✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

二

Javítva...  áhh annyi hülyeség van itt >.<

Jungkook szemszöge:

Az óra végén még szólt pár szót a tanárnő, hogy nagy „szerencsénkre" hiányzik a tizedikesek tanára így be fogják őket rakni a termünkbe. Hurrá... Nem érzed milyen lelkes vagyok? A legjobb az egészben, hogy még mellettünk is kell ülniük. Ismétlem, hurrá...

Visszaindultunk a terembe a srácokkal és közben beszélgettünk, vagy hát a többiek, én csak szokásomhoz híven hallgattam vagy egyszer-kétszer én is beleszóltam.
- Amúgy oké, hogy hittan, meg összevont óra, de mi a rákfenét fogunk mi csinálni? – tette fel kérdését Yoongi.
- É-
- Meg ne szólalj! – vágtam, Hoseok szavába – Tudjuk, hogy a csajszit fogod fűzögetni.
- Miért talán te akarod, macsó nyuszi? – húzogatta szemöldökét.
- Persze, csak is. Az minden vágyam, hogy megbasszak egy kiskorút. Gratulálok Sherlock... - forgattam meg szemeimet.
- Mintha eddig nem tetted volna meg – szólalt meg Mark is.
- Végül is... – kezdtem kamugondolkodásba.
- Hát én szívesen megrontanék egy-két lánykát – jelentette ki Jackson.
- Tudjuk – zengtük egyszerre.
- Tényleg, Kook! – szólalt meg Mark, mire rá néztem. – Mi van a kis sráccal?
- Mi lenne?
- Azt mondtad neked ment, nem?
- Ja. Mit akarsz mit csináljak vele?
- Baszd meg – motyogta Hopi, majd egy jól irányzott „baráti" tockossal áldottam meg ésszel teli – a lóéhoz hasonlító – buksiját, amit egy hangos anyázással díjazott.
- Őszintén nekem nem szimpi a srác – mondta hirtelen Jacks.
- Mer'? Mi bajod van vele, drága testvérem? – nézett rá Mark. Ja igen. Nem is mondtam még, Mark és Jackson testvérek, és nem, nem, édes testvérek, Mark tajvani, Jacks hongkongi. 
- Csak nem szimpli – felelte flegmán és elfordult.
- Oké... - sóhajtott Yoongi is. – Ennek meg mi baja lett, így hirtelen? – súgta oda nekem és Namjoonnak, mire csak megvontuk a vállunkat.

A terembe visszaérve láttuk, hogy a szokottnál jóval több pad volt, szűkösen elhelyezve egymás mellett. A csapatunk el is indult a cuccaiért én pedig Hobit megelőzve ültem le helyünkre, nehogy már nekem kelljen átülni.
- Öcsém – mondta csalódottan. – Él tanuló vagy, de a seggedet nem bírod felemelni – rázta fejét.
- Ez pontosan olyan, mint az, hogy a sakk egy sportnak számít – válaszoltam neki, míg azt néztem ahogy pakol.
- Az agyad sportja, végül is – vonta meg vállait.
- Hm – reagáltam le ennyivel.
- Te tudsz róla, hogy mit csinálunk órán? – nézett rám. Ez tényleg ilyen hülye? Kb. öt perce kérdezte ezt Yoongi, a folyosón és már akkor se tudta senki sem.
- Menj már el memória-fejlesztésre – vetettem neki oda, picit idegesen. Ő csak sértődötten ült le az előttem lévő asztalhoz és várta a „beosztottját". Én is foglalkoztam inkább a magam dolgával, előpakoltam és telefonoztam kicsit. Unalmamban szinte minden alkalmazásomba beléptem, hátha találok valami érdekeset. Így jutottam el az osztály chat-be is ahol a többiek már javában erről dumáltak:

Yong_B: Ez akkora hülyeség!!
G-Yongie: Mi a franc értelme van egyáltalán?
Kim_Hee_nim: Hát azért valljuk be van akinek jól jön ugye, @Hoseok??
Hoseok: Bezony ám :'D
Dong.H: Jó de te egy más kategória vagy -.-''
Hoseok: Téény xD

Most már nem tökmindegy?

Így jártunk.... Ne rinyáljatok már.

T.Yeon: Oppa!!! Ne már! Te vagy a tanárok kedvence, rád biztos hallgatnának!

Erre csak szemet forgattam és lezártam a telefonom. Hogy ezek milyen fárasztóak. Hogy fogom én ezt az utolsó évet kibírni? Sőt! Hogy bírtam én eddig? Az osztály nagy részének IQ-ja talán a hatvanat veri csak... Már nem azért de hozzájuk képest én vagyok Einstein, de ez nem azt jelenti, hogy tényleg olyan „tyűű de okos" vagyok.