New Teacher |Befejezett|

6.

Egy idegen ágyban keltem fel. Hirtelen felültem az ágyon és a bekötött lábamra néztem.

Mi történt vele?

Oldalra pillantva szembe találtam magam az ébredező matematika tanárommal, aki a földön aludt.

Hogy kerülök ide? És miért pont ide?

Ki akartam kelni az ágyból, de túlzottan gyenge voltam ahhoz, hogy sikerüljön, így maradtam az ülésnél.
Shawn amint meglátta, hogy már fent vagyok felpattant és mellém ült. Egy rövid nadrágban aludt csupán, így kissé kellemetlenül éreztem magam, de az volt első, hogy rájöjjek mi történt és miért vagyok itt.

- Holly! Minden okés? Jól vagy? Fáj a lábad? - rohant le.

Az előbb még aludt..

- Mi történt? És miért vagyok itt? - néztem rá kérdőn, de mégis kétségbeesetten.

- Elájultál. Túl keveset ettél és ittál tegnap. Amikor elszaladtál Noratól, akkor mentem ki én is és már a földön fekve láttalak meg. A térded kissé megsérült, de gyorsan rendbe fog jönni - mosolyodott el halványan. - Azért vagy itt, mert máshol nem volt szabad hely és mindenképp felnőtt felügyelete mellett kellett lenned - magyarázta el a történteket. - Nem erőszakoltalak meg - nevetett fel. - Csak aggódtam érted.

- Ahj Shawn - nevettem fel. - Köszönöm, hogy.. hát hogy segítettél.. mármint érted - beszéltem zavartan.

- Nincs mit köszönnöd, de ígérd meg, hogy figyelni fogsz magadra - ölelt át, mitől megborzongtam.

- Ígérem - motyogtam a vállába. Borzasztóan jól esett az ölelése, sok erőt adott.

- Ja és nyugi, nem én öltöztettelek át, az egyik barátnőd és Mrs. Stilinski volt az, csak a pulcsi az enyém - kuncogott, majd egyből magamra néztem és tényleg az ő pulcsijában voltam, abban, amit az első közös órákon viselt.

- Átveszem a saját pólóm és visszaadom - tűrtem zavartan a fülem mögé egy tincset.

- Maradhat nálad, majd valamikor visszakerül hozzám - mosolygott. - Ne erőltesd magad, főleg ne a térded.

- De akkor, hogy sétáljak? - húztam fel a szemöldököm értetlenül.

- Majd segítek, de ha nem bánod én elmegyek készülődni, addig foglald le magad valahogy - állt fel mellőlem és a saját, kicsi fürdőszobájaba ment a mai napra szánt ruháival együtt.

Nem sokáig hagyott magamra, éppen annyi időre, hogy meg tudjam igazítani magam és felkössem a hajam. Egy farmerban és egy pulóverben tért vissza, szokásosan kusza hajjal. Felsegített az ágyról, majd belé karoltam és nagy nehezen, de rájöttem, hogy hogyan kényelmesebb menni. Kint nagyon hideg volt, azonban én egy rövid nadrágban és Shawn pulóverében közelítettem meg az étkezdét a lehető leggyorsabban. Elkísért az asztalunkhoz, ahol mindig ülni szoktunk a többiekkel, majd tájékoztatott arról, hogy ha nem eszek levon egy jegyet a félévi átlagomból és otthagyott. Gyilkos tekintettel néztem rá, amin elnevette magát, majd ezek után szokás szerint leült szembe velünk.

Mindenki csak nézett rám és nem szólalt meg, ami már kezdett ijesztővé vállni.

Van valami rajtam? Ó, persze a tanárunk pulóvere és ez úgy jön át mindenkinek, hogy mi lefeküdtünk.

- Miért néztek ennyire? - kérdeztem rá.

- Jól vagy? - kérdezte Beca, aki mindent részletesen tud a tegnapról, hisz ő segített.