New Teacher |Befejezett|

7.

A napok teltek-múltak, én pedig már két hete itthon voltam. Borzasztó volt ez a két hét, gyógyszereken és orrcseppen éltem. Napokon keresztül nem tudtam aludni, de szerencsére ez elmúlt, viszont helyette kaptam azt, hogy nem volt hangom. Szenvedéssel teli két hét volt, ez biztos.

Péntek van. Talán ennyire sosem vártam még, hogy vissza mehessek az iskolába. A térdem teljes mértékben használható már, legalábbis sétálásra. A város ismét megőrült, azonban édesanyám elhozott, így megúsztam az újabb tüdőgyulladást. Amint beértem és köszöntem a portás néninek az osztályom felé vettem az irányt, akik a folyosón randalíroztak. Miután leraktam a táskám és a kabátom én is a folyosóra mentem, ahol szembe találtam magam a Colton hátán kiabáló Markkal, aki leugrott eddigi helyéről és felém szaladt. Meglepődve fogadtam a fiú gyors kirohanását, minek köszönhetően majdnem a földre estünk.

- Te hülye vagy? - nevettem, míg ő tovább ölelt magához.

- Ez komolyan kérdés volt? - nevetett fel ő is, végülis igaza van.

Amíg nem voltam iskolában Mark folyamatosan, minden nap érdeklődött felőlem és eléggé szoros barátság alakult ki kettőnk között. Eleinte gyűlöltük egymást, de ideje volt ezen változtatni. Csak barátság az egész, semmi más, hisz én mindvégig Shawnon emésztettem magam, ezért ma mindenképp beszélni fogok vele.

Elkezdődtek az órák, amik borzasztó gyorsan elteltek és már azon kaptam magam, hogy mindössze egy perc van kicsengőig matekról. Az osztály minden tagja már elpakolta a felszerelését és csak arra vártak, hogy kicsengessenek és mehessenek haza. Én is arra vártam, hogy kicsengessenek, azonban azért, hogy tudjak beszélni Shawnnal. Meg is történt a kicsengetés, mindenki kimenekült a teremből én pedig a tanári asztal előtt állva néztem Shawnra. Rám emelte barna, csodálatos tekintetét és kérdőn nézett.

- Miben segíthetek, Holly? - kérdezte lerakva a tollát, majd rám szentelte figyelmét.

- Beszélnünk kell - ültem fel a szemben lévő asztalra.

- Figyelek - mondta, miközben becsukta az ajtót a huzat miatt.

- Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak. Hülye voltam és mások véleményét helyeztem előre nem azt amit én szeretnék. Én borzasztóan jól érzem magam veled és csak veled tudok rendesen nevetni és boldog lenni. Csak bocsáss meg nekem kérlek - néztem mélyen a szemébe.

- Teljesen megértelek, én is ezt mondtam volna ha velem lenne ez - támaszkodott meg a tanári asztalon. - Nem haragszom, csak rosszul esett. Konkrétan lepattintottál, de felejtsük el - húzta halvány mosolyra telt ajkait.

Kicsit elgondolkodtam azon, hogy biztos ezt kéne-e tennem, de ölelésébe férkőztem. Szorítottam magamhoz és nem igazán akartam elengedni. Nagyon hülye voltam, amikor azt mondtam neki, hogy kerülnünk kellene egymást, hisz egyáltalán nem akartam azt. Többet nem fogom azt tenni, amit mások miatt kell.

- Van kedved elmenni valahova? - engedett el, hogy rám tudjon nézni.

- Edzésem lesz még ötkor, de utána szabad vagyok. Viszont nem maradhatok sokáig, mert holnap versenyem lesz.

- Akkor edzés után felveszek a suli előtt és elviszlek valahova - kacsintott rám, mitől piros lett az arcom.

- Rendben, lesz még órád? - ugrottam le a padról.

- Nem, ez volt az utolsó - vette keze közé a könyveit, majd előre engedett és a folyosón folytattuk utunkat.

- De jó valakinek - forgattam meg szemem mosolyogva.

- Öt óra óta fent vagyok, nem túlzottan jó - nevetett fel.

- Lesz egy-két órád pihenni - nevettem én is. - Akkor edzés után látlak - öleltem át.