Kötelék //BEFEJEZETT//

25. Fejezet: Bagolyposta

Sziasztok! Hosszabb kihagyás, és sok-sok nehézség közepette meghoztam az új fejezetet, és egy kis meglepetést is írtam bele, remélem, tetszeni fog nektek így is.
Jó olvasást, és megannyi kommentet :)

Love ya :*

A nap nagy részét kettesben töltöttünk, amit a többiek kedvesen meg is értettek, így ők is elvoltak, s mi is magunk lehettünk. Rég nem beszélgettem önfeledten ennyit, s jó ideje nem nevettem ilyen felszabadultan.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy - súgta nekem Sirius két csók között, mikor a kockás pléden ültünk egy terebélyes fa alatt. A nagy melegre való tekintettel csak egy magas derekú, fekete farmer rövidnadrágot viseltem hozzá illő bikini felsővel, míg ő kigombolt inggel ücsörgött mellettem.
- Hát még én! - feleltem, s újra megcsókoltam.
- Figyelj csak, Gemma - kezdte, s hátrébb húzódva, komoly hangon szólt hozzám. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen jött komolyságot, s kíváncsian vártam a folytatást. - Arra gondoltam, hogy esetleg... Elmehetnénk innen.
- Mi? - ráncoltam a szemöldökömet értetlenkedve.
- Csak egy rövid időre. Mintha nyaralnánk. Ténylegesen kettesben lehetnénk - szürke szemeivel egyenesen enyémbe nézett, amitől úgy megremegett a gyomrom, mintha először látnám.
- Sirius, nagyon jó lenne, de tudod, hogy ilyenkor még rendesen értelmezve nem éltem, így a Gringottsban sincs pénzem. Mármint érted, nincs nekem pénzem nyaralásra, inkább dolgoznom kéne - vontam vállat.
- És ki mondta, hogy kell pénz a nyaraláshoz? - vigyorgott teli szájjal. - A Black családnak van egy aranyos ki nyaraló kúriája Belfast mellett, évek óta üresen áll, szerintem senkit nem zavarnánk ott - kacsintott. - Kaját meg majd szerzünk az én pénzemből. És mielőtt tiltakozni kezdhetnél, én hívtalak meg, így én állom az anyagi dolgokat.
- Mint egy randin? - nevettem.
- Bizony, mint egy randin - vigyorgott diadalittasan, mert érezte, hogy máris megnyert magának.
- Áh, de akkor is rosszul érzem magam, hogy mindent te fizetnél...
- Akkor majd - hirtelen közelebb rántott magához. - Megadod a tartozásodat természetben.
Hangos nevetésem visszhangzott a birtokon, amint ezeket a szavakat kiejtette a száján, majd ő is csatakozott hozzám a jókedvbe.
- Jó, rendben - egyeztem bele örömkönnyeimet törölgetve. - Legyen, menjünk nyaralni.

(meglepetés: Sirius szemszöge)

Az, hogy Gemma visszatért, talán a legjobb dolog volt hosszú idő után. Miután másfél évig nem láttam, lassanként kezdtem feladni a reményt, de valami mégis tartotta bennem a lelket, mintha az időt is áthidaló kötelék lenne közöttünk - bármennyire nem illett hozzám ez a szöveg, és bármennyire is nyálas volt, így éreztem, és ez tagadhatatlan volt. Az idő, amit együtt töltöttünk a Belfast melletti Black kúriába, egyszerűen leírhatatlan, és elképesztően nyugodt volt. Ezer százalékosan biztosított róla, hogy megérte várni Gemmára, és hogy mi összetartozunk. Soha nem hittem a sorsban, akkor mégis elgondolkoztam, hogy mi talán tényleg egymásnak születtünk, nekünk találkoznunk kellett. Néha igenis eszembe jutott, hogy vajon a történések, döntések, találkozások megvannak-e írva, mert annyira hihetetlennek tűnt mindaz, amit átéltünk. Gemma makacssága és kíváncsisága miatti találkozásunk, a jövőm megváltoztatása csak azért, mert megkért másfél évvel ezelőtt, hogy vigyázzak magamra. És persze nem hagyhatjuk ki a tényt, hogy ő ugyan úgy látja, hogy alig váltunk el, mert ismerte az idősebb énemet, de én ennyi ideig vártam rá. Nem tudtam, mit tartogat számunkra a jövő, de abban biztos voltam, hogy szeretem, a többit pedig majd megoldjuk.

Mikor aznap felébredtem, egyedül találtam magam a franciaágyban, amire nem először volt példa. Ragaszkodásomat ismerve néha elgondolkoztam, hogyan is tudott Gemma felkelni anélkül, hogy felébredtem volna rá. Csak egy alvónadrágot viseltem, de mivel nyár volt és csak ketten tartózkodtunk a már majdnem otthonunkká vált kúriában, így nem zavartattam magam, így indultam Gemma keresésére.
A konyhából halk, lágy zene szólt, s ínycsiklandó illatok hívogattak. Hangtalanul léptem be a helyiségbe, így megláthattam azt az aprócska lányt, amint háttal nekem, egy fekete selyem köntösben, a tűzhely fölött sertepertél. Sült tojás, húsok és friss kenyér illata keringett a levegőben. Nesztelenül lopóztam mögé, hogy aztán derekán végigsimítva, hátulról átöleljen - nem kis ijedtségére.
- Jó reggelt - súgtam a fülébe mosolyogva, s arcomat vállába temettem, míg ő behunyt szemmel fejét hátradöntötte, hogy belesimuljon ölelésembe.
Tökéletes volt, talán túl tökéletes is, de amíg meg nem érkezett az ablakba James baglya, fel sem merült bennünk, hogy ez az egész, közel három hónapos nyaralás túl szép volt, hogy igaz legyen.
Reggeli csókunkat az ablaküvegen kocogtató bagoly zavarta meg, aki kicsit talán túl erőszakosan is próbált bejutni. Összeráncolt szemöldökkel néztünk egymásra, majd én mentem ablakot nyitni a jövevénynek. A madár ahelyett, hogy az asztalra repült volna, egyenesen a vállamat célozta meg. A bagoly furcsa viselkedését nem tudtam hova tenni, így kezdtünk mindketten megijedni, hogy mi lehet ennyire sürgős.
Gemma pálcájával eloltotta a tüzet a reggeli alatt, majd gyorsan hozzám sietve elkezdte leoldani a levelet a madár lábáról, és amint az állat megszabadult terhétől, azonnal szárnyra kelt.
- Mi ennyire sürgős? - motyogtam magamnak, miközben barátnőm már a levelet bontogatta óvatosan, majd hangosan olvasni kezdte.
- Drága Sirius és Gemma - kezdte a felolvasást furcsa grimasszal arcán. - Remélem, jó egészségben és boldogságban talál benneteket levelünk. Nem is tudom, hogyan kezdhetnék hozzá ehhez a levélhez, így inkább nem köntörfalazok és egyszerűen kinyögöm. James megkérte a kezem! - itt Gemma hangja is ugrott egy oktávot örömében, és megkönnyebbülten én is elvigyorodtam. - Minél hamarabb szeretnénk összeházasodni, így amint tudtok, gyertek haza, várunk szeretettel új, közös házunkba, és maradjatok az esküvőre is nálunk, vendégeink vagytok. Alig várjuk, hogy újra lássunk titeket, olyan régen elmenetetek már. Szorosan ölel: Lily. Utóirat: Bocsi a bagolyért, James minél hamarabb nálatok akarta tudni a levelet, lehet, hogy kicsit erőszakos volt a madár.
- Merlin szakállára - vigyorogtam, mint a tejbe tök. - Azért nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik ez.
- Nézd csak, itt van egy kép a házról, meg a címük - húzott ki a borítékból Gemma egy képet. Takaros, kertes ház volt egy emelettel. Igazán otthonosnak tűnt. - Elég szép, nem? - mosolygott fel rám.
- Igen, nagyon - vettem el tőle a képet, hogy jobban szemügyre vehessem.
- Akkor...? - kérdezte Gemma nagy szemeket meresztve rám. - Hazamegyünk?
- Hazamegyünk - bólintottam mosolyogva és jóleső, meleg bizsergés futott végig rajtam a ennek gondolatára.