New Teacher |Befejezett|

3.

Szerda hét óra van és rettentően hideg. Az iskola parkolójában állunk, arra várva, hogy megérkezzen minden tanár és diák egyaránt.

A tizenegyedikes osztályfőnökök szervezték ezt a kirándulást, olyasmi engesztelés képpen, hisz tavaly egyszer sem mentünk. Nem is tudtak volna jobb időpontot választani, mint november közepe. Had faggyunk meg majd a faházakban..

Visszatérve. Édesanyám mellettem áll és beszél valamiről, azonban én nem igazán figyelek rá, ugyanis tekintetem találkozott Mr. Mendesével, aki édes mosollyal arcán intett, majd tovább beszélt az egyik tanárral. Fekete szövet kabátot visel, haja kuszán áll és vállán az utazótáskája pihen, amiben a három napra kellő dolgait hozza.

3 nap az irtó szexi matek tanárommal.

- Holly, ki az a tanár aki intett neked? - kérdezte érdeklődően édesanyám.

- Tudod, akiről tegnap meséltem, hogy segített a matekban és elvitt, Mr. Mendes - avattam be.

- Nem is mondtad, hogy ilyen jóképű matek tanárod van - nézett rám felvont szemöldökkel.

- Talán ezért - forgattam meg szemem. - Mikor indulunk már? - kérdeztem türelmetlenül.

- Kérdezzük meg Mr. Mendest! - mosolygott majd felé kezdett húzni. Esélyem sem volt ellenkezni, így elég hamar elé értünk. Kínosan néztem rá, olyasfajta "mentsen meg" tekintettel.

- Jó reggelt Holly és Mrs. Parker! - köszönt mosolyogva.

- Jó reggelt Mr. Mendes! - vigyorgott édesanyám. - Csak meg szeretném köszönni, hogy segített Hollynak matematikából. Amikor hazaért nagyon lelkesen mesélte, hogy mennyire jól érezte magát a tanár úrral és, hogy mennyire hálás Önnek - áradozott, néhol eltúlozva a dolgokat.

- Anya, ez nem is így volt! - löktem oldalba. - Mármint tényleg nagyon köszönöm, de nem így adtam elő mint most anya - túrtam kínosan a hajamba.

- Ugyan, bármikor szívesen segítek! Nagyon jó társaság Holly és engem csak örömmel tölt el, hogy tudtam segíteni - simította meg a karom, mitől az eddiginél is pirosabb lett az arcom.

- A lányom nevében is köszönöm, megmentette a rossz jegytől - mosolygott rá. - Viszont nekem mennem kell Édesem, vigyázz magadra és írj ha megérkeztetek - nyomott puszit homlokomra.

- Nem vagyok elsős anya - sóhajtottam. - Próbálok vigyázni és nem kitörni a nyakam - nevettem. - Szia! - öleltem át.

- Viszlát Mr. Mendes, szia Holly! - intett, majd eltűnt a tömegben.

- Nagyon kedves édesanyád van - nézett le rám csillogó szemeivel.

- Azt ne hagyja ki, hogy nagyon jól le is tud égetni engem - dugtam zsebembe a kezem, ugyanis ujjaim már lefagytak.

- Nem igaz, szerintem aranyos volt, ahogy beszélt rólad - húzta mosolyra telt, piros ajkait.

- Főleg, hogy nem is úgy történtek a dolgok ahogy Ő elmondta, de nem baj - nevettem halkan. - Mikor indulunk?

- Most, szóval siess - bólintott fejével a busz felé, amibe az osztálytársaim szálltak befelé.

[...]

Az út nagy része unalmasan telt, hisz Nora elaludt mellettem, míg én zenét hallgattam, néha-néha a tőlem egy méterre ülő matek tanáromra pillantva. Unottan nézte a telefonja képernyőjét és nagyon gépelt valamit. Az arca bambulásából, a telefonom hangos jelzése szakított ki, miszerint Mr. Mendest mostantól az ismerőseim között tudhatom. Még az első óra után vett rá Nora, hogy jelöljem be, hisz a tanárunk és irtó dögös. Ismét hangos csippanó hang sértette meg fülem, amihez oda is kaptam kezem.