Minden új, mégis régi/Finn Wolfhard(bef.)

ten.

Nyitott ablakomból áradt be a hideg levegő, függönyöm táncot járt a szélben. A hó már reggel óta nem esett, de a hideg idő járás megmaradt. Az ágy szélén ülve kiélveztem, hogy bele borzong egész lényem a cudar időbe. Hajam vígan szált arcom körül. Egy pillanatra minden nyugodt volt.

-Jaj kincsem meg fogsz így fázni!-nyitott be anyám szobámba és gyorsan becsukta ablakomat. Ezzel el is szált a béke egyész személyemről-Mi a terved mára?-támaszkodott szekrényemnek

-Nem tudom!-rántottam meg flegmán vállamat-Csak úgy leszek!-és ezzel elterültem ágyamon. Lassan újra meleg lett a szobában

-Ayla lent vár!-közölte nemes egyszerűséggel és távozott szobámból.

Magamra kaptam az napi viseletemet és lefutottam a lépcsőn.

-Reggelt!-köszöntem a nappaliban lévőknek. Azaz Aylának és apámnak.

-Neked is!-zengték kórusban.
-Mehetünk?-sietett mellém a lány. Bólintottam és kimentünk a házból.-És...mi van köztetek Jackkel?-szólalt meg szinte rögtön. Kicsit távolabb sétáltunk és gondolkoztam mit is mondhatnék.

-Nem igazán tudom...csak most ismertem meg.-pirultam bele mondatomba. Hatalmas perverz mosoly jelent meg arcán mikor rám nézett

-Jaj te!-nevetett fel és átkarolta vállamat-Jacknek bejössz!-húzta el szavait vigyorogva

-Tudok róla, Finn mondta.-nevettem fel én is. Aylával beültünk egy büfébe és ott folytattuk a beszélgetést.

-Szombaton lesz az egyik barátunknál egy buli, ha akarsz te is jöhetsz! Lesz pia!-mosolygott sejtelmesen. Bele egyeztem, majd még sokáig beszélgettünk

-Szerintem ideje menni!-pillantottam telefonom kijelzőjére, mely fél kettőt mutatott.

-Egyet értek!-kapta fel táskáját és többi cuccát. Haza buszozzunk és az utcán elköszöntünk egymástól

-Ne sikíts!-fogta be számat mögüllem két kéz. Hangja nyugtató volt, de jelen pillanatban nem éppen nyugodtam meg tőle. Lassan maga felé fordított és mélyen szemembe nézett. Finn.

-Baszd meg Wolfhard!-téptem le kezeit magamról-Tudod, hogy megijesztettél? Azt hittem elakarsz rabolni!-kiabáltam idegesen

-Még is téged ki akarna elrabolni?-nevetett fel harsányan. Szem forgatva indultam meg házunk felé, de vissza húzott csuklómnál fogva-Várj már!-kuncogva el magát-A szüleid meghívtak minket egy vacsira, ma! Arra gondoltam esetleg vacsi után szórakozhatnánk egy kicsit!-huzogatta szemöldökét perverzen

-Hála az égnek, hogy vacsi után megyek J-hez!-utaltam a már jól ismert pénztáros fiúra. Igazság szerint tényleg oda megyek,a boltba. Finn valamit biztosan szívhatott, furán viselkedik mostanában.

-Ki az a J? Valami barátnőd? Mert ha igen igazán bemutathatnád nekem!-vágott még mindíg perverz arc kifejezést

-Barátom!-javítottam ki és faképnél hagytam, mivel úgy is látom vacsoránál.

                                       ***

Kedvenc ,,The Smiths"-es pólómat és egy kord bársony fekete nadrágot vettem fel. Fekete Martens bakancsomat direkt felvettem, hogy ne kelljen ezzel törődnöm.

Csöngettek, anyám fáradtan kiabált fel szobámba. Valamit főzött a "specialitásai" közül. Jobban örültem volna a szokásos egybe sült húsnak, persze nem azt csinált.

-Sziasztok!-üdvözölte a két család egymást. A bemutatkozások szinte már rutinként mentek.

-Én is szeretem!-lépett mellém Finn. Értetlenül néztem rá-A pólód!-nevette el magát. Gyorsan le pillantottam és nagy nehezen leesett

-Ja!-húztam el a szócskát. De nem tudtam mit mondhatnék utána. Zavartan pillantottam körbe a szobába. Van egy bátyja. Tudtam, de még ez is meglepett jelen pillanatban.

Leültünk az asztalhoz. A két apa egymással szemben, Mary és fiai egymás mellett, másik oldalon pedíg én anyával. Volt még egy hely. Akaratlanul gondoltam azt a helyet Borisénak. Néha voltak ilyen furcsa dolgaim, de anyuék már megszokták, asszem

-Anya, vacsi után találkozhatok J-el?-néztem anyámra. Hangomra mindenki elhalkult

-Épp erről is szerettünk volna beszélni!-tette le tányerja mellé evő eszközeit Mary. Arckifejezésem értetlen volt, de rajtam kívül Finné is.-Mióta ide költöztetek-nagyon örülünk nem erről van szó-Finn esténként eltűnik. Édesanyádról úgy tudom, te is gyakran maradsz ki esténként.-hosszú szünetet tartott-Ilyenkor együdt vagytok?-cikázott tekintete köztünk

-Nem!-válaszoltam higgadtan-Szeretek sétálgatni, művész lélek vagyok, kell a szabadság!-magyaráztam-Azt, hogy a drága látos kisfia hova megy halvány lila gőzöm sincs!-tettem le én is evő eszközeimet
-A kérdésemre meg kaphatom a választ?-néztem mellettem ülő szülőmre. Bólintott.

-Van bármi hozzá fűzni valód?-nézett fiatalabbik fiára anyja. Nem válszolt, nem tett semmit. Lehajtott fejjel nézte maga előtt pihenő tányérját

-Nem akarom önöket megbántani, de úgy látom nélkülem jobb lenne ez a vacsora!-álltam fel helyemről

-Mariah ülj le!-szólt rám dühösen apám-Fejezd be a szemtelenkedést most rögtön!-szemei szikrát hánytak. Lassan ültem vissza és bűn bánó kiskutyaként néztem ölembe tartott tenyereim. A szobára kínos csönd telepedett.
Most nem fog megütni, még nem. Ha elmentek Wolfhardék és nem leszek elég gyors, akkor szinte biztosan megteszi. Gyomrom görcsbe rándult, újra féltem tőle. Hat év után újra

-Szerintem nyugodtan át mehetnek a gyerekek hozzánk!-törte meg a halgatást Eric-Mi pedíg jobban megismerkedhetnénk, és ők is!-mosolygott rám bíztatóan. Egy halvány köszönömöt suttogtam és elindultam a fiúkkal házukba.