9.

10.4K 351 71
                                        

Az óra ötöt üt és Shawn ebben a pillanatban parkolt le a ház előtt. Fáradtan, de annál izgatottabban ültem be mellé az autóba. Mindketten kissé rekedt hangon elmormoltunk egy jó reggeltet, ezután különösebb beszélgetés nem kerekedett közöttünk, hisz nekem alig volt hangom, Ő pedig csak fáradt. Kint még egészen sötét van, ezért sokat nem látok, így inkább faggatni kezdtem Shawnt, hogy hova visz, de sokra nem jutottam vele. Mielőtt odaértünk be kellett csuknom a szemem, tehát az utolsó öt percet nem láttam az útból. Miután leparkolt az én oldalamra sietett hogy kisegítsen, de előtte még bekötötte a szemem. Bizonytalanul fogtam meg a kezét, majd sétálni kezdtünk. Legalább háromszor megkérdeztem azt, hogy "Ott vagyunk már?", ezen Shawn csak nevetett a végére.

- Itt vagyunk - suttogta a fülembe, mitől végig szántott a hideg testemen.

Idegesen vártam azt, hogy levehessem magamról a kendőt, de megtette Ő. Szememet kinyitva szembesültem Torontóval és a felkelő nappal. Gyönyörű volt ahogyan ráláttunk a város nagy részére és a felhők mögül előtörni próbáló nap csak tökéletesebbé tette ezt a kilátást. Sosem gondoltam volna róla, hogy Ő ismer ilyen helyeket itt, hisz nem tűnik olyan férfinak, aki naplementét nézeget szabadidejében. Továbbra is mosollyal arcomon figyeltem a napfelkeltét egészen addig, míg Shawn meg nem törte a köztünk lévő csendet.

- Felhők nélkül jobb lett volna, de.. - próbálta befejezni a mondatát, azonban én félbe szakítottam azzal, hogy az ölelésébe rohantam, talán kicsit nagyobb lendülettel mint kellene, hisz párat hátrébb lépett, de szorosan ölelt vissza.

- Ez gyönyörű - motyogtam vállába, majd eltoltam magamtól, hogy szemébe tudjak nézni. - A felhőkkel együtt.

- Örülök, hogy tetszik - mosolygott, majd leterített egy pokrócot és odahúzott, hogy üljek mellé. Kissé szorosan egymás mellett foglaltunk helyet, de akkor és ott ez nem érdekelt.

- Nagyon köszönöm - hajtottam vállára fejem, majd innen figyeltem tovább, a már nyüzsgő várost.

- Nora és Aaron együtt van? - kérdezte meg témát váltva.

Érdekel a diákok szerelmi élete Shawn?

- Még nem, de Aaron nagyon bele van esve és Nora is valamennyire, azt hiszem - válaszoltam kérdésére.

- Na és te? Neked nem jön be senki? - kérdezte, mitől meglepetten meredtem rá.

- Senki. A korombeli fiúk mind a "nem állok meg egynél" korszakát éli és ebből nekem nem kell - húztam meg a vállam.

- Valahogy én is így voltam a lányokkal ebben a korszakomban - nevetett fel halkan. - Persze van kivétel, de fiatalok vagytok, normális, hogy élni szeretnétek és nem elkötelezni magatokat - karolta át vállam.

- Ebből nagyon az jött át, hogy te már házasodni akarsz - kuncogtam, miközben legbelül furcsán éreztem magam.

- Pedig nem szeretnék még - nevetett. - Annyira én sem vagyok öreg, hogy elkötelezzem magam és egyenlőre nincs is ki mellett.

- Ha már itt tartunk, neked nincs kiszemelted? - néztem rá a szemöldököm húzogatva, mitől mindketten nevetni kezdtünk.

- Nevezhetjük úgy is, de nem igazán érzem úgy, hogy Ő készen lenne egy kapcsolatra. Velem - emelte ki a velem szót.

- Hogy érted, hogy veled? - akadtam fent a mondata végén.

- Van köztünk pár év - támasztotta meg kezével magát a háta mögött.

- Te beleestél egy diákodba? - néztem rá kérdőn, nagyra nyílt szemekkel.

Kibe esett bele? Valamelyik végzősbe? Meg is érteném, hisz nem csúnyák. Esetleg Nora? Hisz megkérdezte, hogy együtt vannak-e Aaronnal. Vagy.. vagy én? Ez lehetetlen.

New Teacher |Befejezett|Where stories live. Discover now