Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

seven.

-Mary, gyere!-kiabált anyám az elő szobából. Szemforgatva vettem fel táskámat vállamra és le battyogtam a lépcsőn.-Igazán jól nézel ma ki!-mosolygott rám és kinyitotta a bejárati ajtót. Szerintem három nap alatt az ablakomon többet jöttem be vagy mentem ki, mint az ajtón.

Hova is megyünk? Beiratkozni az iskolába, mint kiderült attól még járnom kell. Semmi kedvem hozzá, de csak másfél év van hátra.

Hatalmas egy szintes épület, világos falak, nagy kék bejárati ajtó. Lassan sétáltunk be a pokolba. Minden gyerek egyenruhába mászkált, ami szintén kék volt, ahogyan a szekrények is. Méregetően nézett rám mindenki, zavart. A portán egy idős ősz hajú nő ücsörgött, név táblája szerint Mrs. Wiliams. Az egyetlen ember aki itt mosolygott.

-Jó napot! Miben segíthetek?-szemei köztem és anyám között csikáztak. Bizakodóan a mellettem álló szülőmre pillantottam, mire ő bólintott

-Beiratkozni jöttem-mosolyogtam a nőre-Mariah Brannan vagyok, tizenegyedik osztályos!-a nő keresgélni kezdett papírjai között. Felpattant helyéről és egy terem felé vezetett minket. A teremben könyvek, egyenruhák és egyéb papír volt.
Megkaptam minden napi viseletemet, a könyveket és óra rendemet. Szerencsére csak a következő héttől kell mennem, ami azt jelenti van még öt napom pihenni.

-És jóba vagy Jackkel?-nézett mereven maga elé anyám már haza felé tartva. Szemei az utat pásztázták, de nem sokáig, mivel egy sejtelmes pillantással jutalmazott.

-Fogjuk rá!-magyaráztam-Kedves, de én max barátként tudnék rá tekinteni!-miért mondtam ezt? Csodás most azt fogja hinni, hogy hazudtam.

-Oké!-húzta el az utolsó betűt. Fel gurult a kocsi beállóra és leparkolt-Vigyázz magadra, tudod féltelek!-sóhajtott. Kiszálltam a kocsiból és bementem házunkba. Gyorsan átöltöztem viszonylagos ünneplőmből egyszerű ruháimba.

Délután négy óra volt, indultam Finnhez. A cseresznye fás házhoz. Mint mindíg az ablakomon keresztül mentem.
Lassan sétáltam át az út testen, míg a házhoz nem értem. Becsöngettem és vártam, sokáig.
Finn nyitott ajtót, haja kócosan lógott álmos tekintetébe. Amint észre vett egy csábos mosoly jelent meg arcán.

-Mi járatban...Mary?-nevette el magát és az ajtónak támaszkodott vállával. Eltűrte szeme elől lila haját és elég feltűnően végig mért.

-Jack azt mondta ma próbáltok, ő hívott át!-néztem rá még mindíg közömbösen. Arcáról lefagyott a mosoly. Zavartan néztem arcára, nem értettem mi van vele.

-Ja persze, Jack említette, hogy át jön egy lány aki tetsz-nem fejezte be a mondatot. Jack mellé lépett és hatalmas mosollyal az arcán nézett rám.

-Szia Mary! Már vártalak-mondta-vártunk!-javította ki magát. Finnből és belőlem is kitört az önfeledt nevetés. Jack feje paradicsom árnyalatba váltott. Bementem a házba és követtem a két fiút a folyosón. Felmentünk a lépcsőn és a folyosó végén lévő ajtóhoz mentünk.

Bent volt Ayla és Malcolm, hangszereikkel felszerelkezve.

                                  ***

-Melyik suliba fogsz járni?-csámcsogott a földön ülve Malcolm. A próbának vége volt, a fiúk, na meg persze mi is Aylaval éhesek lettünk. Rendeltünk pizzát és leültünk a nappaliba elfogyasztani azt.

-Valami katolikus suliba, anya azt mondta nincs messze!-magyaráztam két harapás között.

-Én is oda jártam, a srácok még mindíg oda járnak!-magyarázta káposzta. Bólintottam és bele ittam kólámba. Az engem néző Jackre sandítottam és vártam, hogy mondjon valamit, látszott rajta.

-Akkor esetleg mehetnénk együdt!-mosolygott rám. Bólintottam és elkaptam fejemet. Tekintete égetett. De Finné is. Felnéztem a fiúra, perverzen mosolygott és szeme Jack és köztem járt.

-Jack!-szólt oda barátjának-Mikor fogod meghódítani végre a kiscsajt?-nevette. Szem forgatva terültem el a szőnyegen-Mariah azért ne itt kérd Jackket a bevetésre!-kezdett visítva röhögni. Felkeltem és Finnhez rohantam. A kanapén ült. Elé léptem és megpofoztam. Az ütés helyéhez kapta a kezét, de arca meg sem rezzent. Elkapta csuklómat és kiráncigált a szobából egyenesen az udvarra.

-Eressz el Wolfhard!-kiabáltam a fiúnak, de nem eresztett-Finn ez fáj!-könnyeztem be. Miután ezt kimondtam eleresztett. Fel-alá járkált idegesen. Egy pillanatra megállt és hátra tűrte fürtjeit. Felém nézett, majd el is indult. Hátráltam a félelemtől, de a kerítésnek ütköztem. A fiú egyre közelebb jött és a falnak nyomott. Lehajtotta fejét és egy darabig arcomat fürkészte. Szemem és ajkaim között cikázott tekintete

-Sajnálom, elszaladt velem a ló!- egy lépést hátrált- Köszönöm, hogy kicsit észhez térítettél!-mosolyodott el lazán. Újra közelebb lépett hozzám és egy puszit nyomott arcomra. Miután eltávolodott tőlem arca tűz pirosan égett, csak úgy mint enyém.