✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

十八

Nincs átolvasva! Nyugodtan meg lehet kövez, amiért megint eltűntem egy hónapra... Sorry guys! Remélem tetszeni fog ez a szutyok, bár én nem vagyok vele kifejezetten elégedett :/

- „Késni fogok, behívott a főnököm valami sürgős ügy miatt." – olvasta fel Jimin a Byultól kapott üzenetet.
- Írja, hogy mikor jön? – érdeklődtem, mire fejét megrázta. – Na, folytassuk – vettem magam elé Jimin egyik tankönyvét. – Miért van neked ennyi házid? – néztem rá értetlenül.
- Mert utál a tanár – nevetett fel és közelebb csúszott hozzám.
- Ki tanítja nektek az irodalmat? – emeltem el magam elől könyvét, helyet adva neki, hogy ölembe mázhasson.
- Az okos és nagyszerű Lim Seonyu – gesztikulált.
- Miért utál? – nevettem színészkedésén.
- Mert merek élni – vont vállat. – Egyszer olyan anyagból feleltetett amire korábban azt mondta, hogy „Hát ezt átugorjuk, mert nagyon száraz" és találd ki mit csinált, miután nem voltam képes egy értelmes szót is kinyögni? – fordult felém, mivel nekem háttal ült ezért csak félig sikerült rám néznie. – Beírt egy egyest éééés – húzta el, mire kénytelen voltam kuncogni -, beírt egy szaktanárit, mert nem voltam hajlandó tanulni és megszólalni.
- Byul mit mondott rá? – fúrtam arcom nyakába.
- Azt mondta, hogy szarjam le – nevetett fel. – Úgyse lehet vele mit kezdeni.
- Ez mikor volt? – nyomtam puszit puha bőrére.
- Évelején.
- Tényleg – tereltem a témát -, miért mentél át egy másik iskolába kilencedik után? Mi volt az előző suliddal? – izmai egy pillanatra megfeszültek kérdésemre, de pillanatokon belül lazultak is el.
- Emlékszel arra, amiről régebben meséltem? Szerettem valakit, de más közénk állt – mondta halkan. – Túl nagy fájdalom volt nekem nézni, azt, ahogy Ők enyelegnek – időközben elkezdtem kis mozgásra késztetni, azaz elkezdtem megfordítani az ölemben. Fejét lehajtva piszkálta ismét pólómat. – Az aki közénk állt pontosan tudta, hogy mennyire szeretem, mégis – sóhajtott, szemei pedig könnybe lábadtak. – Sohasem voltam egy igazán erőszemélyiségű ember, így félreálltam. Nem akartam bajt belőle – nevetett fel keserűen.
- Nézz rám kérlek – mondtam halkan. Néhány perc elteltével sem tette, amit kértem, ezért állát óvatosan megemeltem. Annak ellenére, hogy mondani akartam valami, nem voltam rá képes. Egyszerűen semmi sem jutott eszembe, mit is mondhatnék. Vagy inkább túl sok minden. – Nagyon furcsán fog hangzani de, én örülök ennek – szólaltam meg. Jimin szemei szomorúságot tükröztek, készült is elhúzódni, de nem hagytam neki. – Nem fejeztem be – mosolyodtam el. – Örülök, mert ha ez nem így történik, sosem ismerlek meg – mondtam lágyan. Szemeit meglepve kapta rám, s ajakai is elnyíltak szavaim hatására. Lassan elmosolyodott és szemei könnyekkel teltek meg. – Most miért sírsz? – nevettem és elkezdtem letörölni kicsordult könnyeit.
- Meh-mert – csuklott el a hangja –, boldog vagyok – villantott széles mosolyt melytől még szemei is félhold alakúak lettek, könnyei pedig egyszerre csordultak ki.
- Jiminie – szólítottam meg. Ugyancsak mosolyogva nyitotta ki szemeit, én pedig hezitálás nélkül hajoltam ajkaira.

Lágyan kezdtem mozgatni párnáimat, Ő pedig szinte azonnal viszonozta is ezt. Kezeit ismét nyakamba akasztotta és közelebb húzódott. Alsó ajkát nyelvemmel végigszántva kértem bejutást, mit azonnal megadott, s mind a ketten sóhajtottunk egyet, amint nyelveink találkoztak. Kezeimet dereka és oldala közt járattam, ezzel édesebbnél-édesebb sóhajokat csaltam ki belőle. Apró mancsával tarkómat kezdte cirógatni, néha ujjait végigfuttatva tincseim közt. Csókunk idővel hevesebb lett, s egymás ajkait nem kímélve haraptuk meg a másikat. Kétségkívül a kedvencem az volt mikor Jimin nyelvét fogaim közé vettem, Ő pedig meglepődöttségében húzta volna el fajét, ha nem fogom meg, s nyelvét ezúttal már ajkaim közé véve szopogattam. Kénytelen voltam elmosolyodni reakcióján, a tettem okozta nyögések, pedig igencsak felizgattak. Mikor elengedtem, azzal a gondolattal, hogy hagyok neki egy kis időt, hogy feldolgozhassa – meglepve tapasztaltam, hogy szívesen folytatná, ugyanis azonnal rátapadt ajkaimra.