Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

twenty-two

-Mary!-kiabált valaki utánam az iskola folyosón. A hang felé fordultam és kerestem ki szólít-Mariah!-futott hozzám Malcolm vidáman

-Malcolm, mizu?-mosolyogtam rá. Kezébe kapott és elkezdett velem futni az egyik terem felé. Majd lerakott mikor beértünk a terembe
Ayla is ott volt, furcsálltam, hogy Jack nem.

-Pénteken lesz egy buli Jacknél, gyere el!-parancsolt rám a lány-Jack nem akart meghívni, de tudom, hogy el akarna hívni! Szóval Pénteken hétkor!-nevetett fel és ki sietett

-Kérlek gyere el, szüksége van rád!-veregette meg hátamat a fiú és ő is kiment

***

-Haló?-szóltam bele félénken telefonomba. A vonal másik felén halk szuszogás hallatszódott

-Mary, segíts!-mondta sírva egy ismerős hang. A szobámban lévő órámra pillantottam.
Péntek 18:53.

-Finn?-kérdeztem idegesen-Mi a baj?-járkáltam fel alá szobámba. Halkan sírt, nagyon megijesztett

-Gyere át, baj van!-kétségbe esett hangja nyugtalanított. Felpattantam és rohantam a fiúhoz. Kész voltam már a bulira, de Finn ennél fontosabb volt.

Csöngettem. Senki. Újból csöngettem, ekkor a fiú nyitott ajtót. Szemei könnytől áztatottak voltak, orra piros csak úgy mint szeme, és hangja erőtlenül csengett

-Beteg vagy!-jelentettem ki kicsivel megkönnyebbülten. Besétáltam a házba és a fiú kezét megfogva felkísértem a szobályába-Hol vannak a szüleid?-ültem le ágyára miközben gondosan betakartam

-Apa elutazott valami tárgyalásra, anya ma sokáig bent marad segíteni az egyik ismerősének, már megint át kell rendezni a kirakatokat, Nick pedíg az egyik haverjánál lesz.-magyarázta szipogva

-Főzök neked egy teát és hozok gyógyszert. Viszont én meg vagyok hívva Jack bulijába, szóval nem tudok sokáig maradni.-simogattam meg takaróján pihenő kézfejét

-Nem tudtam, hogy Jack bulit szervez!-ült fel az ágyban, de én vissza tóltam-Veled megyek!-próbált kikászálódni az ágyból, de én vissza tartottam. Könnyű súllya miatt még könnyebb volt elbánni vele.

-Szó sem lehet!-nevettem fel-Ha baj van hívj, és jövök!-mosolyogtam a fiúra aki csalódottan hallgatta szavaimat.

-Ne csinálj hülyeséget!-kuncogott fel és össze kulcsolta ujjainkat-Ha nem lennék beteg most megcsókolnálak! De nem akarlak megfertőzni!-nevette el magát és fejét vissza helyezte a párnára.

Csináltam egy nagy kanna teát és egy Calmopirint, majd fel vittem a fiúnak. Megitattam vele a gyógyszert, melyet persze nem akart meginni, majd ott hagytam, mivel elaludt. Természetesen volt pár perc amikor néztem ahogyan alszik.

-Sziasztok!-köszöntem Ayláéknak amikor beléptem Jackék házába. Az említett fiú szemei kikerekedtek amint meglátott

-Mariah, mit keresel itt?-futott fotzám mosolyogva. Malcolm és Ayla elsomfordált a közelünkből sejtelmes arc kifejezéssel-Jó ez egy költői kérdés volt!-nevette el magát-Malcolm mondta, hogy meghívott! Örülök, hogy eljöttél!-mosolygott még mindíg. Hirtelen kezembe nyomott egy piros műanyag poharat amiben alkohol volt

-Bocsi Jack, most nem iszom!-adtam vissza a fiúnak-Csak benézni jöttem, Finn beteg.-suttogtam az utolsó részét mondatomnak. Jack zavart arcára vezettem tekintetemet, csalódott volt-Tudod egyedül van és nincs a legjobb állapotba. Ne aggódj, kicsit bulizok veletek!-bokszoltam bele finoman vállába. Kicsit boldogabbnak látszott, majd megcsókolt.

Komolyan már nem is zavarnak ezek az állandó csókolgatasok, na jó ez egy hazugság volt. Elmondhatatlanul zavar, utálom ezt! Döntsenek már végre, vagy nekem kéne döntenem?

Végül még is ittam, nem is keveset. Teljesen megfeledkeztem Finnről, azt sem tudtam hol vagyok. Reggel sem nagyon tudtam megállapítani hol vagyok.

Idegen szoba, idegen ágy, idegen környezet.
Gondolkodásomat egy horkantás zavarta meg. Oldalra kaptam a fejemet és a szív infarktus lesújtott rám.

-Basszus!-mondtam ki suttogva és fejemhez kapva vetődtem vissza az ágyba