New Teacher |Befejezett|

19.

A valentin napi randink tökéletesre sikeredett. Jégkorcsolyáztunk, utána pedig elmentünk vacsorázni és az estét Shawnnál zártuk. Megígértem neki, hogy kapni fog belőlem, de ez mégsem történt így. Túlzottan kevés ideje tart ez kettőnk között ahhoz, hogy neki adjam magamat. Bízom benne, maximálisan, de mégsem érzem azt, hogy ennek meg kellett volna történnie tegnap.

Reggel az édesen szuszogó fiú mellett ébredtem. Annyira sebezhetőnek tűnik ilyenkor. Két keze derekamat ölelte szorosan, fejét pedig nyakamnál pihentette. Biztosan valami szépet álmodott, hisz arcán aranyos mosoly ült. Óvatosan simogatni kezdtem a hátát, mire ő elmotyogott valamit, amit nem értettem. Mosolyogva figyeltem tovább, de mocorogni, majd nyöszörögni kezdett.

- Jó reggelt álomszuszék - nyomtam egy puszit a homlokára.

- Jó reggelt - szólalt meg rekedtes hangján. - Régóta fent vagy? - törölte meg álmos szemeit.

- Csak néhány perce - túrtam a hajába, egy mosoly kíséretében. - Jót álmodtál? - kezdtem az arcát simogatni.

- Nagyon - bólintott. - Hárman voltunk és a kislányunk teljesen rád hasonlított - nyomott egy puszit a nyakamhoz.

- Mesélj még - tekertem egy újabb tincsét az ujjam köré, míg arcomon mosoly pihent.

A fiú boldogan kezdett el mesélni az álmáról és egy apró részletet sem hagyott ki. Öröm volt látni és hallani, ahogyan mosolyogva formálja a szavakat illetve néha felkuncog.

Mivel eléggé megéheztünk lementünk a konyhába, ahol közösen kezdtünk reggelit készíteni. Egyszerűre fogtuk a figurát, hisz se Shawn, se én nem értettünk igazán a finom ételek készítéséhez. Miután elkészült a rántotta felvágtam néhány zöldséget, amiből mindkettőnk tányérjára tettem és egy-egy pohár narancslét is kitöltöttem. Én nagyon szerettem volna kint enni, de nagy nehezen Shawn rávilágított arra, hogy mínuszok uralkodnak a házon kívül és jégkockára fagynánk, a reggeliről nem is beszélve. Így hát az étkezőasztalnál maradtunk.

Most kivételesen egymás mellé ültünk le, ezt pedig én ki is használtam. Egy falat tojást felszúrtam a villámra, majd Shawn szája felé vezettem azt, mintha egy kis repülő lenne. A férfi nevetve nyitotta ki a száját, majd megette ami a villán volt. Felváltva etettük egymást egészen addig, míg mindkettőnk tányérja üres nem lett.

[...]

A szombati nap borzasztóan gyorsan elrepült úgy, hogy az egészet Shawnnal töltöttem. Késő délután szóltak a szüleim, hogy el kell utazniuk vidékre a nagyszüleimhez, így egyedül hagytak, amiért persze ezerszer bocsánatot kértek. Úgy éreztem, mintha ez valami ajándék lett volna Istentől, hogy Shawnnal lehessek, pedig egyáltalán nem vagyok vallásos.

A vasárnap délelőttöt csakugyan Shawnnál töltöttük, de később haza kellett mennem elrendezni Teddy-t. Szerencsére a férfi egy percre sem szakadt el tőlem és jött velem. Megetettük és itattuk az édes szőrmókot, majd elvittük sétálni, aminek az eredményeként egy üres mezőn kötöttünk ki, amin a hó sértetlenül pihent.

- Virágot a virágnak - tette bele a hajamba mosolyogva az általa leszedett fehér kis virágot - amit elképzelni sem tudom, hogy hol szerzett - majd egy puszit nyomott a homlokomra.

A fagyos patak mellé ültünk le, majd elengedtem Teddy-t, hogy szaladgáljon egy picit. A kutya egyből élt ezzel a lehetőséggel és szaladni kezdett, amit mosolyogva figyeltem. Időközben Shawn az ölébe tett, így még közelebb tudva magához. Imádom, hogy ennyire szereti érezni, hogy vele vagyok és az övé is.