Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

nineteen.

-Reggelt!-csatlakoztam a ház előtt váró barátaimhoz. Minden ugyan úgy indult mint tegnap. Megvető pillantások a folyosón, unalmas órák, de suli után más volt.

-Hol ebédeljünk skacok?-csapódtam a fiúk mellé spanyol után. Ayla is megérkezett, viszonylag lehangoltan-mint később kiderült rossz jegyet kapott-.

-Nem akartok inkább kettesben enni Jackkel?-mosolygott rám perverzen Malcolm. Az az idióta! Elmondta neki

-Nem! Tudod én az összes barátommal szeretnék enni. Miért akarnék csak Jackkel?-játszottam az értetlent.-Na szóval, hol együnk?-kérdeztem újra egyre türelmetlenebbül.

-Pizza?-vetette fel az ötletet Ayla. Ez az ötlet mindannyiunknak tetszett.

A belvárosba volt is egy elég családias étterem. Elfoglaltunk egy nagyobb asztalt és megrendeltük az ételeket

-Na és Mary, miért teszel úgy mintha nem járnátok Jackkel?-hozta megint szóba ezt a témát a fiú. Megforgattam a szemeimet és éppen ivott üdítőmet vissza helyeztem az asztalra.

-Mert nem járunk!-közöltem idegesen. Jack elszontyolódott, de engem ez egy cseppet sem érdekelt abban a pillanatban-Jack egyszer sem kérdezte meg, hogy járunk e!-nevettem fel és bele ittam az üdítőbe

-Mariah Brannan, lenne kedved velem járni?-vágta rá még abban a tized másodpercben Jack. Az üdítő orromból spriccelt ki a meghökkenéstől. Persze tudtam, hogy megkérdezi, de teménykedtem, hogy nem a barátaink előtt. Segítségkérően Aylára pillantottam, de ugyan olyan zavartan nézett vissza rám

-Egy kicsi időt adsz ezt át gondolni?-piszkáltam az előttem heverő eláztatott zsepiket és szalvétákat. Bólintott, de látszott nem ezt a választ várta volna.

Ebéd után külön váltunk. Én Finn felé tartottam-persze ezt ők nem tudták-míg ők haza felé.

Fel siettem szobályába és bekopogtam. Semmi. Újból bekopogtam, mire lassan ajtót nyitott. Nem gondolta, hogy jövök. Ez öltözékéből is látszódott, csupán egy alsó volt rajta

-Mariah!-szemei felcsillantak, de eszébe jutott miben van-Öhm...mindjárt felöltözöm!-nevette el magát. Betessékelt a szobába és gyorsan magára kapott pár ruha darabot.

-Hogy vagy?-mosolyogtam rá. Közelebb sietett hozzám és szorosan ölelt magához-Ezek szerint jobban!-nevettem fel. De nem sokáig tudtam nevetni. Ajkait gyorsan nyomta enyéimnek.

Az öröm futótűzként ment végig rajtam. Hevesen vissza csókoltam és mohó kisgyerek módjára közelebb húztam magamhoz. Finn pedíg mindíg is mohón viselkedett velem, persze ezt nem bántam. Ágya felé húzott és lefektetett rá, felém magsodott és még mindíg vadul falta ajkaimat. Agyam kikapcsolt, nem én cselekedtem többé, csak egy ösztön. Finn pólóját letépte róla az ágyra húztam. Ölébe ültem és egy pillanatra sem szakadtak el ajkaim tőle. Egy másodpercre elhúzódott. Kérdően pillantott rám, de válaszul csak bólintottam
Gyorsan még is gondosan lehúzta rólam pólómat és kezeivel végig simízotta felső testemet. Apró csókolat nyomtam nyakára és meg meg szívtam helyüket. Kélyes sóhájtások hagyták el ajkát, melyeket muszály volt megmosolyognom. Ujjaimat göndör hajába vezettem és néha meg húztam azokat, ezek ugyan olyan hatást váltottak ki belőle.

-Mary kérlek ne tedd ezt velem!-suttogta nyakhajlatomba. Tekintetét vissza emelte rám és ajkaiba harapott. Itt egy viszonylag kínos dolog érkezett meg hangulatunkra. Megéreztem magam alatt Finnt.

-Öhm...leszálnál rólam Mariah?-pirult bele az imént suttogott mondatába. Hangosan felnevettem és teljesítettem kérését-Mindjárt jövök!-surrant ki a fürdőbe és megeresztette a zuhanyt

-Remélem nem gondolsz rám!-húztam tovább agyát. Tudtam mennyire megszeppent, sajnáltam. Ám ez mindennél viccesebb volt.

Pár perc múlva Finn törülközővel ágyékán tért vissza. Hajat is mosott, állapítottam meg vizes lila tincseit látva.

-Haza jössz?-néztem fel rá reménykedően. Nem válszolt csak gyorsan magához vett pár ruhát és vissza ment a fürdőbe

-Igen, de csak is akkor ha hozzád!-rakta fel mutató ujját parancsolóan-Ezt az egészet, mármint a végét, felejtsük el!-vakarta zavartan tarkóját. Bólintottam és egy csókot nyomtam szájára.

-Pakolj össze és menjünk! Még a szüleim előtt érjünk haza!-magyaráztam és segítettem neki a pakolásba.

Két óra múlva már az ágyamon feküdtünk és néztük a Holdfény királyságot

A függönyeimet elhúztam és az ajtómat kulcsra zártam. A szüleim úgy tudják egyedül vagyok, nem is baj, hogy a részleteket nem tudják.

-Mariah, egy kicsit éhes vagyok!-nevetett fel halkan a fiú. Feltápászkodtam az ágyból és gyorsan lefutottam a konyhába.

-Megéheztél?-utalt a tálcámon lévő négy szendvicsre Anyám. Bólintottam és indultam volna, ám ő vissza húzott-Ki van nálad?-suttogta, hogy apám meg ne hallja

-Finn! De holnap haza megy!-szabadkoztam. Megkönnyebbülten felsóhajtott és megsimogatta fejemet

-Legyetek jók! Ne aggódj, nem szólok a szüleinek!-rakott a tálcára még két pohár teát és egy kis sütit

-Köszi!-nyomtam egy puszit arcára és fel siettem a fiúhoz.