Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

twenty-one.

-Mikor érünk oda?-nyaggatott tovább a fiú. Eddíg még csak százszor kérdezte meg, és hát kezdett már elpattanni agyamban egy ér

-Ha még egyszer megkérdezed úgy szájon váglak mehetsz a sebészetre, és vége a karrierednek!-mordultam fel idegesen. Hangosan felnevetett, de én nem tartottam viccesnek. Halál komolyan mondtam neki, még akkor is, ha ő ezt nem érzékelte.

Egy óra gyaloglás után megérkeztünk a bolthoz. Finn zavartan pillantott le rám, nem igazán értette miért jöttünk ide.

-Csá Parker!-rontottam be a boltba mosolyogva. Finn mögöttem kullogott elég félénken, majd a pulthoz léptünk

-Mi van Richmond, elhoztad Wolfhardot is?-könyökölt a pultra hozzám hasonlóan. Hátra sandítottam vállam fölött és rájöttem, hogy Finn híresség. Haha mindíg kimegy a fejemből.

-Ja őt?-mutattam hátra a fiúra-Kikönyörögte, hogy velem jöhessen!-kacagtam fel. Finn felé fordultam és kérdően néztem rá-Itt maradsz, vagy jössz velem?-arcom teljesen komoly volt míg övé kétségbe esett

-Hova?-cikázott tekintete köztem és a pénztáros között. Szerintem egy pillanatra azt hitte szervkereskedők vagyunk

-Vásárolni, okoska!-nevetett fel a mögöttem álló fiú. Finnek leesett a tantusz és megindult velem együdt a sorokba

-Ennyi? Eljöttünk három órányi sétával egy boltba vásárolni? Azt hittem valami rosszat is teszünk!-nevetett fel gúnyolódóan. Rosszallóan megforgattam szemeimet és megtorpantam egy pillanatra

-Csak nyolc óra van! Istenem mit hittél? Nem régen ment le a nap, most mennek haza az emberek!-kacagtam fel-Egyébként mit akarsz csinálni?-indultam tovább-Graffiti? Raboljunk? Igyunk? Cigizzünk? Vagy esetleg mindegyiket?-ugrándoztam vidáman.

-Az utolsó opció tetszik!-húzta fél mosolyra ajkait.

-Ez már tetszik Wolfie!-nevettem fel és az édességek elé léptem. Pár zacskó gumicukrot a zsebembe csúsztattam és láthatatlanul tobább slisszoltam. Egy üveg vodkát Finn kezébe nyomtam, ez az egy amit kifizetünk ma.

-Szia Parker!-mondjuk kórusban miután kifizettük az italt. Az ajtón kilépve Finnből kitört az önfeledt röhögés

-Bajod?-néztem rá zavartan. Megrázta a fejét és boldogan megcsókolt. Tudomást sem véve az előbb történtekről a parkba sétáltam. Ledobtam magam a padra és végig néztem mit is loptunk.

Két doboz cigaretta, három zacskó gumicukor, egy doboz narancslé. Csupa hülyeség, állapítottam meg csalódottan.

A fiú leült velem szemben és elém rakta az egy üveg italon kívül még egy drágábbak mondható másikat is. Akaratlanul is elmosolyodtam

-Gratulálok!-bontottam ki a gumicukrot és bele ettem-Már csak festék szóró kell!-magyráztam nyugodtan. Finn bólintott és rágyújtott az újonnan szerzett dohányra.

-Azt úgy is találunk valamelyik konténer mellett!-nyújtotta át a szálat, de én megráztam a fejemet. Még nem...

***

-Na milyen?-pillantottam a fiúra, majd vissza késznek nyilvánított munkámra. Egy kulcs, nem volt nagy "festmény", de ez is sokáig tartott.

-Örülök, hogy nem engedted meg, hogy én csináljam!-nevetett fel- Közel nem lett volna ilyen jó!-ölelte át vállamat.

Az alkohol már rég elfogyott, meg a doboz cigi fele is. A gumicukor meglepő módon nem, de az jó lesz máskor is.

-Gyere, menjünk haza!-kaptam fel táskámat és megindultam kifelé a sikátorból, de Finn vissza húzott

-Mariah, szeretem, hogy ilyen rossz vagy!-harapta be ajkait és közelebb húzott magához. Jóval többet ivott nálam, látszott is rajta.

-Én nem, de ezen nem tudok változtatni!-jelentettem ki és elfordítottam arcomat. Ám Finn így is megcsókolt, akaratos volt. Teljesen máshogy viselkedett, mint általában. Ez megrémisztett.

-Gyere már!-kiabáltam rá mikor elváltunk és magam után húzva futottunk a buszhoz. Felszáltunk és leültünk az utolsó helyre. Csöndben utaztunk, csak két ember volt a buszon rajtunk kívül

-Mikor fogod bevallani nekem, hogy szeretsz?-törte meg a minimum egy órája közénk telepedett csendet. Már az utcába sétáltunk, senki nem volt ott. Beltéri lámpák sem égtek, nem lepődtem meg. Hajnali egy múlt.

-Ha igaz lesz!-válaszoltam közömbösen és házunk felé siettem

-Te is tudod, hogy már most szeretsz!-kiabált utánam, de dühösen bementem házunkba. Butaságokat mondott, nem szeretem.

Csak is Borist szeretem, nem szeretem Finnt sem pedíg Jackket. Valaha tudok majd élő embert szeretni? Na jó ez nagyon parán hangzott