Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

four.

-Mary?-nézett rám csodálkozva a nő. Felé kaptam tekintetemet és próbáltam meggyőzően játszani meglepődöttségemet.

-Micsoda...szerencse!-próbáltam illedelmesen befejezni a mondatot. Fogjuk rá sikerült.

-Gyertek beljebb! Mindjárt lehívom a fiúkat!-mosolygott még mindíg, majd beengedett minket.-Fiúk gyertek!-kiabált a nő. Még kiabálni is kedvesen kiabált, na jó ez viccesen hangzik.

-Nem is tudtam, hogy ilyen szép szomszédunk lesz!-nevetett fel az idősebbik szőke fiú- Jarvis vagyok!-nyújtott kezet, melyet el is fogadtam

-Mary !-nevettem fel. Mögüllem trappolás hallatszódott, de nem egy tulajdonosa volt. Épp fordultam hátra, hogy szemügyre vehessem az alakokat mikor nekem ütközött az egyik. Káposzta lila haja táncot járt arca körül, Finn Wolfhard.

Korigálta mozdulat sorát, és az esetleges elesésemet megakadályozta azzal, hogy elkapta derekamat. Tekintete enyémet vizslatta, barna szemei enyéimbe fúródtak és megszűnt létezni minden.

-Hát Jack akkor én megyek!-engedett el és tarkóját vakarva nézett barátjára-Köszi Jean, hogy itt lehettem. Sziasztok, viszlát!-intett mindenkinek a fiú és kirohant a házból.

Jack fejcsóválva nézett a fiú után, de rögtön felém nézett amikor látta mennyire zavarba jöttem.

-Nyugi Finn mindig ilyen bohókás!-nevetett fel-Nagyon ismerős vagy nekem valahonnan, találkoztunk már?-gondolkodott el a lépcső utolsó fokán állva. A szülők rég nem foglalkoztak már velünk, mi hárman a saját kis "csoportunkkal" foglalkoztunk, ahogy ők is tették.

Kíváncsi voltam memóriája minőségére, bár ha e téren anyjára ütött emlékezni fog.
Lazán intettem neki, mint ahogyan az nap este is. Vissza intett, arcán egy olyan megvilágosult mosoly jelent meg melyet meg soha nem láttam

-Berlin!-kiáltott fel nevetve, majd átölelt- Nem is értem miért nem írt neked Finn!-ezzel a mondatával sikerült újra elhoznia a "sötét középkort" agyamba. Miért nem írt Finn? Annyit vártam rá, de nem.

-Jó kérdés!-suttogtam alig hallhatóan-Viszont én kezdek éhes lenni!-hazudtam, hogy kerülhessem a témát.

-Egyet értek!-karolt át Jarvis én pedíg lesöpörtem magamról kezét. Jack csak röhögött rajta, meg is értem.

A vacsora jó volt, a család kedves volt. Oscar pedíg elnyerte szívemben az Oscar díjat. A legaranyosabb kutya akit valaha láttam, megszerettem ezt a kis szörmókot.

-És Mary, van barátod?-kérdezte Jean huncut arc kifejezéssel. Ez a kérdés mindíg rosszul érintett. Boris óta mindenkit kerültem, egy fiúhoz sem tartottam magamat elég jónak vagy éppen fordítva.

Basszus miért kell mindenről eszembe jutnia?

Anyám az asztal alatt megszorította kezemet, kezdtem kicsit le nyugodni. Arcán semmi nem látszott, ugyan olyan boldogan ette az egyébként mennyei almás pitét mint ha semmi sem lenne.

-Nincs.-mondtam halkan. Jean nem faggatott tovább, látta rajtam, hogy nehezen érint valami.

-Anya felmehetünk a szobámba?-törte meg a válaszom utáni kínos csöndet Jack

-Ha Mariah is megy!-válaszolta egyszerűen. Felmentem a fiúkkal. Jack szobályából tökéletesen látszódott ablakom

-Remélem nem fogsz kukkolni!-nevettem fel. Jack nemlegesen megrázta a fejét és leült bátyja mellé a bab zsák fotelba.

-Mesélsz róla?-nézett fel rám Jack. Az asztalán sorakozó lemezekhez léptem és vizsgáltatni kezdtem őket

-Talán!-válaszoltam remegő hangon-Mit mondjak ,,róla"?-ültem le melléjük a földre.

-Amennyi nem fáj!-válaszolta Jack helyett a bátyja. Aki nála jóval megfontoltabbnak tűnt

-A legjobb barátom volt, két éve halt meg.-kezdtem lassan megformált szavaim kimondtani-Az utolsó szavait nekem mondta ki. Szeretett, én is őt. Minden rá emlékeztet, hiányzik!-minden egyes szó után rövid szünetet tartottam. Zavartan fürkésztem az előttem elterülő szőnyeg rojtjait. A reakciójukra várva fel pillantottam rájuk. Nem tudtam leolvasni semmit sem arcukról. Nem vagyok jó ember ismerő, azóta.

-Sajnálom, idővel remélem jobb lesz!-simogatta meg vállamat fiatalabbik bíztatóan.
Végszóként egy ,,Én is"-et suttogtam. Kiabált Mrs.Anderson, hogy megyünk. Elköszöntem a srácoktól és haza mentem.

Befeküdtem új ágyamba, ami az új szobámban volt. Minden új volt, csak az érzéseim nem.

Vélemény? Folytassam?