New Teacher |Befejezett|

24.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nehéz az utóbbi pár nap. A találkozás után kérdőre vontak a szüleim, hogy hogyan mertem kapcsolatba lépni az egyik tanárommal, illetve közölték, hogy ezzel csak mindkettőnknek ártottam és később még meg fogom bánni. Természetesen mindent eltűrtem, amit mondtak Shawnról, rólam és a kapcsolatunkról, hisz abban reménykedtem, hogy majd idővel megbékélnek a ténnyel, hogy az egyik tanárom a szerelmem. Próbáltam beszélni velük arról, hogy hogyan alakult ki ez mind és miért, de az első pár napban hallani sem akartak erről. Apa nemsokára visszament dolgozni, így újra az ország másik végében volt, de a legjobban az zavart, hogy úgy ment vissza, hogy rosszban voltunk.

Kellett egy hónap, mire anya feldolgozta a hallottakat és látottakat. Ezután elkezdtünk beszélni a kapcsolatomról Shawnnal és szépen lassan megkedvelte a férfit, azonban ehhez először neki is be kellett látnia, hogy az iskolán kívül Shawn is csak egy normális ember, aki bárkivel kapcsolatot létesíthet. Mindent el kellett neki mesélnem, azt is beleértve, ami nyáron történt velünk. Kicsit mérges lett rá ezután, de megértettem vele, hogy én megbocsájtottam, neki pedig nem kell felsértenie a sebeket. Végre rendesen meg tudtunk mindent beszélni és nem kellett tovább titkolóznom. Bátran elmehetek randizni vagy éppen csak sétálni a barátommal és nem kell senkit sem megkérnem arra, hogy hazudja azt, hogy nála alszok vagy éppen vele ütöm el az időmet. Anya egyre inkább szerette volna, hogy átjöjjön újra Shawn és egy vacsora keretein belül megismerhesse úgy, mint a barátomat és ne úgy, mint az egyik gimnáziumi tanáromat. Ez a vacsora az elkövetkezendő héten meg is történt és nagyon jól sikerült. Kifejezetten megkedvelték egymást és az este utolsó mondata az volt, hogy szívesen látják a szüleim bármikor nálunk. Ezt elkönyveltem egy jó pontnak.

Úgy éreztem, hogy ideje a barátaim előtt is felfednem a kapcsolatom és ebbe Shawn is beleegyezését adta. Egy szombati napra beszéltük meg a találkozót az egyik kevésbé ismert kávézóba. Minden jól indult, az idő kedvezett nekünk ezért tudtunk sétával menni és ez a szerelmemen is segített. Csodás idő volt őszintén szólva, ahhoz képest, hogy november közepe volt. Beültünk a kávézóba és elkezdtünk várni életem egyik legrosszabb döntésének a gyümölcsére. Megérkezett Nora és Mark, akik semmit sem sejtve, értetlenül ültek le hozzánk. Beszélgettünk egy kicsit, azonban a lány kíváncsisága áttörte a jeget és rákérdezett arra, hogy mikor jön végre a barátom. Ekkor feltettem az asztalra az összekulcsolt kezeinket és mindent elrontottam. A lány kiakadt, ideges és dühös lett. Bevallotta, hogy még most is érez valamit iránta, annak ellenére, hogy több, mint fél éve párkapcsolatban él, majd ezt követően elviharzott. Mark, Shawn és én hosszú ideig szó nélkül nézegettünk össze-vissza, mindenki próbálta felemészteni a történteket. Néhány perc elteltével szerencsére beszélgetni kezdtünk, miközben próbáltuk elfelejteni azt a pár percet és úgy tenni, mintha még csak most érkezett volna meg a fiú. Sok időt töltöttünk el azon a helyen és amikor elköszöntünk mindenki úgy jött ki a kávézóból, hogy jól érezte magát. Mark jól fogadta a kapcsolatunkat, de elmondása szerint már régebben rájött arra, hogy mi is van köztünk, csupán csak nem akart ránk rontani ezzel.

Ezt követően nehéz napok vártak ránk a gimnázium falain belül. Shawn és én attól féltünk néhány napon keresztül, hogy Nora világgá kürtöli a kapcsolatunkat és mindketten repülünk innen. A lány teljesen kikerült a baráti körünkből és a gimi "menő lányok" csapatába került be. Megváltozott, alig akartam ráismerni, de lassan elfogadtam. Teljesen elvesztettem a barátságunkat, de próbáltam azzal nyugtatni magamat, hogy ennek így kellett lennie és így majd jobb lesz. Nem volt könnyű úgy tovább élni az életem, hogy elvesztettem az egyetlen gyerekkori barátomat, de az édesanyám, a barátom és a legjobb barátom segítőkészsége és kedvessége segített.

Minden reggel Mark társaságában jártam iskolába, majd késő délután haza is együtt mentünk. Általában ezt az követte, hogy átmentem Shawnhoz, akinél eltöltöttem pár órát, majd hazajöttem és anyával töltöttem a nap további részét. Mindenkivel javult a kapcsolatom, a tanulmányi eredményem is elkezdett felfelé ívelni és végre újra szertornázni kezdtem.

[...]

- Hazaértem - kiáltottam el magam, miközben levettem a cipőmet és a kanapéra dobtam a táskámat.

- Szia kicsim - hallottam meg édesanyám csilingelő hangját a konyhából.

- Szia anya - nyomtam egy puszit a nő arcára, majd az egyik széken helyet foglaltam és egy almát kezdtem csemegézni.

- Milyen napod volt? - érdeklődött kedvesen, miközben a vacsorát főzte kettőnk számára. Minden nap elmesélek neki mindent.

- Megint készülünk egy versenyre az edzésen, amin ha jól szerepelek ösztöndíjat kaphatok az egyik egyetemre - meséltem boldogan, hisz ez egy borzasztóan nagy lehetőség számomra.

- Sikerülni fog kicsim, nagyon ügyes leszel - fordult hátra hozzám mosolyogva. - Még egy fél óra, mire készen lesz a vacsora, addig menj fel a szobádba vagy nézz valamit a nappaliban.

Az utamat a nappali felé vettem, majd a kanapén elfeküdve valami olyan műsort kezdtem keresni, amit szeretek és érdekel. Hosszas percekig csak pörgettem a csatornákat, majd végül az egyik mesét közvetítőn állapodtam meg. Elkezdtem Spongyabobot nézni, amit kiskoromban is minden nap megnéztem. Szerencsére maratont adtak és ez tökéletesen lefoglalt a vacsoráig. Ezt követően a szobámban ütöttem el az időmet, de miután meguntam inkább negfürödtem és lementem anyához filmet nézni. Egy ideig lekötötte a figyelmem a romantikus, nekem már túl nyálas film, de meguntam ezt is, így inkább a konyhába mentem és vacsorát kezdtem készíteni magamnak, másodjára. Miután elkészítettem a croissant betettem néhány percre a sütőbe, majd mikor már kellően megolvadt benne a sajt és ropogós lett az édes tészta kivettem onnan. Leültem az asztalhoz és enni kezdtem, miközben a telefonomat nyomogattam. Nem zavart az sem, hogy megszólalt a csengő ilyen későn, hisz túlzottan lefoglalt az, hogy boldoggá tegyem a hasam. Édesanyám kiment ajtót nyitni, de nemsokára vissza is jött, hisz az ajtó csukódott. Beszélgetést nem hallottam, így azzal voltam, hogy biztosan nem volt kint senki, csak a szokásos unatkozó emberek szórakoznak.

- Szia - hallottam meg egy köszönést nem is olyan messzi tőlem, de ekkor még nem fogtam fel, hogy ki köszönt.

- Hello - köszöntem vissza, azonban eljutott az agyamig, hogy kié ez az édes hang. - Te mit keresel itt ilyen későn? - kérdeztem meglepődve, de a következő pillanatban már Shawn nyakában lógtam.

- Meglepetés - kuncogott aranyosan, ami megmelengette a szívem. - Öltözz át, megyünk valahova.

- De anya.. - kezdtem bele, azonban az említett nő félbeszakított.

- Anyád mindenről tudott már korán reggel - mosolygott a pultnak dőlve, majd Shawnra nézett, aki ezt követően rá kacsintott édesanyámra.