Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

twelve.

Reggel arra ébredtem, hogy a fiú nézi ahogy alszom. Hirtelen kinyitottam szemeimet, ő pedíg enyhén vörösen kapta el fejét.

-Jó reggelt kukkoló!-mosolyogtam rá vidáman. Szekrényéhez battyogott és kivett belőle pár ruha darabot

-Neked is álomszuszék!-fordult felém hasonló arckifejezéssel. Besétált a fürdő szobába-mely a szobályából nyílik-és pár perc múlva már készen lépett ki. Én addig beágyaztam, akárhol is alszom minden reggelt ezzel kezdek. Ez már nem fog változni.

Nagy léptekkel jött ki a szobából és egyenesen a beágyazott ágyra vetette magát.

-Ne már Finn!-csaptam le magam mellé kezeimet. Hangosan felnevetett és kezemnél fogva maga mellé húzott.

Csak néztük egymás arcát. Most jöttem rá igazán milyen gyönyörű. A szeplők, az idéző nagy barna szemek, markáns vonásai. Mint egy Klimt festmény.

-Úgy nézel ki, mint egy Klimt festmény!-kuncogtam el a végét mondatomnak. Újra hangos hahotázásba tört ki. Arca komoly lett és lágyan végig simította arc bőrömet.

-Te pedíg olyan vagy, mint egy porcelán baba. Tökéletes és gyönyörű!-mélyen nézett szemeimbe. Arcom vörösen égett, zavarba hozott. Sem megszólalni sem moccanni nem tudtam, az agyam felmondta a szolgálatot.

-Öhm...nem reggelizünk?-szedtem össze magamat-már amennyire reggel össze tudom-és felültem az ágyon. Finn is így tett, majd kezemet megfogva levezetett a konyhába.

Az egész Wolfhard család ott reggelizett. Palacsinta illat áradt a konyhából, mennyei volt az aroma. Mindenki mosolyogva fogadott bennünket, még Mary is, aki az elején egyáltalán nem kedvelt.

-Jó reggelt!-zengtük mind az öten egyszerre. Finn még mindíg szorosan fogta kezemet, megint ideges volt. Simogatni kezdtem hüvelykujjammal kéz fejét és szorítása lazult.

-Mariah, a szüleid elmesélték mi történt veled!-nézett rám kedvesen az anya-Nagyon sajnáljuk!-fogta meg férje kezét ami az asztalon pihent.

-Jártok?-vágott arcon minket eléggé illetlen kérdésével Nick. Szem forgatva leültem az asztalhoz-mivel nekem is volt terítve-és vártam Finn magyarázatát. Ő nem mondott semmit, mellém ült és bátyjára mosolygott, olyan önelégülten, hogy csoda nem rúgta meg az asztal alatt az idősebbik.

-Nem, nem járunk!-mondtam ki végül én-Csak barátok vagyunk!-ittam bele az előttem álló nagy bögre teába-És ez eléggé illetlenség volt szerintem, de ha mások szerint nem akkor bocsánat!-magyaráztam higgadtan. Próbáltam nem pimasz lenni, hát több kevesebb sikerrel

-Igazad van Mariah! Sajnálom!-nézett le tányérjára szégyenkezően.

Reggeli után haza akartam indulni, de Finn mindíg megakadályozott valami kifogással. ,,Nézzünk filmet!",,Beszélgessünk!",, Még korán van!" ,,Ebédelj nálunk!"

-Finn haza kell mennem!-kezdtem ideges lenni. Ablakában álltam és az utcát figyeltem. Apám kocsija ki gurult a bejáróról egyenesen a város felé

-Féltelek!-lépett mögém-Nem akarom, hogy bajod essen!-ölelte át derekamat.

-Nem kell félned! Megtudom védeni magam!-néztem hátra vállam fölött-De köszönöm!-kúszott egy apró mosoly ajkaimra.

-Te is jössz este a buliba?-engedett el és pár lépést hátrált. Megfordultam és próbáltam magam mellett elhelyezni kezeimet, nem sikerült. Kezeimmel magam mellett hadonászva kerestem a szavakat

-Igen, Ayla meghívott!-válaszoltam-De nekem most mennem kell, Finn!-lépkedtem szomorúan mellé.

Szorosan ölelt magához, majd kicsit eltávolodva arcomat fürkészte. Szemei ajkam és az én szemeim között cikáztak. Lassan közeledni kezdett felém, de nem csókolt meg. Szerencsére, fel pofoztam volna, ha megteszi.
Helyette egy apró puszit nyomott arcomra és elengedett

-Köszönöm, hogy itt aludhattam és a reggelit is!-mosolyogtam mikor már leértem az előszobába a szülőkhöz

-Anya, gyorsan át szaladok Malcolmhoz!-kezdett el felöltözni a fiú is. Mikor készek lettünk elindultunk

-Nem is mész Malcolmhoz!-húztam mosolyra ajkaim. Felnevetett és átkarolta vállamat.

-De nem ám!-mondta majdhogynem kiabálva. Egészen ajtónkig kísért, majd ott egy elég kínos csönd keletkezett köztünk-Ne öltözz nagyon ki, ez csak egy buli!-vakargatta meg zavartan tarkóját

-Nem terveztem!-helyeztem át súlypontomat az elmúlt két perhez hasonlóan, állandóan.

-Így is túl sok fiúnak tetszel!-nevette el magát, de én csak szótlanul álltam-Persze nekem nem!-kezdett el zavartan tiltakozni-Na szia Mary, este!-intett és elsietett

-Csá!-kiabáltam utána és bementem házunkba.