✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

六

!Nem új rész csak belejavítottam!

Tudtad, hogy egy intenzívebb vita, egy nagyobb stressz helyzet hatására az ember képes lebetegedni? Az, hogy valaki vitaminokat szed, hogy megőrizze az egészségét, nem elég. A teljes egészséghez egy jó lelkiállapot is kell. Sokan nem tudják, hogy nem csak fizikai fáradtság van, hanem lelki is. Még ha tudat alatt is, de nagyon gondolkodsz valamin, vagy valakin az agyad folyamatosan pörgeti az agyad, nem hagy nyugodni. Azon gondolkodsz mit tehettél, vagy mondhattál volna másképp. Utólag könnyű okosnak lenni, nem igaz? Legszívesebben visszamennél az időben, hogy megváltoztasd a dolgokat úgy, hogy neked kedvezzenek.

Mindenem fájt. A fejem, a szívem, a gyomrom, még a bőröm is. Nem tudom, hogy az esőben való álldogálástól, vagy a Jiminnel való veszekedésem miatt lettem ilyen beteg. 38 °C-os lázam volt, néha még 39 °C is. Enni képtelen voltam, ha meg is próbáltam azonnal visszaköszönt. Belegondolva, ha valóban az eső miatt lennék beteg, akkor az is csak, talán 1 hétig tartana. Csakhogy már második hete vagyok itthon. Ez valakinek jó lenne, mert nem kell suliba mennie, én viszont nem örülök neki. Nem csak az érettségi miatt, de Jimin miatt is. Barátaimat megkértem, hogy tartsák rajta szemüket, viszont szerintük az eset után pár napig nem is ment suliba. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy Marknak az egészet elmondtam, a többieknek csak annyit meséltem el belőle, hogy összekaptunk valamin. Olyannyira aggódtam miatta, hogy aludni is képtelen voltam. Éreztem, hogy fáradt vagyok, de álom nem jött szememre. Volt, hogy csak órákig egyhelyben ültem és gondolkodtam, mit tehettem volna másképp. Rengetegszer gondoltam át, milyen lehetőségek lehettek volna. Nem jutott eszembe egy olyan sem ahol az igazságot elmondva neki, Ő nem lesz dühös, egyetlen egy sem. Az ablakban ülve néztem a tiszta égboltot, amin tökéletesen lehetett látni a csillagokat és a már kövér Holdat is. Semmilyen villany nem égett a szobában, így a Hold fénye világította be azt. A hideg levegő jó hatással volt rám, lehűtött és enyhítette a fejfájásom. Az utcára kinézve kezdtem kémlelni, ki jár-kel még ilyenkor?

Nem volt senki sem. Miért is lenne ilyenkor bárki is kinn? Hajnali fél kettő van, ezen a környéken én vagyok az egyetlen – idióta – aki még fent van. De egyszerűen nem tudok aludni. Fejemet hátra hajtottam és úgy nézelődtem még egy ideig. Jimin. Jimin. Jimin. Folyamatosan csak rajta jár az eszem. Másra sem tudok gondolni, még ha akarnék, se menne jelenesetben. Hirtelen pattantam fel az ablakból (írói megj.: ez most jó hülyén hangzik xD) és pizsamámat ledobva öltöztem fel, rendes utcai ruhába, ami jelenleg egy farmert, pólót, vastag pulcsit, beaniet és magas szárú bakancsot jelentett. Csupa fekete, komolyan nem is én lennék, ha hordanék valami színt is. Táskámba bepakolva a tankönyveket, vettem azt vállamra, majd egy gyors cetlit írva szüleimnek, hogy „suliba mentem", léptem ki szobám, majd a bejárati ajtón is. Az, hogy fél kettőkor mit is csinálok a könyveimmel, az furcsának tűnhet, de csak annyi volt a célom, hogy reggel ne kelljen majd hazaugranom értük, ugyanis biztos voltam benne, hogy anyámék visszatartottak volna, ugyanis továbbra sem voltam épp toppon. Az utcára kilépve mélyet szívtam a már fagyosnak mondható levegőből, melyet azonnal egy köhögés követett, mert hát már igencsak kezd tél lenni, így – már amúgy is beteg tüdőmnek – nem esett annyira jól. Szememet egy pillanatra lehunyva álldogáltam még egy kicsit, majd el is indultam az erdőbe.

---

Nem tellett sok időbe, hogy elérjek a szokásos fámhoz, ahová táskám, s ruháimat letéve változtam át. Nyugodtan sóhajtottam fel, mikor minden fájdalmamnak nyoma veszett. Fekete bundámat megráztam, majd nyújtóztam egy picit. Lassan, komótosan indultam el, csak úgy az erdőbe, egyre mélyebbre. A száraz falevelek és faágak ropogtak mancsaim alatt, mindig is imádtam ilyenkor mászkálni. Mindenhol csend honolt. Az emberi szemnek túl sötét az erdő este, s hacsak nem akarnak, valamiféle vadállattal találkozni nem jönnek ide az emberek, általában este 11-kor lelépnek. Vadállat, mi? Mintha magamról beszélnék...