✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

九

!NINCS ÁTOLVASVA!

Már másnap reggel volt, mikor szokásomhoz híven a szekrényemnél pakoltam a cuccaim. Már a rakodás végénél jártam mikor is egy ismerős lépett oda mellém, gondterhelt arccal, majd a szekrényeknek döntötte fejét.
-Miért vagy így elkenődve – pillantottam rá félszemmel.
-Mmmm – morogta, összeráncolt szemöldökkel.
-Ez milyen nyelven van?
-Nem vagy vicces – nézett rám morcosan.
-Mi a baj? – csuktam be szekrényem és minden figyelmem rá szenteltem.
-Hát nem is tudom – mutatott nyakára, amin volt egy pirosas folt.
-Jé! Teljesen elfeledkeztem róla – mosolyodtam el picit.
-Én is hidd el, szerinted mikor Byul meglátta, szerinted mit gondolt? – emelte meg szemöldökeit, de hangjában hallottam, hogy picit mérges rám.
-Nem is tudom - vontam meg vállam, tettetve a hülyét.
-Aish! – csapott kicsit mellkasomra. – Majd meglátod délután.
-Mert? – kezdtem is gyanakvásba.
-Mert át kéne jönnöd. Azt mondta csak pótlás céljából a tegnapi tananyagban kéne segítened, de gondolom beszélni is akar veled – vonta meg vállát.
-Fasza.
-Ha dolgod van, még tudok neki szólni – kezdett el aggodalmaskodni.
-Törpe-
-De komolyan, szólj nyugodtan – vágott szavamba.
-Én-
-Ha dolgod van, tényleg nem kell jönnöd!
-Nincs dol-
-Tényleg, ha van- - ezúttal én akadályoztam meg abban, hogy végig mondja. Állát és derekát megragadva hajoltam ajkaira és nyomtam neki a szekrényeknek. Egy kis ideig lesokkolva állt, majd próbált ellenkezni, de mivel nem voltam hajlandó elengedni ajkait ezért feladta és viszonozta a csókot.
-Ráérek – váltam el a megszeppent Törpétől, akinek szeme ködös, arca pedig vörös lett.
-Oh... Ohké – motyogta.
-Miből kell segítség? – váltottam témát.
-Matek.
-Mi nem megy benne?
-Függvények – forgatta meg szemeit.
-Megtudom érteni – fogtam vállára együtt érzően. – Hány órád lesz ma?
-6. Neked?
-Szintén – mosolyodtam el kicsit. – Akkor több időnk lesz tanulni – vontam meg vállam.
-Olyat is tanulunk, mint tegnap? – húzta perverz vigyorra ajkait, mikor már a kellőterem felé sétáltunk, mert, mint kiderült közös óránk lesz. Eltátottam számát, ugyan is nem tudtam, hogy honnan jött neki ennyi bátorsága egy ilyen kérdéshez.
-Kizártnak tartom, hogy otthon nem néztél utána dolgoknak – kezdtem nevetni, mire egyébként a körülöttünk lévők meglepett arccal bámultak ránk. Elég valószínűtlennek tartom, hogy a mondandómon csodálkoztak, hisz nem tudják miről is van szó pontosan. Inkább szerintem azon, hogy nevetek.
-Pedig nem – vonta meg vállát. – Én teljesen ártatlan vagyok! – kezdett el nevetni.
-Hát te minden vagy, csak nem ártatlan, Drága! – nevettem én is majd megálltam és a füléhez hajoltam. – Tudok én néhány dolgot rólad... - mondtam sejtelmesen.
-M-milyen dolgot? Láttál valamit? – szeppent meg és azonnal leolvadt a vigyor az arcáról és pír szökött a helyére.
-Hát igen – bólogattam.
-I-igen? De m-mégis mit tudsz? – dadogott.
-Rémlik az este, mikor először voltál nálam? – arcáról minden szín eltűnt, mondatom után.
-T-te-
-Nem néztem végig, nyugi – vágtam szavába, egy „kegyes hazugsággal". – Csak bekukkantottam, de túl sok erkölcs volt bennem ahhoz, hogy végig nézzem. Bár... Benned nem volt annyi, hogy az én ágyamon csináld azt, amit – pusziltam fülére, majd az újból vörös arcára tekintettem.
-Hyung~ - nyújtotta el. – M-mennyit láttál? – nézett szemeimbe.
-Csak a lényeget – vontam vállat.
-Ahj... - sóhajtott.
-Jiminie – hívtam becenevén. – Nyugi, nem fogok rá említést tenni – simítottam fejére, és bíztatóan mosolyogtam rá. Nem felelt csak aprót bólintott, továbbra is szégyellve magát. – Na, gyere – fogtam meg csuklóját és a terem felé vettem az irány újra.

Minden vidámságom eltűnt, mikor beértünk a terembe, és ahogy láttam Jiminnél is ez volt a helyzet. Barátaim annak az embernek a társaságában nevetgéltek, akit bár már egy ideje nem láttam, a hátam közepére sem kívántam. A Törpe végtagját elengedve indultam meg szokásos asztalomhoz, Jiminnel a nyomomban. Mikor a fiúknak is feltűnt, hogy beléptünk a terembe, a mosoly lefagyott arcukról, főleg az ábrázatomtól.
-Kook figyelj – lépett elém Nam és már kezdett is magyarázkodni. – Jacks bocsánatot kért a történtekért és megbánt mindent-
-Igen?! – vágtam szavába. – Bocsánatot kért? Kitől? Mert, hogy sem Jimintől, sem tőlem nem kért semmilyen bocsánatot.
-Tegnap akartam, csak egyikőtök sem volt suliba – jött oda az a gyökér maga is, játszva az ártatlant.
-Ha nagyon akartál volna velem beszélni, akkor otthon keresel fel engem, te fasz – vágtam hozzá agresszívan.
-Hyung – motyogja Jimin mögöttem, felkaromra fogva és kicsit megszorítva azt. Idegesen fújtam ki tüdőmből a levegőt, szememet lehunyva.
-Kurva nagy szerencséd van Wang – morogtam. – Ha nem lennének most itt mások, már rég kibasztalak volna az ablakon.
-Örülnék neki, ha ezt nem itt beszélnénk meg – vett fel egy műmosolyt.
-Nem érdekel, te minek örülsz – sziszegtem még utoljára, ugyan is bejött a tanár.
-Rendben gyerekek, megkérnék most mindenkit, hogy üljön a párja mellé – intett le mindenkit, mi pedig jó diákokként már tettük is, amit mondott. – Szóval sokan kerestetek már meg minket felelős tanárokat, hogy nem kívántok a beosztottatokkal vagy éppen mentoraitokkal lenni egy párban. Amennyiben van most lehetőség, és elég ember – tartott egy kis pihenőt, egyfajta hatásszünetet elérve ezzel -, választhattok új párt – a várt hatás nem maradt el. Mindenki egyből sugdolózásba kezdett és tervezgetésbe. A mellettem ülő egyből feszengésbe kezdett, ahogy egyre többet hallottuk az én nevem. Fejemet az Ő irányába fordítottam, majd a pad alatt a kezére simítottam, mely görcsösen szorongatta pólója alját. Érintésemre vett egy mély levegőt és megfogta kezem, bár még éreztem, hogy nem teljesen nyugodt. Mikor a tanár újra belekezdett újra felé fordultam, ezzel már – részben – neki szentelve figyelmem.
-Csendet kérnék! – mondta nyugodt hangon, de kicsikét megerősítve azt. – Tegye fel az a kezét, aki partnert kíván cserélni – ahhoz képest én mire gondoltam egészen kevesen rakták fel kacsóikat. Néhány lány a kisebb osztályokból, de ennyi. – Ms Kim, maga kivel szeretne inkább lenni? – szólította meg az egyik lány, én pedig szemem lehunyva fohászkodtam, hogy ne az én nevem mondja. De mostanában nem nagyon van szerencsém.
-Jungkook oppával – válaszolta. Jimin megszorította kezem, de még mielőtt válaszolhattam volna a lánynak, valaki beelőzött.
-Ez most komoly? – nevetett fel az általam jól ismert hang, aki egyébként nem is beszél túl sokat, legalábbis azt osztályban. – Miért akar mindenki vele lenni? Menőbbek nem lesztek, Őt pedig nem kicsit idegesítheti ez, nem gondoljátok? Abba nem gondoltatok még bele, hogy neki milyen rossz lehet az, hogy Őt akarjátok? – tett fel egy csomó költői kérdést. Elmosolyodtam a lány mondandóján. – És különben is... Kook annyira nem jó arc – tette hozzá viccesen.
-Megsértettél – néztem hátra egyik kedvenc osztálytársamra. Chunhye, nem egy tipikus név, de Őt tökéletesen jellemzi. Nagyon szeret beszólogatni mások, de amúgy baromi jó fej.
-Ms Joon, ha kérhetem – szólalt meg a tanárnő. – De egyébként igaza van – mosolygott már Ő is. Ahogy a tanárnő igazat adott a lánynak a többi kis csaj egyből rákezdett, mit én csak szemet forgatva tűrtem. – Mr Jeon – nézett rám a tanító. – Szeretne párt cserélni?
-Nem – vágtam rá, mire sokan meg is lepődtek, főleg Jimin. A Törpe fejét lehajtotta és zavartan elmosolyodott, én pedig hüvelykujjammal megsimítottam kezét, mellyel enyémet fogta.
-Miért nem? – kezdett hisztizni egy másik lány.
-Ne pattogjatok már szegény gyereken – szólalt meg erélyesen Chunhye. – Ő nem akar cserélni, kész, ennyi. Fogadjátok el – nagyjából ezzel le is zárult a rólam szóló csevej.