21.

6.4K 226 51
                                    

Elérkezett a várva várt bál napja. Az összes testnevelés óra elmaradt ma a csarnok díszítése miatt, aminek minden bizonnyal az összes diák örült. Sokak számára lassan telt ez a nap, ahogyan nekem is. Amikor kicsengettek az utolsó óráról is megkönnyebbülten vettem fel a vállamra a táskámat és kiindultam a teremből a barátnőmmel magam mellett.

- Alig várom már az estét! - ujjongott nekem boldogan Nora, aki teljes lázban ég. - Ugye te is jössz?

- Inkább kihagyom - húztam meg a vállam hanyagul. Mark úgyszintén nem jön, Shawn pedig nem lehet a partnerem, ezért inkább otthon maradok.

- De miért? Nem jössz el Markkal? - kérdezte megállva a kávé automatánál, amibe bedobott annyi pénzt, amennyi kell egy cappuccinohoz.

- Mark sem jön és egyedül nincs kedvem itt lenni, de azért ti érezzétek jól magatok, és várom majd a képeket - kacsintottam rá.

Miután készen lett az itala együtt kimentünk a gimnázium ajtaján, de ezután ketté váltak az útjaink és míg a barátnőm balra indult, én át az út másik felére. Nyugodtan sétáltam a kissé kihalt utcán, míg a fülemben Luke Hemmings csodálatos hangja csengett azt mondva: i love you so much that i hate you. Ha egyedül sétálok általában mindig zenét hallgatok, ezzel szórakoztatva magamat, azonban ez néha nagyon rossz szokásnak bizonyul, akárcsak most. Ahogyan megfogta az ekkor még ismeretlen alak a vállamat néhány másodpercre leállt a szívem, a levegővételem viszont annál inkább gyorsnak bizonyult. Ijedten kaptam ki a fülemből a zenét biztosító eszközt és ezzel egy ütemben meg is fordultam.

- Shawn, nagyon megijesztettél! - szorítottam még mindig a szívemhez a kezemet.

- Sajnálom nyuszó - vezette az arcomra a kezét. - Mész a bálba? - érdeklődött, miközben óvatosan simogatni kezdte a bőrömet.

- Nem, nincs kivel - ráztam meg óvatosan a fejem, miközben közelebb léptem hozzá.

- Egy házibulit tartok ma otthon, szeretném, ha te is ott lennél - mondta el kérését, ami igazából eléggé jónak tűnik, csak az a bökkenő, hogy egyetlen barátját sem ismerem és teljesen egyedül lennék.

- Senkit sem fogok ismerni, de ki nem hagynám - néztem mosolyogva a szemébe.

- Gyere hatra. Mindenki nyolcra jön, viszont szeretnék még előtte egy kicsit kettesben is lenni - nyomott egy puszit a homlokomra.

[...]

Mindig is imádtam a házibulikat, hisz azok sokkal hangulatosabbak, mint egy szórakozóhely, legalábbis számomra. Egy egyszerű világoskék ruhában ácsorogtam az ajtó előtt, míg vártam arra, hogy Shawn ajtót nyisson. Nemsokára a sötétbarna ajtó kinyílt és mögötte megláttam a szerelmemet, aki póló nélkül, egy fekete farmert viselve fogadott engem. 

- Már vártalak kedvesem - nézett rám azzal a tipikus szívdöglesztő mosolyával, amivel bárkit le tud venni a lábáról.

- Ugye nem tervezel így lenni a buli alatt? - néztem rá kérdőn, miközben a kanapéhoz sétáltunk.

- Zavarna? - kérdezett vissza vigyorogva, jól tudva erre a választ.

- Ami az enyém, az az enyém. Más ne nézegesse a szexi tested - haraptam be óvatosan alsó ajkamat, amivel egyből a számra vonzottam a tekintetét.

- Én akarom harapni - suttogta az ajkaimra, majd eldöntött a kanapén és újra közel hajolt hozzám.

- Akkor harapd - vigyorodtam el és nem is kellett neki több, falni kezdte az ajkaimat, mintha utoljára tehetné ezt.

A keze a combomra csúszott, amit kissé megmarkolt, ezzel pedig elgyengített és nem tudtam tovább tartani az irányítást a csókban. Még egy kis ideig élvezte az irányítást, majd végül megharapta az ajkamat, amire egy halk sóhajjal reagáltam. Úgy döntött újra csókba hív, azonban a keze már a belső combomat cirógatta. A fürtjei közé túrtam és meghúztam azokat, amitől felmordult illetve a kezével is beljebb haladt.

- Shawn - váltam el tőle levegőért kapkodva és a kezét is egyből elhúztam onnan.

- Igen? - nézett rám csillogó és elsötétült tekintettel. Szinte biztos vagyok benne, hogy már csak a vágy vezéreli.

- Ne most - fogtam tovább a kezét. - Tudom, hogy azt mondtam, hogyha már nem lesz gipszben a kezem beszélhetünk erről, de bármikor beléphet bárki és nem egy házibuli előtt akarom az elsőt - vezettem a tarkójára a szabad kezemet és cirógatni kezdtem.

- Sajnálom, elborult az agyam - sütötte le a szemét, amitől egyből bűntudatom lett.

- Hé, szeretlek - nyomtam egy hosszú puszit az ajkaira, remélve, hogy ez ellazítja.

[...]

Nyolc óra után elkezdtek özönleni az emberek a házba. Újabb és újabb arcok lépték át a küszöböt, de senkit sem ismertem. Shawn bemutatott a legtöbb embernek, akikből csak néhányuk neve maradt meg az agyamban. Mindenki egy pohárral a kezében járkált, amiben különféle szeszes italok voltak, sokan táncoltak, néhányan pedig a kertben éltek a káros szenvedélyüknek. A szememmel a pultnál ügyeskedő barátomat figyeltem, aki bárpultost játszott és italokat osztogatott azoknak, akik éppen ott álltak. Imádtam rajta azt a csíkos inget és az, hogy nem volt teljesen begombolva csak még dögösebbé tette. Elkaptam a tekintetét és sokáig szemeztünk, majd egy kacsintás után újra az italokra koncentrált. Szerencsére nem sokáig voltam egyedül, ugyanis Brian és Connor előttem teremt, majd húzni kezdtek magukkal a jelenleg pultos barátomhoz.

- Egy whiskyt és két vodkát - szólt oda Brian Shawnnak, aki egyből felé kapta a tekintetét.

- A hölgy nem ihat ilyen erős italokat - nézett rám szúrós tekintettel. - Víz megfelel?

- Vodka - könyököltem a pultra, miközben tovább szemeztem vele. - Még semmit sem ittam ma, kérlek - vetettem be a kiskutya szemeket.

- Egyetlen egy - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, amibe beleegyeztem.

Nemsokára ki is adta az italainkat, majd egy gyors puszi után a srácokkal kimentünk a kertbe. Beszélgetésbe kezdtünk teljesen hirtelen jövő dolgokról, míg közben lehúztuk az italunkat. A kicsit eltorzult arcomon mindketten nevetni kezdtek, de ezután Connornál is beütött a vodka és az ő arca is érdekes lett.

- Karma tesó, karma - löktem vállba, amiért kaptam néhány gyilkos pillantást.

- Vigyázz vele, hallottam mennyire ki tudja oltani az embereket - bökött felém Brian, míg én vigyorogva néztem Connorra.

- Szerintem inkább menjünk oda ahhoz a társasághoz - mutatott a körbe gyűlt emberekre, majd ahogyan mondta, odasétáltunk hozzájuk.

Csodálva figyeltem a tőlem talán két évvel idősebb fiút, ahogyan az elektromos cigaretta füstjét kör formában fújja ki. Sokáig néztem, ahogyan különböző érdekes dolgot művel a füsttel, azonban a telefonom rezgése arra ösztönzött, hogy menjek el a tömegtől egy nyugodtabb helyre. Amint nyugalmasabb környezetbe értem válaszoltam Norának, aki elküldött egy képet róla és Aaronról. Ezután röviden elmesélte, hogy mennyire jó minden, még annak ellenére is, hogy nem ők lettek a bál király és királynő. Érdeklődött arról, hogy én hol töltöm a ma estét, ezért elmondtam neki, hogy egy buliban vagyok, de azt nem fedtem fel, hogy kinél. Nemsokára elköszöntünk egymástól és visszamentem a többiekhez, de nem sokáig tudtam velük lenni, hisz mindketten másfelé mentek, én pedig nem szerettem volna velük tartani. Úgy döntöttem inkább bemegyek még egy italért és megkeresem Shawnt, hogy vele lehessek végre, hisz mióta elkezdődött a buli még nem sikerült néhány percnél több időt együtt töltenünk. A poharamat nyomogattam miközben kerestem azt a csíkos inget és nagy nehezen meg is találtam. A falnak támaszkodott a bal kezével, a másik pedig nem tudom mit fogott. Megláttam egy másik kezet is, ami Shawn hajába túrt, majd a barátom elfordította kissé a fejét és beengedte a szájába azt, akit fogott.

New Teacher |Befejezett|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora