✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

十四

Testem kellemesen kezdett bizseregni mikor ajkaink végre érintkeztek. Egy pillanatig nem mozdítottam rajtuk, de hamar neki kezdtem. Csak érezni akartam Őt. Ajkainak puhaságát, s csókját, mely édes volt, mint a méz. Számat lassan kezdtem mozgatni, melyet Ő is követett, közben kicsit feljebb emelkedve. Egészen addig mozgolódott, míg felettem nem volt négykézláb, egy pillanatra sem engedve el ajkaimat. Kezei nyakam és állkapcsom közt mozogtak, lágyan simogatva bőrömet. Hasonlóképp cselekedtem, ám én a derekával kezdtem foglalkozni. A vékony anyagon keresztül, nem volt nehéz kitapintani törékeny testét, mit lehet féltenie kellene tőlem. Simogatásomba kissé beleremegett, s belesóhajtott csókunkba, mit én mosollyal díjaztam. Játékunkat még jobban elmélyítve vezettem át nyelvem szájába, Ő pedig nem ellenkezett.

Derekát valamivel erősebben ragadtam meg, majd hátrább kezdtem el tolni, majd próbáltam felülni. Kis idő múlva tervem sikerült is, lábaimat kisebb terpeszbe raktam, Jimin pedig hamar ölembe ült. Kezeivel teljesen átkarolt, ezzel szorosan közrefogva engem, hogy ne tudjak elhúzódni - na nem mintha akarnék. Az én praclijaim sem tétlenkedtek, dereka és oldala közt járattam kezemet fel, s alá. Újra megremegett kezeim közt, ami csakugyan kedvemre volt. Lábaimat törökülésbe húztam, hogy magasabban ülhessen. Sajnos már nem tehettem többet, hisz kopogtak az ajtón, mire kénytelenek voltunk megállni.

-I-igen? - szólalt meg Jimin.
-Tudnátok nekem segíteni a főzésben, fiúk? - hallottuk meg Byult.
-Persze - szólaltam fel én is. A Törpe rám kapta tekintetét ezzel a „Most komolyan?", fejjel mire egy kekeckedő mosollyal arcomon rántottam meg vállaimat.
-Köszönöm! - szólalt meg újra, majd valószínűleg visszament a konyhába.
-Ahj - sóhajtotta majd homlokát vállamra hajtotta.
-Ne legyél lusta - csaptam gyengéden hátsójára.
-De te is élvezted - kapta fel fejét és dacos tekintettel nézett rám.
-Az egy dolog - kacsintottam. - Elnézte neked a dolgokat, örülj, hogy csak a konyhába oszt be, nem pedig szobafogságot szab ki rád, vagy tilt el tőlem - nyomtam puszit arcára.
-Szerinted tudja, hogy mi van köztünk?
-Az anyukád, hogy úgy mondjam - vontam meg vállaimat -, nyilván sejt valamit. A szülők mindig észreveszik, ha van valami a gyerekükkel. Na - fogtam hónalja alá és kicsit megemeltem -, menjünk.

Chim kimászott az ölemből és kicsit rendbe szedve magát nyitotta ki az ajtót, majd indult le a földszintre. Szemet forgattam reakcióján, hiszen nyilvánvalóan újra durcizni kezdett, mely már csak azért is jelent problémát, mert Byul előtt nem nagyon tehetek semmit. Hajamba túrva sóhajtottam egyet, majd felálltam az ágyról, hogy Jimin után mehessek. Lassan szedtem lábaimat, közben kicsit megigazítva ruhámat. Mikor már egészen közel jártam az úti célomhoz kellemes illatok csapták meg orromat. Milyen régen is ettem én házi kosztot? Talán mikor még anyámék itthon voltak, két-három hónapja, ha jól emlékszem. Hamar be is léptem a konyhába, ahol Jimin épp egy répát pucolt, közben Byullal beszélgetve, ki csak úgy pörgött-forgott a szobában.

-Á, hyung, végre - nézett rám Jimin. - Akár jöhetsz is segíteni.
-Mit kéne csináljak? - léptem mellé a pulthoz.
-Látod azokat a krumplikat? - bökött azok irányába. Bólintottam. - Neked jó nagy kezed van, azok a krumplik is elég nagyok, csak rád vár ez a feladat - mosolyodott el.
-Jimin, ne főnökösödj - nevetett Byul.
-Semmi gond - vontam vállat, majd egy kést megragadva nyúltam a burgonyákért, hogy nekikezdjek a dolgomnak. - Jimin csak itt ilyen merész - böktem az említettet oldalba -, máskor egy kezesbárány.
-Igen? - kacagott ismét a hölgy. - Itthon ám nagyon szeret szemtelenkedni.
-Kár volt hazajönni - motyogott.
-Velem is folyton csinálja - kontráztam.
-Nyugodtan csapj a szájára Jungkook, az engedélyemet már meg is kaptad - kacsintott.
-Na majd olyat oda csapok, hogy majd nyulat fog - folytattam, majd a Törpe füléhez hajoltam. - Bár én mást is csapdosnék, nem csak a szádat - búgtam, mire természetesen elvörösödött.
-Te vagy már a nyuszi - szólalt meg zavartan.
-Engem akarsz megfogni? - nevettem fel, bár nyilván mind a kettőnknek inkább a perverzebb vonatkozása jutott eszünkbe.
-Hát igen túldagadt vagy ahhoz, hogy felemeljelek - tett csípős megjegyzést, visszavágásként.
-De legalább elérem a felső polcot - nevettem fel újra. Jimin természetesen ezt nem hagyta annyiban, a kést letéve kezéből - mellyel a zöldséget pucolta -, fordult felém, majd karon csapott.
-Gyerekek! - szólt Byul.
-Azt hallottam, hogy minél magasabb valaki, annál nagyobbat esik - fordult újra a répák felé, a kést is kezébe fogva állt neki újra a pucolásnak.
-Onnan lentről hallani akármit is? - mondtam halkan.
-Hyung! - fordult hirtelen felém Jimin kiáltva, ám a pucolást nem hagyta abba, ezért sikeresen belevágott az ujjába. - Bassz... - szisszent fel.
-Jól vagy? - tettem le mindent a kezeimből.
-Mi történt? - fordult felénk Byul.
-Csak megvágtam magam egy kicsit.
-Kicsit? - ráztam fejem hitetlenül. Jimin kacsóit a sajátomba fogtam, de azonnal el is engedtem. Nem azért mert bajom lenne vele, csak megcsapott a vérének illata.
-Bassza meg - motyogtam és távolabb léptem tőle.
-Menjetek fel a fürdőbe lekezelni, fiúk! - szólított meg minket az egyetlen igazi felnőtt a házban.
-O-oké - feleltem majd újra megfogtam Jimin kezét és elindultam az emeletre.