✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

十三

Öhm... he-heló! Van itt még valaki? Haragszotok, hogy eltűntem, mi? Nem csodálom >.< Tényleg ne haragudjatok, de idő és ihlet hiány volt az elmúlt egy hónapban. De most végre hoztam nektek részt! jej! Remélem tetszeni fog, bár elég szedett-vedett lett. -.-'

-Meg is találtam - jelentettem ki. A zsákot megemelve egyenesedtem ki és fordultam ki beépített szekrényemből. Jimin az ágyamon ült és a szobámat kémlelte, mikor pedig megszólaltam rám nézett.
-Miért van szemeteszsákban? - húzta össze szemöldökeit. - Ugye, nem valami szemétnek valót akarsz rám adni? - játszotta meg a sértődötted.
-De csak is - lépkedtem közelebb. - Mi mást adnék én neked? - raktam az ágyra a teli zsákot. - Nem gondolod, hogy minőségi ruhát adok, ugye? - néztem rá, majd egy gyors puszit nyomtam arcára.
-Hát ezt érdemlem én? - színészkedett tovább.
-Miért, mi mást? - fordultam el tőle és elkezdtem kibontani a zacskót.
-Au - kapott szívéhez színészien - T-te most összetörted a szívem! - dőlt az ágyra - Ha-hallod ezt? - tárta nagyra szemeit és elkezdte kapkodni fejét. - Hallod, ahogy a szívem szilánkjai lehullnak? - nézett rám hatalmas szemekkel és tátott szájjal.
-Ja, halkabban nem tudnál összetörni? - fokoztam.
-Hyung - szólalt meg halkan. - Azt hiszem eljött az idő... Én most... Meg... Fogok... Halni - dobta fejét a matracra, mit idő közben felemelt, majd szemeit lehunyta és nyelvét kilógatta szájából.
-Kell egy hullazsák is - sóhajtottam, majd megragadtam lábát, mintha le akarnám húzni Őt az ágyról, mire azonnal megugrott.
-Ne merészeld! - nézett morcin.
-De felbátorodtál - pöcköltem homlokára, Ő pedig odakapta kezeit.
-Ez most tényleg fájt - nevetett fel. Hitetlenkedve ráztam meg fejemet, apró kanyarulattal ajkaimon. - Na, hadd nézzem, mit kapok? - ment át négykézlábra és a zsákhoz fordult.

Az ok amiért, ki kellett keresnem a szelektált - amúgy csak kinőtt ruháimat - az az, hogy mikor Jimint magammal rángattam ide, akkor csak elegáns ruha volt rajta, s mivel egyikőnk se gondolta, hogy már pedig nálam fog „aludni", ezért nyilván nincs nála más, amit felvehetne. Fürdés után, ugye visszavettük a véletlenszerűen választott ruháinkat, de az, amit kiválasztott magának, természetesen, nem az Ő mérete. Így kénytelen voltam elővenni ezt a „kis" zsákot, hogy tudjak rá adni valamit, nehogy már gyűrött, vagy - hozzá képest - nagy ruhákban kelljen mászkálnia.

-Fordulj el - szólt rám.
-Miért? - emeltem fel egyik szemöldököm.
-Mert átvenném az alsóm - motyogott vörös arccal.
-Mintha nem láttalak volna még meztelenül - forgattam meg szemeimet. Ám nem tágított, piros pofival és villámokat szóró szemekkel nézett rám, én pedig beadva derekamat takartam el szemeimet.
-Az más - motyogott.
-Mégis miben? - nevettem fel hitetlenül. Nem válaszolt, de sejtem, hogy azért mert újra zavarba jött.
-Mert.
-De én látni akarlak - nyavalyogtam. Kezeimet elemeltem szemeim elől így tökéletes rálátásom nyílt az, egy szál nadrágban álló egyénre. Kitágult szemekkel, csodálkozva nézett rám, de ennek helyét hamar átvette a félig zavarban lévő, félig mérges tekintete.
-De-
-Elhiszed, hogy nem érdekel? - léptem hozzá és átöleltem a derekát. Fejemet, az övére hajtottam és mélyet szippantottam az illatából. Így, hogy az állati formám egy farkas, még fontosabb nekem ez az egész. Mondják, hogy a farkasok egy életre választanak párt... De... Mi van akkor, ha a másik nem farkas?
-Hyung... - motyogott alig hallhatóan. - Jungkook - ahogy kimondta nevem a szívem hatalmasat dobbant.
-Köszönöm, hogy vagy nekem - suttogtam. - Minden ellenére...
-Ezt nem kell megköszönni - ölelt meg Ő is végül.

Hál' istennek nem tellett sok időbe, mire talált valamit, amiért hálás voltam neki így is már jócskán dél múlt és én még szeretném Őt elvinni egy kávézóba és természetesen haza is kell mennie valamikor. Elvégre tegnap nem ment iskolába, majd szótlanul eltűnt otthonról, nem hiszem, hogy Byul olyan nagy örömmel fogad majd minket... Visszatérve a ruhára, egy egyszerű fekete farmert, egy fehér trikót, arra pedig egy vékony hosszú ujjút vett fel. Valóban vékony anyag volt az, hiszen látszódott karcsú teste is.