New Teacher |Befejezett|

16.

Még egy hét. Ezután leveszik a gipszem, ami azt jelenti, hogy elkezdhetem a gyógytornát és nyárra olyan lesz, mint régen volt. Azonban a versenyről teljesen le kellett mondanom, amit borzasztóan nehezen tettem meg.

Tíz perce becsengettek a harmadik órára, matekra. A hosszú folyosón egyetlen diák sincs már kint, a termekből kissé kiszűrődik az éppen leadás alatt lévő tananyag. Lépteim hangosnak hatnak a csendes folyosón. Az a terem előtt, amiben az osztályunk van vettem egy mély levegőt, majd halk kopogás után benyitottam. Amikor beléptem sokan meglepődtek. Lehet a gipszben lévő kezem miatt vagy amiatt, hogy bejöttem órára, őszintén, nem tudom. Elsőként Norára és Markra vezettem a tekintetem akik vigyorogva figyeltek engem. A lány nem tudta tovább kontrollálni magát, felém szaladt és megölelt, de azért ügyelt a kezemre. Ezután Shawnra pillantottam, aki úgyszint mosolyogva figyelt.

Na hát igen. Shawn minden egyes éjszaka velem aludt, azon az igen kényelmetlen kórházi ágyon. Reggelente, amikor felkeltem már sosem volt mellettem, de legalább együtt aludhattunk. A szüleim egyszer sem láttak meg minket és az orvosok sem nyitottak be, amikor éppen a mellkasán aludtam. Fura volt, de örültem annak, hogy velem volt éjszaka. Hosszú folyamat lesz a gyógyulásom, de megígérte, hogy mellettem lesz és ez adja a legtöbb erőt számomra.

A nap további nagy részét az iskolában töltöttem. Sokszor találkozott a tekintetem Shawnnal, de nem váltottunk egy szót sem. Hét órám volt, ezután édesanyám hazahozott. Jelenleg a nappaliban ülünk, valami vígjátékot nézve, míg néha-néha hangosan felnevetünk, majd ismét csöndben figyeljük a filmet. Amikor ketten vagyunk itthon sokszor vagyunk együtt, beszélgetünk vagy éppen leülünk filmet nézni. Mindig is közel álltunk egymáshoz, hisz az év nagy részében csakis rá számíthatok. Éppen csöndben figyeltük a filmet, amikor a telefonom jelzett, hogy üzentem jött. A készülékért nyúltam, ami az asztalon pihent, majd megnéztem az üzenetet.

Shawnieka🐣: Szia Kicsim! Hogy vagy? Hogy van a kezed? Mikor veszik le a gipszet? Hiányzol.

Me: Szia Shawn! Viszonylag jól vagyok, köszönöm. A kezem még fáj kicsit, de csak a vizsgálat miatt. Egy hét múlva veszik le és a nyár elejére már jobb lesz mint új korában. Te is hiányzol, nagyon.

Shawnieka🐣: Holnap suli után ráérsz? Hamar végzek és lehetnénk együtt délután.

Me: Tökéletes. Egyébként anya kérdezőskösik, hogy kivel beszélek. Imádom a közös filmezéseket, lol.

Shawnieka🐣: Holnap mi is filmezhetünk, aztán talán mást is csinálhatunk. 😏

Me: Shawn, el van törve a kezem, nem most kéne szerintem.

Shawnieka🐣: Jó, jó, igazad van. De attól még cukiskodhatunk, nem?

Me: De igen. Mennem kell,
szeretlek. ❤️

Hamarosan vége lett a filmnek én pedig felmentem tanulni. Sok bepótolni valóm van, hisz egy hétig nem voltam suliban. Megszenvedtem a matek házival és a franciával is, de tíz óra után néhány perccel már az ágyamban feküdtem. Hazudnék, ha azt mondanám nem rossz, hogy nem aludhatok akkor Shawnnal, amikor csak szeretnék, mert borzasztóan nehéz. Szükségesnek érzem azt, hogy vele aludjak el és keljek fel, ahogyan azt is, hogy érezzem a közelségét. Ez borzasztóan nehéz úgy, hogy a szüleim nem tudnak rólunk, de egyszer majd ennek is eljön az ideje.