetünk.
- Nem, nem jó, én személyesen szeretnék.
- Binie, ugye nincs semmi baj? – kérdeztem aggódva.
- Nem .... nincs .... csak muszáj ma találkoznom veled.
- Rendben. Hol és hánykor?
A délután ötre beszélt randiig volt még néhány órám. Folyamatosan csak arra tudtam gondolni, valami baj történt. Binie túlságosan zavartan beszélt a telefonban. Az ügynökségnél lehet gond? Elhessegettem a rossz gondolatokat és magamra húzva a legutóbb vásárolt farmeromat és egy pulóvert, elindultam. Bár kellemes tavaszi idő volt, a biztonság kedvéért magamhoz vettem a dzsekimet, noha nem hinném, hogy az öcsém órákig ráérne.
Már szerepeltek a tévében, és a neten is jó pár videó kering róluk, ezért okosan egy eldugottabb kávézóba szervezte a találkozót. Sosem jártam még itt, ügyesen szeparált kis boxok voltak, aki rejtőzni akart, elég jól megtehette. A legutolsó boxban fedeztem fel az ismerős sapkát, és mosolyogva léptem az asztalhoz. Az öcsém azonban nem volt egyedül.
- Szia noona – ölelt át öcsém és adott puszit arcomra, de a szívem olyan őrülten dobolt, nem is figyeltem rá. Csak a másik ember érdekelt, hogy a fenébe került ő ide, és mióta ismerik egymást?
- Szia .... MinAh .... rég .... rég láttalak – állt fel Jimin, mert bizony ő volt az, akit csak akkor láttam, mikor a boxhoz értem.
- Sziasztok – ültem le Binie mellé belülre, és alig mertem a fejem felemelni.
- Jól vagy? – kérdezte halkan a szemben ülő, s én akkor ráemeltem tekintetem. Az a mérhetetlen szomorúság, ami kiült arcára, azok a fénytelen szemek .... csak nem beteg?
- Jól .... igen .... jól vagyok.
- Hozok neked is egy kávét – ugrott fel gyorsan Binie, és kettesben maradtunk. Hosszas hallgatás után szólaltam meg.
- Ti mióta ismeritek egymást? – tördeltem kezeimet az ölemben. Hiszen Jimin azt állította, az öcsém a barátom. Talán már tudja az igazságot? Vajon honnan?
- MinAh, ez egy hosszú történet. Én akartam veled találkozni, Changbin csak segített.
- Szóval akkor tudod, hogy ő kicsoda? – kérdeztem egy kis éllel hangomban.
- Igen, már tudom – hajtotta le fejét.
- Meghoztam a kávét, de most telefonáltak a srácok, hogy be kell még mennünk az ügynökségre, úgyhogy rohanok. Ne haragudj, noona, majd beszélünk. Hyung, csak ügyesen – kacsintott rá miután meghajolt.
- De Binie ....
- Szeretlek Mina! – és ezzel elrohant.
Kettesben maradtunk. Egyfolytában azon kattogott az agyam, honnét tudta meg Jimin, hogy ő az öcsém és nem a barátom, honnan és mióta ismerik egymást? Kavargattam a kávémat, majd Jimin megszólalt.
- MinAh .... én .... szeretnék bocsánatot kérni. Nagyon csúnyán viselkedtem veled, és tudom, hogy megbántottalak. Kérlek .... ne haragudj. Miattam elveszítetted a munkádat, és ezért kell egy boltban dolgoznod – tehát ezt is tudja? Erről bizonyára JungKook-tól értesült.
- Már nem haragszom rád. Csak akkor rosszul esett, hogy nekem támadtál és meg sem hallgattál. Te csak a magad igazát hajtogattad. Fájt, amilyen szavakat vágtál hozzám .....
- Mina, én nem csak bocsánatot szeretnék kérni tőled – kíváncsian néztem rá szemeit fürkészve, és vártam mit fog mondani. – Én .... már korábban is el akartam mondani .... de elszúrtam mindent. – Az asztalon átnyúlva óvatosan megfogta kezemet, majd tekintetét szemeimbe fúrva folytatta. – Lehetne, hogy újrakezdenénk .... ha adnál egy esélyt, hogy jóvátegyem .... én ..... Szeretlek, Mina.
Szívem nagyot dobbant, a torkom is elszorult, minden bajom volt hirtelenjében. Jimin csak simogatta kezemet, de azért szorosan tartotta, el ne szökjek. Mintha el akartam volna. Egy álomban éreztem magam, és féltem még levegőt is venni. Attól féltem, ha megmozdulok, az egész fiú köddé válik, és kiderül, hogy csak az érzékeim játszottak velem.
- Megértem, ha nem ....
- Én is szeretlek – vágtam gyorsan közbe. Jimin először elcsodálkozott, majd kezeimet ajkaihoz emelve adott rá egy puszit. Már visszatért a ragyogás szemeibe, és mosolygott. Közelebb csúszott hozzám és megsimogatta arcomat.
- Köszönöm. Ígérem neked, hogy vigyázni fogok rád .... hogy mindig melletted állok ..... és örökké szeretni foglak.
Közelebb csúszott, majd óvatosan hajolva arcomhoz egy röpke pillanat erejéig összeérintette ajkainkat. Annyira hiányzott, azt a csókot még most is érzem, és nem bántam volna, ha újra megteszi. Mikor elhúzódott tőlem, látta a csalódást arcomon, és elmosolyodott.
- Mina .... én is nagyon szeretném. De nem itt. Bárki megláthat, és mostantól minden mozdulatunkra vigyáznunk kell. Menjünk.
Taxit hívott, majd alig tízperces utazás után megálltunk. Nem kérdeztem hová visz, mindegy volt, csak vele lehessek. Amint kiszálltunk, meglepődve láttam, hogy a kedvenc parkomba hozott el.
- Honnét tudtad?
Megtörtént hát a nagy találkozás ...... sok jó embernek köszönhetően Jimin-nek volt lehetősége beszélni MinAh-val. Most miután tisztázták a múltbéli sérelmeket és elhangzott a kölcsönös vallomás .... hogyan tovább .... ?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
