✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

十九

Nem álmodtok :O

Fejemet kissé megrázva tértem vissza a valóságba, és vagy tízszer pislogtam egymás után, úgy kiszáradtak a szemeim a bambulástól. Kedd délelőtt tíz óra van, töri óra közepe, én pedig hulla vagyok.

A péntek estét és a szombatot Jiminnel töltöttem, az akció után hamar elaludtunk, a szombatot pedig tanulással töltöttük. Rengetegszer megígértem neki, hogy segítek majd neki ebben és abban, de mindig elmaradt, ám most behajtotta rajtam. Angoloztunk, matekoztunk és néhány dolgot még átnéztünk, amiben segítségre szorult. Nagyon hálás volt nekem, amiért türelemmel fordultam hozzá, de őszintén... Készüljetek nyálas lesz! Ő érte bármikor megtenném. A nagy tanulás során, még azt is említette, hogy én sokkal jobban magyarázok, mint a legtöbb tanár és bármikor megállok, ha valamit nem ért. Ennek ellenére nem kellett sokszor megállni, ha elmagyaráztam, hamar megértette és a példa feladatok megoldása sem okozott már neki nehézséget.

Amikor az angolnál megemlítettem neki, hogy szóban is kéne gyakorolni, kissé megrémült. Elmondtam neki, hogy tőlem aztán nem kell félnie, nem fogok egyeseket beírni neki, vagy megalázni, mert azzal amúgy se mennék semmire. Először kitaláltunk egy kis mesét, majd azt angolul kellett elmesélnie. Bár alapkifejezéseket tudott, és még a kiejtése is egész jó volt, néhányszor bele kellett néznie a szótárba, hogy el tudja mondani.

A vasárnapot és a hétfőt Jiminnel, majdnem teljesen külön töltöttük. Bár reggel együtt jövünk suliba, hétfőn az óráink miatt nem tudtunk annyira találkozni, olyan szinten, hogy konkrétan az épület két végében voltunk. Szünetben egy-egy perce összefutottunk, és csókot váltottunk, de már rohantunk is tovább. Telefonon persze chateltünk, de azért az mégsem ugyan olyan. Órák után boldogan mesélte, hogy Taehyunggal elugranak a közeli plázába, hogy kicsit szórakozzanak.

Nagyjából harminc képet küldött, hogy milyen ruhát találtak, és hogy milyen ékszereket. A kedvencem mégis az volt, amikor Taehyung sunyiba lefotózta Jimint amíg felpróbált egy igencsak szűk nadrágot, majd azzal az üzenettel küldte el, hogy „Bár Ő nem akarja, majd utólag megveszem neki ;)".

- Hé – bökött oldalba Mark.
- Hogy? – köszörültem meg a torkomat miután feleszméltem. Mikor körbenéztem láttam, hogy  az ajtó felé bámulnak valamit. Valakit.
- Jeongguk, a fiatalember beszélni kíván veled – szólított meg a tanár és az ajtó felé biccentett. Sajnos a helyemről nem láttam azt a bizonyos személyt, így nehéz volt bármit is reagálni. A székről felállva kezdtem sétálni az ajtó felé, közben pedig hallottam, hogy összesúgnak a hátam mögött, „Mi ez így hirtelen?", „Történt valami?".

- Mi a francot csinálsz te itt? – kérdeztem tőle, miután becsuktam magam mögött az ajtót.
- Neked is szia – mosolyodott el lágyan.
- Miért jöttél? – dőltem neki a falnak, karba tett kezekkel. – Pláne ilyenkor. Mint látod, dolgom van.
- Szerintem érdemes lenne meghallgatnod engem – vont vállat. – Hívd a kis barátod is – kacsintott, majd elindult a folyosón.
- Hová akarsz minket vinni? – követtem. – Különben meg nagy bajban leszünk, ha csak úgy lelépünk – tiltakoztam.
- Eddig ez nem zavart – kuncogott. – Megvárlak titeket a kapunál – veregetett vállba, majd otthagyott.

---

- Oh, szia – köszönt bátortalanul Jimin. – Junghyun, igaz? – kérdezte hasonlóan.
- Eltaláltad – bólintott.
- Szóval? – kérdeztem idegesen.
- Gyertek – indult meg a parkoló irányába.
- Hova megyünk? – súgta oda nekem Jimin, és megfogta a kezem.
- Nagyon jó kérdés – sóhajtottam.

- Már nem tetszik, hogy kocsival kell menni – morogtam, mikor már öt perce utaztunk.
- Örülnék, ha bíznál bennem – pillantott rám szeme sarkából.
- Kéne?
- Hyung! – szólt rám Jimin a hátsó ülésről.
- Neked még kevesebb okod van rá Törpe – néztem rá a visszapillantóból.
- És? Benned sem kéne ezek alapján – vont vállat. – De Ő a testvéred, és nem bántott.
- Még – néztem az említettre.
- Fejezd már be! – csattant fel Jimin.
- Hagyd kölyök – szólalt meg halkan Junghyun. – Ne miattam vesszetek össze – jelent meg arcán egy halvány mosoly.