Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

nine.

Szokásosan táskámat kezembe véve most egy kicsivel több pénzzel indultam meg Dóra a kis felfedezőset játszani Vancouver szívébe. Vagyis gondolom oda, mert múltkor is oda jutottam.
Ablak, utca, patkán ülő fiú. Minden ugyan úgy volt.

-Várj Mary!-kiáltott utánam. Megtorpantam és hátra fordultam felé-Nem mondtam komolyan, sajnálom!-vakarta meg zavartan tarkóját

-Skizofrén vagy? Mert eléggé gyorsan váltogatod a személyiségeid!-fontam össze mellkasom előtt kezemet. Halkan felkuncogott, de nem különösebben izgatott.

-Hova mész?-jött hozzám közelebb. Egy tapodtat sem mozdultam

-Miért?-vágtam zsebre kezeimet, de gyorsan ki is húztam onnan, mivel megbökött a varrodások által benne hagyott tű. Arcom nem rezzent-Csak nem akar a nagy Finn Wolfhard egy idegronccsal rossz dolgokba keveredni?-játszottam meg a nagy csodálkozást

-Nem, azt akarom, hogy te se menj!-kulcsolta össze ujjainkat. Le pillantottam kezeinkre, de megcsóváltam a fejemet

-Mennem kell! Szia!-elhúztam a kezemet és elindultam a város felé.

Két óra sétálgatás után a bolthoz értem. Mivel volt nálam pénz és nem volt kedvem zsákmány beszerző útra menni, így rendesen vásároltam.

Némi alkohol, egy mázas fánk és egy zacskó cápás gumicukor.

-Ennyi lesz Richmond?-nevetett fel névtáblája szerint J.Parker. Vezeték neves tábla, ötletes. Tegnap nem is figyeltem fel rá.

-Most igen, megtanultam az utat haza!-mosolyogtam rá őszintén.

-És mi szél hozott erre? Richmondban is vannak kisboltok.-pillantott fel a kasszában lévő pénz szàmolgatásából-Várj, kitalálom! Látni akartad a helyes pofimat!-nevetett fel.

-Fogd be Parker!-nevettem én is-Négy óra bőven elég kiszellőztetni a fejemet, a cuki pofád csak mellékes!-néztem fel rá amikor pakoltam be táskámba-Na csá Parker! Majd még találkozunk!-intettem neki az ajtóból

-Csá Richmond!-tett ő is így, majd kiléptem.

Hűvös volt, a hó gyengén szitált. Órámra pillantottam 21:09. Korán van még állapítottam meg.
Leültem egy padra és újra végig túrtam táskámat, csak most alaposan.
Kés, gyors kötöző, sebtapapasz, pénz, fánk, gumicukor, sör, papír zsepi, Borisról egy kép, cérna meg hát a tű a kabátomból és a legmeglepőbb.

A kis doboz. Azt hittem már rég elhagytam

Borisnak és még pár barátunk mindegyikének volt egy ilyen doboza. Eredetileg cukorka volt benne, de azt rég megettük beőle. Ugyan az volt mindenkiébe. Cigaretta papír, dohány, pár cent a telefonáláshoz, egy köröm olló és egy csomag vajas keksz. Mire volt ez jó? Ha valami nagy hülyesegbe keveredünk és futni  kellett eldobtuk táskáinkat és ezt a dobozt zsebünkbe hagyva elmenekültünk. Hívtunk egy taxit vagy valamelyik autóval rendelkező barátunkat aki haza dobott bármelyikünket.

A busz befordult a sarkon. Bedobáltam mindent a táskába a dobozon kívül, azt zsebre tettem. Felszálltam a buszra és leültem oda ahova tegnap is. Jegyet ma sem vettem, észre sem vették, hogy felszáltam.

Senki nem volt az utcában, Finn sem. Jack szobályában égett a villany. Az ablak előtt ült és kifelé nézegetett. Minnél láthatatlanabbul próbáltam beslisszolni az udvarunkra. De az ablak nyitódott

-Mariah?Mit keresel te kint éjfélkor?-suttogta, de így is hallottam

-Csak sétáltam!-válaszoltam és indultam volna eredeti uticélom felé, de újra megszólított

-Nem jössz át?Beszélnünk kéne!-tűrte el kissé hosszúra nőtt szőke haját, mely a fényben glóriát alkotott arca körül. A cseresznye fás ház ablakában megjelent káposzta. Nem kapcsolta fel a lámpát, de tökéletesen láttam arca minden szegletét. A sötétség és a világosság, alkotott két tökéletes ellentétet a két fiú

-Jack, most nem tudok menni! Van egy kis elintézni valóm! Szia!-intettem neki és végre bementem a kertbe. Eddíg még nem is voltam itt.

Egy nagy tölgy fa van az udvarba, egyik ágán hinta ággyal. Körülötte gondosan elhelyezett bokrok és virágok.

Beültem a hinta ágyba és felbontottam a boltban vásárolt üveget. Meg komponáltam a dobozban lévő alapanyagokból álló cigarettát és meggyújtottam. Lassan fogyasztottam el mindkettőt. Megnyugtatott, de Boris hiánya erősebb lett vele. Elnyomtam a maradékát "remekművemnek" és bementem házunkba.

Szüleim jelenlétéről csak apám hangos horkolása tudósított. Szobámba léptem és magam mögött halkan bezártam az ajtót

-Te cigiztél, és ittál is!-suttogta valaki. Az ablakom előtt ült, az utca lámpák fénye tudtadta csak velem ki is van nálam

-Szálj le rólam Finn!-suttogtam dühösen-Mi bajod van mégis? Folyton egy tahó vagy néha pedíg egy kedves ember. Magyarázd el mi van, mert agyvérzést kapok tőled!-suttogtam ágyamra dőlve. Felpattant helyéről és mellém feküdt. Lábai párnámnál voltak, míg feje fejjel lefelé enyém mellett.

-Sajnálom!-suttogta. Hangjára felé fordítottam fejemet így orrunk össze ért. Nem mertem megszólalni. Nem is tudtam mit mondhatnék

-Én is!-válaszoltam és vissza fordítottam fejemet a plafonra. Felült és felém magasodott. Lassan csuktam és nyitottam ki szememet. Lehajolt hozzám, arcomat kezébe vette és egy lágy puszit nyomott orrom hegyére.

-Szia Brannan!-kelt fel és intett ablakomból. Felültem és utána néztem

-Szia Wolfhard!-intettem én is, majd a fiú teljessen eltűnt szobám területéről. Fáradtan vetődtem vissza és aludtam el majdnem egykor