New Teacher |Befejezett|

11.

A karácsony előtti napot mindig együtt töltjük az osztályunkkal. Ezek az összejövetelek nem arról szólnak, hogy berúgjunk és úgy menjünk haza, hogy a világunkról sem tudunk, sokkal inkább arról, hogy megajándékozzuk egymást, beszélegessünk, baromkodjunk és egyszerűen megpróbáljuk jól érezni magunkat az év utolsó napjain.

Ebben az évben Markéknál lesz tartva ez az egész. A szülei nincsenek otthon, így bevállalta, hogy nála tartsuk, én pedig megígértem neki, hogy egy-két órával hamarabb megyek, hisz egyedül nem tudja megcsinálni a dolgokat, amik szükségesek ahhoz, hogy egy kis hangulatot varázsoljunk. Egy fekete farmert viselek egy szürke háromnegyedes pulcsival, nem vittem túlzásba a dolgot. Becsengettem, majd vártam, hogy ajtót nyisson ami hamar meg is történt. Egy öleléssel köszöntöttük egymást, majd beljebb invitált a meleg házba. A kabátom a fogasra akasztottam, míg a cipőmet a többi közé rendeztem és a fiú után eredtem.

Hosszú órákba telt, mire átvarázsoltuk a házat, de teljes mértékben megérte. Néhány karácsonyi díszt feltettünk a ház különböző pontjaira, az asztalra poharakat és innivalót készítettünk ki, valamint a kicsi karácsonyfa is fel lett díszítve, amit minden évben megteszünk. Nemsokára be is futottak az osztálytársaink, illetve néhány kívülálló is, akik kísérőként jöttek velük. Aaron is itt van, akivel az incidens óta nem beszéltem és nem is tervezek.

Éppen a nappali felé sétáltam, amikor csengettek, így az éppen közelben lévő ember ajtót nyitott. Amikor megláttam az ajtó túloldalán lévő embert hirtelen karon ragadtam Markot és a konyhába húztam.

Miért van itt Shawn?!

- Miért hívtad meg Őt is? - néztem rá kérdőn, míg a szívem ezerrel vert.

- Azért, hogy jól érezd magad te is - mosolyodott el kedvesen. - Nem tudom mi van köztetek és őszintén annyira nem is izgat, de amíg te boldog vagy én szívesen meghívom bárhová, ahol te is ott vagy.

- Köszönöm - mosolyodtam el én is. - De azért szólhattál volna, hogy ne kapjak szívrohamot, amikor meglátom - nevettem fel, majd megöleltem a fiút. - Tényleg köszönöm.

- Nincs mit - viszonozta gesztusom. - Viszont én megyek, vendéged lesz ha jól sejtem - bicentett fejével Shawn felé. - Orron be, szájon ki - mutogatott nevetve, mitől én is nevetni kezdtem.

Valóban felém lépkedett Shawn, amitől nem kicsit gyorsult fel a szívverésem és szökött az egekbe a pulzusom. Egy fekete farmert visel egy ugyan olyan színű pólóval, haja kusza, szemei csillognak. Mióta megtörtént a csókunk nem beszéltünk róla, sőt talán úgy is mondhatjuk, hogy kifejezetten kerültük a mi témát.
Tudtam, hogy nem lenne helyes a kettőnk kapcsolata, bár ennek ellenére is folyamatosan Őt kerestem a szememmel a folyosókon.

- Szia Holly! - köszönt vidáman mosolyogva.

- Szia Shawn! - köszöntem én is, majd belekortyoltam az italomba.

- Mit iszol? - kérdezte érdeklődően. Tipikus Shawn, aki mindenre kíváncsi.

- Nyugi, nem vodka narancs, csak kóla - kuncogtam. Jót mosolygott azon amit mondtam, majd még közelebb lépett hozzám.

- Miért kerülsz a csók óta? - nézett szomorúan szemembe, mitől összeszorult a szívem.

Ha tudnád hányszor akartalak újra megcsókolni.

- Nem kerüllek, csak nem értem rá - válaszoltam halkan.

- Ma eljössz velem valahova a buli után? - kérdezte egy lépést hátrébb lépve, így normálisan tudtam levegőt venni és a szívverésem is visszatért a megszokottba.