Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

twenty-three.

Malcolm feküdt mellettem.

Gyorsan kimásztam az ágyból és körbe néztem a szobába. Hogy kerültem ide? Gyorsan magamra kaptam pólómat-mivel az jobbnak látta, ha a földön heverészik, gondolom-

-Mariah?-suttogta nevemet a fiú amikor nyitottam ki szobályának ajtaját-Mit keresel itt?-dörzsölte meg szemeit álmosan. Mellé siettem és kérdően pillantottam rá

-Mi történt az este?-fürkésztem arcát kétségbe esetten. Fáradtan fogta fejét és az ágytámlának támasztotta tatkóját

-Jackkel buliztál, én nem tudom mi volt veletek! Csak annyit tudok ide hozott aludni, az okát meg nem tudom miért!-nevetett fel. Bólintottam és ki siettem a szobából, majd a házból.

Átszaladtam Finnhez, rettenetesen aggódtam érte. Felmásztam az ablakába és bementem azon. Aludt. Mellé ültem és halkan figyeltem.

Lementem a konyhába és készítettem egy nagy bögre teát és reggelit a fiúnak. Minnél csöndesebben próbáltam vissza menni hozzá.
Ám amikor be nyitottam már ébren volt

-Felébresztettelek?-mosolyogtam rá kedvesen. Megrázta a fejét és szomorúan nézett rám-Mi a baj, Finn?-leraktam kis szekrényére a teát és az ételt, majd óvatosan mellé ültem

-Nem voltál itt este!-szólalt meg két elég csúnya köhögés közben-Miért nem jöttél vissza?-szemei kicsit könnyesek voltak, de nem igazán tudtam megállapítani, hogy a betegség vagy a szomorúság teszi e ezt vele.

-Tudod egy kicsit ittam és kiment a fejemből!-szabadkoztam szégyenkezve. Bele ivott a teába és közömbösen nézett rám-Na jó, sajnálom!-nevettem el magam mire a fiú is így tett.

-Semmi baj!-mosolygott rám és lerakta a teás bögrét. Lágyan húzott magához és megcsókolt. Forró csók volt, és nem csak azért mert pár perccel ezelőtt megivott egy nagy bögre láva hőmérsékletű italt. Azért, mert éreztem, hogy ez a csók más volt, szeretetteljes.

-Mariah, szeretlek!-nézett mélyen szemeimbe. Újra eljött a neheze, a válasz. Ha nem viszonzom hülyén érzi majd magát, ha viszonzom az nem lesz igaz. Mit tegyek?

-Ha jobban leszel elmehetnénk a hangszer boltba, vennem kell egy pengetőt, elhagytam a régit!-tereltem a témát. Tekintete csalódottá vált, sajnáltam. Egy gyors csókot nyomtam ajkaira és ölébe raktam a reggelivel teli tálcát

-Te nem szeretsz?-tolta el magától a tálcát. Szemei az előtte elhelyezkedő ételeket vizslatták.

-Finn-sóhajtottam reménytelenül-Tudod ez bonyolult!-maga mellé csapta kezeit és idegesen kifújta a benn tartott levegőt

-Miért lenne bonyolult? Ez egy érzés! Vagy van vagy nincs? Én érzek irántad valamit, ami erősebb mint eddig bárki iránt!-kiabált nyugtalanul-Tudom, hogy itt van még Jack is, de ő más! A levél! Azt írtad soha nem változok a szemedben, hozzám írtad!-könnyei megeredtek és hatalmas cseppekben hullottak le a takaróra-Miért hozzám írtad, ha most mikor már jobban ismersz a legjobb barátaimnál nem érdeklődsz irántam úgy ?-dühös és csalódott. Minden érzelem kitört belőle és egy másik énjét pillanthattam meg. Ezt még sosem láttam rajta, megtőrt és gyenge.

-Finn, nyugodj le!-fogtam meg kezét-Tudod, hogy Őt mindennél jobban szerettem!-utaltam Borisra- Elfelejtettem milyen szeretni, de én is érzek irántad valamit! Nem tudom mit, de valamit, ami pozitív.-mosolyogtam rá bíztatóan-Finn Wolfhard, egyszer talán biztosan kimondom, hogy igazán szeretlek!-egy gyors csókot nyomtam ajkaira és kirohantam a házból. Otthon kezembe vettem a táskámat és felszáltam az első buszra, ami Vancouverbe ment.