New Teacher |Befejezett|

22.

Sötétség. Sok helyzetben használják az emberek ezt a szót és sok mindent párosítanak hozzá. Fájdalom, egyedüllét, üresség. Ez mind eszébe jut az embernek ha a sötétséget hallja. Egy ember élheti a sötét korszakát, amikor elveszíti egy barátját, a szerelmét, a családtagját vagy éppen a kisállatát, de akár az egyedülléttől is kialakulhat ez benne. Teljesen mindegy, hogy miért alakul ki, sosem jó. Hajlamosak vagyunk ilyenkor mindenkit eltaszítani magunktól, a barátainkat, a családunkat. Nem fogadjuk el a segítséget, egyedül akarunk kijutni a helyzetből, pedig ez az esetek többségében nem sül el jól.

A legrosszabb helyzetbe estem bele. Se a családomnak, se a barátaimnak nem mondtam el semmit, hisz nem mondhattam. A változás viszont látványos volt. Általában késő délutánig aludtam, hisz az álmaimban minden jó volt, olyan, mint a buli előtt. Amikor a szüleim nem voltak otthon kimentem a szobámból, talán ettem, majd miután megfelelő mennyiségű vizet fogtam magamhoz, visszamentem a négy fal közé. A szüleim rettentően aggódtak értem. Nap mint nap az ajtóm előtt álltak felváltva és próbáltak szóra bírni, de sajnos kevés sikerrel. Nora, Mark, Brian és Connor szerettek volna segíteni, de egy ideje már egyáltalán nem beszélek velük. Teljesen tönkretett az az este, azt kívánom bárcsak a bálba mentem volna és akkor talán ma is ugyan olyan életvidám lennék, mint aznap napközben.

Shawnieka🐣: Kérlek beszéljük meg!

Shawnieka🐣: Túl sokat ittam és fogalmam sem volt arról mit teszek.

Shawnieka🐣: Nagyon kérlek Kedvesem, válaszolj és beszéljük meg az aznap történteket.

Shawnieka🐣: Két hónapja semmit sem tudok rólad..

SHAWN

Monoton napjaim voltak. Felkeltem, bementem dolgozni, majd hazajöttem és csak feküdtem az ágyamban, azon agyalva, hogy mennyire elcsesztem az egészet. Naponta legalább tíz üzenetet hagytam Hollynak, de két hónapja nem kapok választ. Minden reggel a házuk előtt megyek el, de sosem látom őt, pedig szükségem lenne rá.

Valaki úgy döntött, hogy ráfekszik a csengőmre ezen a csodás, pénteki délutánon és hiába tudtam, hogy nem a szerelmem lesz az, reménykedtem benne. Ahogyan kinyitottam az ajtót meglepett Mark Stilinski jelenléte, aki nem mellesleg Holly osztálytársa és legjobb barátja.

- Mi a francot tettél Hollyval? - támadott le, amivel nagyon meglepett, bár valahol mélyen már számítottam erre a látogatásra.

- Szép napot Mark, gyere be - engedtem be a házamba a fiatal fiút, aki láthatóan nagyon ideges és aggódik.

- Mit csináltál vele? - járkált fel-alá a nappaliban, miközben a keze ökölbe volt szorítva. - Olyat tettél, amit nem akart? Szakítottál vele? Megcsaltad?

- Túl sokat ittam és az a nyomorult lány kihasználta ezt - sóhajtottam összetörten.

- visszaemlékezés -

- Csak még egy felest Shawn! - noszogatott az egyik haverom, majd a következő pillanatban a már sokadik ital is végigmarta a torkomat.

- Én most kiveszek egy kis szabadságot a pultos fiú szerepből - tettem le mosolyogva a poharam, majd elindultam ki az udvarra, ahova utoljára láttam Hollyt menni.

- Szia Shawnie - simított végig a karomon egy lány, aki az alkohol hatására teljesen Hollynak tűnt.

- Te nem az udvaron voltál, Holly? - néztem furán a lányt, aki kissé homályos volt a sok ital miatt, ami a szervezetemben dolgozik.

- Itt vagyok előtted és a csókodra vágyom - túrt a fürtjeim közé, majd ezután egyből lecsapott az ajkaimra.

Viszonozni sem tudtam a csókját, ugyanis elrántottak onnan és egy nagy pofon gazdája lettem. Egyből az arcomhoz kaptam a kezemet és olyan volt, mintha egy pillanat alatt kijózanodtam volna.

- Te mi a francot csinálsz? - ordított velem Connor, aki láthatólag józan. Visszafordultam a lány felé, aki még mindig ott állt a falnál, de rájöttem, hogy ez nagyon nem Holly volt.

- Megkérdeztem tőle, hogy ő miért van bent, Hollynak hívtam és úgy válaszolt mintha ő lenne - mondtam könnybe lábadt szemekkel.

- Holnap mindent megbeszélünk - ütögette meg a vállam Connor, majd kivitt a kertbe.

- Hol van Holly? - kérdeztem, miközben lefolyt a könny az arcomon.

- Hazament.

HOLLY

Connor borzasztóan hosszú fűzésének eleget téve megbeszéltünk egy találkozót a közeli parkba. Nem sokat készülődtem, csak megfésültem a hajam és felfrissítettem az arcom. Hagytam egy cetlit a szüleimnek, hogy hol vagyok, ha hamarabb hazaérnének vagy éppen én érnék haza túl későn, amire igazából kevés esélyt látok. Lassan sétáltam a régen látott utcán, miközben végig a földet figyeltem és az ott lévő kavicsokat rugdostam. Nemsokára a fekete cipős fiú előtt teremtem, akire amint felemeltem a tekintetem szorosan magához ölelt. Még magam sem hittem el, hogy mennyire jól esett és mennyire kellett nekem egy baráti ölelés. Szorítottam magamhoz a fiút, akiből hirtelen lett számomra egy rettentően fontos barát. Éreztem, hogy ez az ölelés erőt és vigaszt is akart adni, de úgy sejtem, hogy ő tud mindent Shawn részéről. Egyszerre érzem úgy, hogy tudni akarom és úgy, hogy nem érdekel mi volt, megcsalt engem és nincs magyarázat rá. Azonban egy éven keresztül ő lesz a matematika tanárom és a mostanra megerősödött képességeim miatt több, mint valószínű, hogy versenyekre szeretne majd vinni. Úgy kell viselkednem vele, mintha mi sem történt volna, pedig nagyon is történtek dolgok.

- Szia Csöppség - simította meg az arcomat, amire ki volt ülve a fájdalom és az a nyomorult hiány.

- Szia Connor - néztem a fiú szemeibe, amik most nem csillogtak annyira a boldogságtól.

- Azt terveztem, hogy veszünk magunknak valami kávét, utána pedig elmegyünk valahova beszélgetni, rendben? - kérdezte, miközben átkarolta a vállam és elindultunk az egyik irányba.

- Rendben - egyeztem bele, hisz tényleg jó ötletnek bizonyult.

Csak ne találkozzunk senkivel.

Egy órás sétálgatás után megérkeztünk a dombra, ahonnan az egész várost be lehetett látni. Leültünk a fűbe a kávénkkal a kezünkben és sokáig csak néztünk magunk elé az óriási városra, ami sokadjára is levett a lábamról. Nem zavart egyáltalán a zaj, hisz a gondolataim nagyobb hangzavart csaptak a fejemben és csak még jobban eluralkodott rajtam Shawn hiánya. Eszembe jutott, amikor ő vitt el egy ilyen helyre és hogy aznap megtörtént az első csókunk. A könnyek elkezdtek folyni az arcomon, de Connor egyből letörölte őket és beszélni kezdett nekem arról az estéről. Hiába fájt hallanom, amit mondott Shawnról és a csókról ő elmondta és igazából jól is tette. Megtudtam az igazságot, bár ettől függetlenül továbbra is csalódást érzek Shawn iránt, hisz ő nem engedte, hogy én sokat igyak, akkor neki miért kellett? Egyszer biztosan meg fogok bocsájtani neki, de senki se várja el tőlem azt, hogy én egyik napról a másikra feldolgozzak mindent és visszarohanjak hozzá.