✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

二十

Kijavítottam a hibákat, legalábbis a nagyon feltűnőket.

>.<' Azt még úgy hozzátenném, hogy több mint, 7000 szavas lett ez a rész, úgyhogy sok sikert!

- Találtatok valamit? – kérdezte Nam.
- Nem, semmit – válaszoltam.
- Ahj srácok... – remegett meg Mark hangja.
- Ne aggódj megtaláljuk – mondta mellettem Jimin a telefonhoz hajolva.
- Ne ess kétségbe, most nem lehet – szólalt meg Yoongi is.
- Várjatok behívom Hoseokot is – mondta Nam. – Na?
- Semmi, bocs srácok – válaszolta.
- Én vagyok a legrosszabb testvér – motyogta Mark, mire Jimin elszomorodva nézett fel rám.
- Nyugi, nem lesz baj – szólt ismét Nam.
- De mit mondok majd otthon? Láttam Jacksont egy idegen csávóval beszélni, majd csodálkozok, hogy eltűnik?
- Mark ne stresszelj! Jackson nagyfiú, megtudja magát védeni. Különben is, ha szólunk a rendőröknek, Ők biztos hamarabb megtalálják, mint mi – próbáltam pozitívan beszélni.
- Kooknak igaza van – mondta Yoongi. – Akkor végülis a sulit teljesen átnéztük?
- Nem, még a szekrényét nem néztük át – mondtam. – De akkor megyünk is – ragadtam meg Jimin kezét és a szekrények felé kezdtem indulni.

- Hányas szekrény az övé? – nézett rám Jimin.
- 65-ös – néztem végig a sorszámokon.
- Itt van – mutatott rá. – Mi a kódja?
- Ha jól tudom 6529 – forgattam is el számzárat. – Lássuk csak – sóhajtottam és kutakodni is kezdtem. Ahogy keresgéltem a cuccai közt, figyelmetlenségemből adódóan, egy kis cetli a lábunkhoz hullott.
- Hm? – vette fel Jimin, majd kinyitotta az összehajtott lapot. – Nézd! – mutatta felém, mire kivettem kezéből.
- „Szánalmasak vagytok. Komolyan azt hittétek, hogy megtorlás nélkül hagyom, hogy egy fattyút hoztak a házamba? Ha kell a kis haverod, eljössz a sziklához. Majd meglátjuk, hogy valóban farkas vagy-e, vagy csupán csak egy kiscica." – olvastam fel. Szemeimet lehunyva, állkapcsomat összeszorítva vettem mély levegőt, majd zsebre tettem a papírt. – Nyomorék vénember – csuktam vissza szekrény ajtaját.
- Miért pont Jacksonnal akar téged zsarolni? – nézett rám értetlenül Jimin.
- Azért, mert azt gondolja, hogy ha róla van szó, nem ugrok azonnal. De biztos vagyok benne, hogy téged vitt volna el – szorítottam ökölbe a kezem. – A bátyám tudta, hogy erre készül, ezért kellett velünk jönnöd – indultam el az udvar irányába, Ő pedig nyomomba is szegődött. – Viszont rosszul gondolja.
- Mármint?
- A barátaimért is azonnal ugrok – vettem elő a telefonomat és küldtem egy üzenetet a srácoknak, hogy most azonnal menjenek le az udvarra.

- Nem értem – rázta fejét Nam, miután elolvasta a cetlin lévő szöveget.
- Mire érti azt, hogy „Majd meglátjük, hogy valóban farkas vagy-e, vagy csupán csak egy kiscica."? – nézett rám Yoongi. Mikor körbenéztem láttam, hogy mind Mark, mind pedig Jimin jelentőségteljesen néztek rám. A Törpe megfogta a kezem és gyengéden megszorította azt, sokat tudó haverom pedig egy bíztató mosolyt villantva bólintott.
- Kook mi ez az egész? – kérdezte Hoseok.
- Nem hinnétek el – nevettem fel keserűen.
- Mondd el nekik – kérlelt Jimin.
- Mit mondjon el? – szólalt meg Namjoon.
- Ha ti hárman tudjátok mi ez az egész, most azonnal mondjátok el – mondta idegesen Yoongi.
- Nekünk bármit elmondhatsz – tette vállamra kezét Nam.
- Nagyon régóta ismerjük egymást – keztem bele –, és ha azt hittétek igazán ismertek, akkor tévedtek. De ez nem a ti hibátok – vettem mély levegőt. – Azok az emberek, akiket a szüleimnek nevezek, nem a valódi szüleim. A valódiak és én is... Mi nagyon mások vagyunk.
- Mi? – rázta fejét értetlenül Hoseok. – Mit értesz „mások" alatt?
- Azok a lények, akik képesek alakot váltani, hol emberként, hol állatként tűnnek elő és embereket falnak fel... – halkultam el. – Nem csak a mesékben léteznek és én egy vagyok közülük. Tudom! – vágtam szavukba, mert láttam, hogy már szólásra nyitják szájukat. – Őrültségnek hangzik. De, több tanúm is van rá – néztem Jiminre és Markra.
- A szüleid, mármint a nevelőszüleid, vagy kik... – rázta meg fejét Yoongi – Ők tudják?
- Igen – sóhajtottam.
- Oké várj! Te – mutatott Markra, Namjoon – mióta tudod?
- 4-5 éve – válaszolt lazán.
- És te? – mutatott most Jiminre.
- Néhány hónapja – válaszolt halkan.
- Komolyan azt várjátok, hogy ezt majd mi elhisszük? – szólt Namjoon és hátrébb lépett.
- El kéne – vont vállat Mark.
- Erre most nem érünk rá! Meg kell találnunk Jacksont, ti meg ezzel szórakoztok? – rázta fejét Yoongi.
- Nem szórakozunk – mondta hangosan Jimin. – Miért szórakoznánk ilyesmivel?
- Honnan tudjam? – vonta össze szemöldökeit. – Ezek után már azt is kinézem belőletek, hogy ez az egész „Jackson eltűnt" is csak egy átverés.
- Szerinted képes lennék erre? – motyogtam idegesen. – Komolyan kinézitek belőlem, hogy egy ilyen dolgot kitalálnék? – szorítottam ökölbe kezeimet.
- Ilyen lények csak a mesékben léteznek – szólalt meg Namjoon. – Az evolúcióban ilyen mégis, hogyan jöhetett volna létre?
- Bassza meg az evolúció!
- Hyung mutasd meg nekik – fogott karomra Jimin.
- Erre befizetek – nevetett Yoongi.
- Megmutatom. Csak nem itt – indultam el az erdő irányába.