New Teacher |Befejezett|

8.

December elseje van, szombat, a szertorna versenyem napja. Az ülőhelyek telis-tele vannak szülőkkel, gyerekekkel, helyi diákokkal és néhány tanár is megfordul itt. Én a padon ülök a többiek mellett, míg az edzőnk arról beszél, hogyan fog zajlani a verseny. A második leszek, előttem pedig pont most kezdte el az ottawai, körülbelül velem egy idős lány a gyakorlatokat. Figyelemmel kísértem végig, ahogyan csinálta, nehéz lesz felülmúlnom, nagyon ügyes. Miután Ő lesétált a matracról én váltottam fel a helyét. Elkezdődött a dal, amit közösen választottunk ki az edzővel erre a versenyre. Ez azt jelentette, hogy másodpercek múlva nekem is kezdenem kell. Egy utolsó mély levegőt vettem, majd nekiláttam.

Csak a térdem miatt félek.

Ez a félelem percekkel később már sehol sem volt. Éppen az utolsó és egyben legnehezebb gyakorlat közben pihentem egy pár másodpercre, amikor az itt lévő emberekre néztem. Egyből kiszúrtam Shawnt, aki mosolyogva figyelt engem. A jelenléte erőt adott és mosollyal arcomon futottam neki az utolsó gyakorlatnak. Végül sikeresen érkeztem, ezzel pedig jó pontot szerezve a zsűrinél. Óriási vigyorral az arcomon szaladtam oda az edzőmhöz, akit átöleltem majd a többieket is.

A büfé előtt állva beszélgettünk a lányokkal a sulis csapatból, amíg a többi nem ide valósi versenyző végez. Éppen nagyon magyaráztam, hogy tegnap megtanultam korcsolyázni, amikor valaki hirtelen megfogta a derekam, én pedig egy óriásit ugrottam. Természetesen az engem körülvevő emberek nevetni kezdtek, ahogyan a drága ijesztőm is, Shawn Mendes. Mérgesen ütöttem vállába, majd megöleltem. A lányok előtt semmit sem kell titkolom Shawnnal kapcsolatban, hisz ők nem estek bele és azt is tudják, hogy semmi sincs köztünk és nem is lesz.

- Nagyon ügyes voltál - suttogta fülembe, mitől akaratlanul is kirázott a hideg.

- Köszönöm - válaszoltam mosolyogva. Miután elengedtem, keze továbbra is derekamon maradt, azonban mellém állt, így annyira nem volt feltűnő.

- Miújság lányok? - kérdezte azzal a tipikus mosollyal az arcán, amivel mindenkihez beszél.

Rám sosem így mosolyog.

- Azt hiszem mennünk kell - biccentett Camila az edzőnk felé, aki mutogattot nekünk.

- Utána találkozunk? - kérdezte Shawn, mitől óriási mosoly ült ki az arcomra, ismét.

- Persze - válaszoltam. - De rohannom kell - mutattam az edzőmre, majd valóban futni kezdtem és útközben megszabadultam pulóveremtől is ami alatt az egyenruhánk volt.

A verseny tétje a középdöntő, ami Ottawában kerül megrendezésre, február elsején. Ahhoz, hogy tovább jussunk el kell érni a 8,50-es pontszámot. Ezután természetesen rangsorolnak és a legjobb tíz jut tovább. Az első három érmet, míg a többiek oklevelet kapnak. Idegesen tördeltem ujjaim, miután elkezdődött az eredmény hirdetés. A második helyezett következik. Egyre jobban és jobban ideges leszek.

Lehet tovább sem jutok?

A szememmel folyamatosan Shawnt kerestem. Az egyik tanár mellett állva pillantottam meg. Elmosolyodott, pontosan akkor, amikor kimondták a nevem. Az adrenalin szintem hirtelen megugrott, óriási mosollyal az arcomon lépkedtem a dobogó felé, majd fellépve a második fokára a nyakamba akasztották az érmet.
A harmadik egy ottawai lány lett, az első pedig egy vancouveri. A csapatunkból én és Camila jutottunk tovább, a többieknek kevesen múlott.

Elköszöntem mindenkitől majd a parkoló felé vettem az irányt, ahol megpillantottam Shawnt. Mosollyal az arcomon szaladtam felé, majd egyből az ölelésébe férkőztem. Szorosan öleltem magamhoz, részben azért mert eljött, részben pedig a tegnap miatt. Miután elengedtük egymást az autóba ültünk és Shawn a mi házunkhoz vezetett.