Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

fifteen.

Finn említette, hogy régen sokat járt egy elhagyatott játszótérre, ami akkor még nem volt az. Elősször oda mentem.

Tényleg elhagyatott volt, egy lélek sem járt a közelében. Az egyik padra leültem, hogy kicsit gondolkozhassak. Finn nem hülye, tudja, hogy magamtól nem tudom kitalálni hova ment.

A szél erősen fújt, a hintát vadul lóbálta.
A hinta.
Oda siettem, az levél volt rá kötözve. Köszönöm Wolfhard.

,,Mary! Tudom, hogy te vagy az, senki másnak nem jutna ez eszébe. A Marriott hotelban vagyok. Gyere ide, de senkinek egy szót sem!"

-Hogy jutottál oda Wolfhard?-raktam zsebre a levelet dühöngve. Hívtam egy taxit ami egyenesen oda vitt. A hatalmas épület előtt tétován ácsorogtam, de lassan bementem.

-Jó estét! Miben segíthetek?-köszöntött kedvesen a recepciós.

-Egy barátomhoz jöttem! Meg tudná mondani hányas szoba az övé?-mosolyogtam a nőre

-Higy hívják a barátját?-pillantott le az előtte elhelyezett számító gépre. A saját nevét nem mondaná meg, az biztos. Egy név, ami fontos. Gondolkozz Mariah, menni fog. Hisz idáig eljutottam, hasonlóan levelezik velem, mint Sam a Holdfény királyságban Suzyval. Titokban.

-Sam!-vágtam rá. Na jó, kell egy vazeték név is. Gyorsan keresgélni kezdett, mivel látta nem vagyok a toppon.

-Egy Sam nevű ember tartózkodik jelen pillanatban a szállodában. Felhívom, hogy fel mehet e hozzá!-tárcsázni kezdett, majd bele szólt a telefonba-Mr. Jolivet, itt van egy nő!-felém fordult és tátogva kérdezte nevemet

-Suzy!-vágtam rá.

-Egy bizonyos Suzy van itt, felmehet?-egy pillanatra elhallgatott-Már is felküldöm!-szólt bele végszóként és lerakta.-Miért is nem tudod a barátod vezetéknevét?-nevetett fel

-Mert nem ez az igazi neve, és nem mondta meg a mi az ál!-válaszoltam egyszerűen. Bólintott, majd újra keresgélni kezdett a gépben

-A 310-es szoba, a harmadikon!-megköszöntem és gyorsan indultam a fiúhoz. Bár erősen kételkedtem, hogy tényleg ő e az.

Bekopogtam és szerencsére ő nyitott ajtót.
Nyakába borultam és szorosan öleltem magamhoz a fiút

-Okosabb vagy, mint hittem!-nevetett fel. Betessékelt a szobába és leült az ágyra

-Nem is értem, miért nem gondoltam bele, hogy anyád vezetéknevét mondod!-nevettem fel hangosan és mellé huppantam. Újból átöleltem és mint eddig mindíg most is vissza ölelt.

-Aggódtál?-suttogta fáradtan. Kicsit eltóltam magamtól és mélyen a szemébe néztem

-Kicsit!-kuncogtam el magam-És most mi lesz? Mikor mész haza?-pillantottam le kezeimre

-Ahogy írtam, Szerdán! De tudom, te nem maradhatsz velem!-sóhajtott fájdalmasan. Újra felnéztem rá.

Haja kócosan díszelgett arca körül, tekintete fájdalmas volt. Ajkai résnyire elnyíltak és minden levegő vételnél megremegtek kicsit. Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de úgy megcsókoltam volna. És mostanra már a másnap is eltűnt rólam.
Nem szabad, egy csók nem lenne elég. Egyből lenne kettő, kettőből három, és így tovább. Míg szerelembe nem esek, és ha most megcsókolnám az nem csak egy csók lenne. Az egy fontos mérföldkő lenne az életemben. Mert nem vagyok részeg, hogy egy tudatmódosult állapotba történjen meg, mint Jackkel.
Nem akarom ezt az egészet, nem is értem miért jöttem ide. Mindennél jobban megakarom tenni, most azonnal, de nem lehet. Helytelen lenne. Magamnak is és neki is fájdalmat okoznék.
Fájt reggel, hogy elfordult. Most is ezt tenné, szinte biztosan.

Felkeltem az ágyról és kifelé kezdtem el sétálni. Finn utánam ugrott és vissza húzott magához.

-Mi a baj Mary?-fürkészte arcomat aggódva. Egy könny csepp gördült le arcom szélén. Már most fáj, hát még ha megtenném

-Megakarlak csókolni, de tudom, hogy mindennél jobban fájna. Mert nem csak egy csók lenne, egy kevés, és egyre több lenne belőle. Míg szerelmes nem leszek beléd. Te alig leszel itthon, én meg szenvednék. És mocskosul fáj kimondani, de kedvellek Finn Wolfhard!-bömböltem hangosan. Szorosan átölelt, kereste a szavakat. Hallani lehetett a fogaskerekek kattogását fejében

-Akkor tedd meg!-suttogta-Tedd amit szeretnél, ha jól esik!-rántotta meg flegmán a vállát. Eltóltam magamtól és dühöngve járkáltam a szobában

-Ennyi?-álltam meg végül előtte. Közelebb lépett hozzám és még ha csak egy fejjel is volt nálam magasabb, akkor is lenézett rám.

-Nem!-suttogta-Igazad van, mint mindíg! Mariah én is kedvellek, de ki mondtad minden gondolatomat. Két dolog történhet meg.-nyelt egyet hangosan- Ha csókolózunk, utána mi lesz? Vagy kerüljük egymást vagy nem! De ha nem, akkor több lesz mint barátság.-fúrta mélyen tekintetét enyémbe

-Ha kipróbálnánk, milyen? Mármint, hogy egy csók és ha nem jó akkor soha többé!-próbáltam vissza tartani magam. Nehezen ment. Bólintott és közeledni kezdett felém, ajkunk már majdnem össze ért...