New Teacher |Befejezett|

2.

Egy újabb csodálatos reggelre ébredtünk szerény városunkban. Miután felszenvedtem magamra a bakancsom és a kabátom is, útra kész voltam, így neki is vágtam a mindössze húsz perces sétának, ami mindig hosszabbnak tűnik ilyen rossz időben. A fák lombja már rég lehullott és a sivár, egyszínű földet díszítik a színes levelek. Az énekes madarak hangját felváltotta a varjak károgása és a napsütés helyett felhőket kaptunk, amitől minden ember arca más lett, mint nyáron volt.

Lépteimet gyorsan szedtem, hisz késésben vagyok és nagyon mázlisnak kell lennem ahhoz, hogy ne késsek el. Igaz, valószínűleg nem fognak beírni, de nem szerencsés úgy elkésni, hogy az osztályfőnököddel van az első órád.

Éppen a zebránál várakoztam türelmetlenül, amikor megállt mellettem egy autó és akaratlanul is oda kaptam tekintetem. Miután lehúzta az ablakot az illető találkozott a tekintetem az autóban ülő Mr. Mendes-zel.

- Nem kell egy fuvar Holly? - kérdezte karikás szemekkel, azonban mosollyal az arcán. - Eléggé késésben vagy.

- Majd jobban sietek, de azért köszönöm - mosolyodtam el halványan.

Ha ezt megtudja Nora nekem végem..

- Pattanj be - nyitotta ki az ajtót. Nem akartam tovább makacsoskodni, hisz tényleg el fogok késni, mivel a lámpa még mindig piros.

- Nagyon köszönöm - néztem rá hálásan.

A matek tanárom autójában ülök, ami az Ő illatában úszik. Lehetne ennél jobb reggelem?

- Ugyan, nekem legalább jól indul a reggelem, neked pedig kell egy fuvar - mosolygott, majd gázt adott az autónak.

Arcom egy kissé piros színt vett fel, így inkább az ablakon kívüli tájat kezdtem el nézni. Hosszas percekig csend volt közöttünk, néha már túl kínos csend. Nem tudom, hogy Ő nem bírja ezt vagy tényleg kérdezősködni akart, de elkezdte.

- Ma hanyadik órában találkozunk? - kérdezte, míg ismét pirosat kaptunk.

- Hetedik - válaszoltam kérdésére, miközben a továbbra is piros lámpát kémleltem. - Miért piros még mindig az a hülye lámpa? - sóhajtottam.

- Én is ezt kérdezem magamtól - dobolt ujjaival a kormányon. - Élvezet ilyenkor munkába menni.

- Én csak börtönnek hívom, de kinek mi - rántottam meg vállam, majd elkaptam a tekintetem róla.

- Nem becsülitek meg azt, hogy tanulhattok - rázta meg fejét. - Sokan szeretnének tanulni, de nem tehetik meg mert nem élnek olyan körülmények között. Ti szerencsésnek mondhatjátok magatokat - mondta, majd zöldre váltott a lámpa és beletaposott a gázba.

- Megbecsülöm, mert tudok mindről, amit most elmondott Mr. Mendes, de akkor sem fogom szeretni azt, hogy az iskolában ülök délután négyig és utána még edzésem is van. Ja és utána tanuljak is mert a legtöbb tanár olyan szemét, hogy felad három oldal leckét, aztán még mi vagyunk a rosszak, ha fáradtan ülünk be órára. Könyörgöm, ha nem kéne hajnalban is a feladata felett ülnöm nem lennék fáradt és figyelni is tudnék - sóhajtottam fel.

- Elhiszem, hogy nehéz. Én is voltam gimis és én is ugyan így voltam vele - mondta miközben a hajába túrt.

- Sokkal szívesebben lennék magántanuló, de akkor depressziós lennék, aztán sosem történne meg az első csókom - forgattam meg szemem. - Ez borzasztóan rossz példa volt, de nem jutott más eszembe - nevettem.

- Tényleg borzasztó példa volt, de nyugodj meg, lesz első csókod. Mindenkinek volt és lesz is. Ez olyasmi dolog, ami akkor is megtörténik ha nem akarod, sőt legtöbbször akkor, amikor nem számítasz rá. Szóval ne aggódj Holly, Te sem fogsz kimaradni - nevetett halkan, majd leállította az autót.