Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

twenty-six.

-Nem is örülsz?-nézett rám csalódottan a fiú. Össze kapkodtam gondolataimat és mosolyogva pillantottam fel rá

-Dehogy nem! Csak kicsit lesokkoltál!-kuncogtam el magam-Nagyon köszönöm Marco!-öleltem át és tovább sétáltunk.

Egész nap a koncerten járt az eszem. Ideges voltam, semmi nem segített rajtam. Mosogatás közben is csak a barátaimra gondoltam. Ha kiderül az igazság Marcoék soha nem fognak vissza engedni a lakásba. Miért is tennék? Végülis csak másfél hónapig hazudtam nekik magamról, teljesen megbocsáltható!
És mi lesz a skacokkal? Felismernek vagy nem? Ha igen, akkor vissza akarnak vinni, vagy egyáltalán szóba álnak még velem? Minden értelmetlenné vált, ez az egész bújdosás.

-Suzy, minden rendben?-vizslatta Nathan arcomat aggódóan. Épp vacsoráztunk, mindíg együdt ettünk, mint egy család.

-Igen, csak egy kicsit elkalandoztam!-mosolyogtam lakótársaimra bíztatóan. Beleeggyezően hümmögtek, majd folytatták az ézkezést, ahogy én is.

Mostanában ettem, kicsit kezdtem egésségesebb lenni. Ám a lelkem nem volt rendben, igazából sosem volt igazán. Egész végig a bűntudat mardosott, de le kellett nyugodnom.

-Suzy, kész vagy már?-kiabált az előszobából Marco. Szombat van, koncert. Két órája öltözködtem, elmondhatatlanul féltem. A kedvenc ,,The Smiths"-es pólómat egy bőbb gatyát és a bakancsot vettem fel. Próbáltam úgy kinézni mint régen.

-Itt vagyok!-rohantam ki a szobából.
Gyalog mentűnk, két utcányira volt a koncert helyszíne. Gyorsan oda értünk így a második sorban álltunk.

-Nagyon csinos vagy!-dicsért meg Marco-Gondolom az énekes tetszik!-nevetett fel hangosan. Erre nem akartam válaszolni, azzal
minden kiderülne.

Kilenc óra volt, és Ő lépett fel elsőnek a színpadra. Minden kislány sikongatni kezdett, csak én nem. Deja vu érzés lett rajtam úrrá.
Követték a többiek és őket is hasonló ováció fogadta.
Megváltoztak
Jack haja rövidebb lett, Finn haja hosszabb, Malcolm más szemüveget viselt, Aylának más gitárját lett.
Finn tekintete megint megjátszott volt, mint az nap este Berlinben. Fekete ing volt rajta.
Körbenézett a közönségen, de nem vett észre. Arcomról a mosoly lekonyult, de csak is a fiút tudtam nézni. Ajkait a mikrofonhoz emelte és lassan beleszólt

-Ez a koncert eléggé fontos!-nyelt egy nagyot-Meghalt vagy eltűnt a legjobb barátunk, nem tudjuk mi van vele! Lassan két hónapja!-szavait csiga lassúsággal ejtette ki száján-Ez egy kérdés, és kérem mindenki őszintén válaszoljon rá!-nézett megint át a tömegen-Van itt valaki akit Suzynak hívnak?-hunyta le szemét a sírást vissza tartva. Moccanni sem mertem, de Marco helyettem is felemelte a kezem.

-Finn!-kiáltott a fiúra Jack. Szemeibe könnyek gyűltek, hatalmas mosoly kerekedett arcára.
Mindenki rám nézett, de nekem csak az a négy ember számított. Nem tudtam magamat vissza tartani és átmentem a kordonon. Finn leugrott a színpadról és szorosan vont magához. Mindenki csöndben volt, nem értették mi van, de én sem igazán.
Elhúzódott tőlem és kezei közé fogta arcomat

-Azt hittem te vagy az!-suttogta sírva-Miért mentél el?-csalódott még is boldog volt. Nem tudtam mit mondjak

-Finn, ezt majd megbeszéljük! A koncert után!-biccentettem a tömeg felé-De ne hangoztass semmit!-nyeltem nagyot és vissza mentem Marcohoz.

Mindannyian hitetlenkedve néztek rám. Meglepődtek, de én még jobban. Megismertek!

-Mi folyik itt?-fürkészte arcomat értetlenül Marco

-A koncert után elmagyarázom, ígérem!-sóhajtottam fájdalmasan és vissza fordultam a szeretteim felé

-Nos ez egy tényleg különleges koncert az már biztos!-nevetett fel Ayla
-Őrült jó szórakozást kívánunk nektek, neked is kis szülinaposom!-nézett melyen szemembe Jack. Elkezdték a koncertet és a tömeg újból őrjöngeni kezdett. Marco értetlenül nézett rám, de megrázta a fejét és boldogan élvezte a koncertet ő is.

Nos, már csak három rész😂❤️😢