✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

一

Javítás történt!
Ja és emberek akik ezt elsőre olvassák majd ezt... megtudom érteni ha nem tetszik. >.<

Jungkook szemszöge:

Mindennap ugyan az az álom. Az akkor történtek. Mint egy rémálom, úgy kísért engem. Elüldöztek, megvertek, egyedül voltam, s örökbe fogadtak. Az egész egy rémálom, nem akarok rá emlékezni. Miután elmenekültem, egy kisebb városba értem, ahol egy kedves párral találkoztam. A történet vége, hogy hivatalosan is hozzájuk kerültem. Ez tizenkét éve volt. Az alakváltó mivoltomról tudnak, az aznap estéről tudnak. Elmondtam mindent és ezt Ők nem adták tovább senkinek, amiért igen hálás vagyok nekik. A fiúval azóta sem tudom, mi van. Kiraktam Őt az erdőszélén és elrohantam. Lehet, hogy meghalt, bár azt kétlem, ugyanis mikor már messze jártam még visszanézve láttam, hogy valaki, egy lány felemeli és vigasztalja a már síró fiút. Amikor hazaértem, nos, nem részletezném mi is történt. Bár anyám - na jó, a tesóm is egy egészen picit -, hiányzik apámat végleg meggyűlöltem. Mint már mondtam, eltelt tizenkét év. Már végzős középiskolás vagyok, s teljesen megváltoztam. Kiskoromban bármennyire is hihetetlen, mosolygós, vidám, ám gyenge voltam. Ma meg már, pont az ellentettje. Százhetvenkilenc centi vagyok és csupa izom, jó tanuló - hála nevelő szüleimnek -, ritkán nevetek, vagy mosolygok, nem tudom kifejezni a szeretetemet, ennek ellenére volt már két-három komoly kapcsolatom, ott valahogy a csajok elnézték ezt nekem, tény és tudtam is jól, hogy csak a kinézetem és a méretem miatt szerettek annyira. Őszintén én nem igazán szerettem őket, csak "arra" kellettek, ezúton is kösz, kedves hormonok. Ha kérdeznéd, nem, nincs most senkim és nem is érzem szükségét, főleg nem végzősként. Tény és való még év eleje van, és ilyenkor még beleférne, de semmi kedvem nincs, hallgatni a lányokat. Teljesen mindegy, hogy milyen helyzetről is van most szó. Naponta kapok szerelmes levelet, neten keresztül, vagy a sulis szekrényembe, de már válaszra sem méltatom Őket. Vagy ha igen akkor a haverjaimhoz küldöm Őket, nekik úgy is mindig viszket a micsodájuk. Tehát nagyobb szükségük van a csajokra mint nekem.

---

Reggel, enyhén izzadtan ébredtem fel, hála annak a rémálomnak. Ezzel nem törődve, vettem fel egy bő nadrágot az alsóm fölé ugyanis nem szeretem, ha anyáék látják, mi is a fennálló helyzet. Először a fürdőbe mentem megmosni az arcom, majd levetkőztem és inkább le is tusoltam, mert az jobban megéri. A kellemes illatú tusfürdőt testemen szétkentem és gyorsan le is mostam. A zuhany alól kilépve még visszavettem pizsamám, pólóm ezúttal lecseréltem egy fehérre. Megtörölközni ezúttal valahogy nem volt kedvem így csak vizes testemre öltöttem vissza a ruhákat. A szobába visszaérve, megágyaztam és kinyitottam az ablakot, kerestem valami vállalható ruhát, majd elővettem a szokásos sulis oldaltáskámat. Lementem a konyhába és a pulton való cetli elolvasása után - melyben annyi állt, hogy a szüleim nem lesznek itthon egy ideig -, ettem meg a tegnapeste kikészített reggelimet. Joghurt, gyümölcsökkel és egy kis zabbal, egyszerű és nagyszerű. Kaja után, tányéromat elmostam és indultam is fel a szobámba, s felvettem a kiválasztott ruhám. Vállamra vettem táskám és még belepakoltam a kellő dolgokat, telefon, power-bank, füzet, néhány toll, és egy könyv. A bejáratinál felvettem a cipőmet és a kulcsomat elővéve zártam be az ajtót és indultam el. A suli előtt mindig van időm ebédet venni és ezt most sem hagyom ki, veszek egy literes zöld teát és egy instant levest. Fülesemet bedugva sétáltam tovább, közben pedig zenét hallgattam. Elég hangosra vettem a dolgokat ezért még csak nem is hallottam, hogy valaki fut felém, ezáltal engem ellökve, s hál' istennek nem én estem el egyedül, hanem Ő is. Mire észbe kaptam Ő már sűrű bocsánatkérésbe is kezdett.
- Sajnálom, nagyon sajnálom hyungnim! - hajlongott nekem és próbált felsegíteni, leráztam a kezét magamról és felvettem a cuccomat a földről, picit idegesen. Elég ijesztő lehettem, mert a srác konkrétan még hátra is hőkölt. Hány éves ez? Tizenhárom? A szája és az arca is elég pufók, és alacsony is, nálam majdnem két fejjel lehet kisebb. Nagy sötétbarna szemek, fekete haj, lapos orr, tehát nincs megműtve, ahhoz képest elég aranyos, vagy nem is tudom...
- Még egyszer nagyon sajnálom hyungnim, csak-
- Hyungnim? - húztam össze a szemöldökeim. - Hány éves vagy?
- T-tizenöt és fél... - motyogta halkan. Ez tizenöt, sőt, majdnem tizenhat? Akkor én meg harminchat vagyok. Hát ez kész... Az biztos, hogy későn-érő típus.
- És mi a francért rohansz? Főleg, hogy ilyen figyelmetlen vagy? - kérdeztem fel, de ő nem válaszolt, csak megszeppenve állt. - Kérdeztem valamit! - emeltem meg picit a hangom.
- Hát tudod... Most jöttem a-abba a suliba - mutatott oda ahova én is járok -, és még van némi elintéznivalóm - halkul el a végére.
- Ahj, mindegy is - sóhajtok fel -, most ennyivel elengedlek, de ha még egyszer keresztbe teszel, már nem leszek ilyen engedékeny! - mondom határozottan, mire Ő bólint, majd meghajol és tovább fut. Még nézem, ahogy, rohan, de miután a tömeg közepére ért már szem elől vesztettem. Nem gondolkodtam rajta sokat, fülesem és telefonom elraktam, hisz erre a két percre már minek? Amikor már a suli kapujánál voltam kezdtek millióan köszöngetni, így a sok "hyung" és "oppa" megszólítás nem maradt el. Néha én is megszólaltam és egy-egy köszönés félét kinyögtem, de hamar meguntam. Bementem és elsőként a második emeleten lévő szekrényemhez indultam. Kivettem az aznapra kellő könyveket és elkezdtem keresni a barátaim. Az első, akit megláttam az az én kedves Hoseok barátom volt, aki épp az egyik tizedikes - bögyös -, lánynál próbálkozott. Egy ideig még néztem a szenvedését, majd elindultam a terembe, de még pár szót hozzá és a kis csajhoz intéztem:
- Hobi, szerintem nem kéne megrontani egy tizedikes lányt
- Kuss a neved Kook - felelt erre és beszélt tovább. Leültem a helyemre és tovább szemléltem Hobit, a lány elment Ő pedig diadalittas mosollyal arcán jött vissza hozzám, a kezében lévő cetlit mutogatva.
- Na, na?! - ül le mellém és a szemem előtt lengeti, öhm... mármint a cetlit. - Na, kinek sikerült? Hát nem neked! - kezd el hencegni és sipítozni.
- Srácok, lányok a tanárnő azt mondta, hogy mindenki menjen a színjátszó-terembe! - szólt egy osztálytársnőnk, mire mindenki csak egy egységes hümmögés közben tápászkodott fel a helyéről. Hopi éppen azon nyavalygott, hogy neki mennyire nincs kedve mászkálni, mikor ezt megunva felrángattam a székről. Lassan mentünk a többiek után a megadott célhoz, s közbe még néhány barátunk csatlakozott hozzánk, Mark, Namjoon, Jackson és Yoongi személyében. Jacks éppen egy "izgalmas" történetet mesélt mikor beértünk a terembe és az egyik tanár azonnal lepisszegte kedves - és bőbeszédű -, barátomat. A teremben körbenézve láttam, hogy egy másik osztály is van ott, és ahogy végig nézek rajtuk az jön le, hogy kisebb évfolyamú osztályról van szó. A lányok, ahogy meglátnak sipítozni kezdenek, mire én csak húzom a szám, szerencsémre a tanárnő átérzi a helyzetem, elhallgattatja őket és beszélni kezd.

- Most, hogy mindenki ide ért, kezdeném is a mondanivalómat. Mint tudjátok az iskolánk egyik hagyománya, hogy minden tizedikes-diák, kap egy tizenkettedikes mentort, akik segítenek nekik.
- Enyém Jungkook oppa!
- Csak szeretnéd!- ilyen hangok törték meg a csendet, sokan - köztük barátaim is -, rám néztek, hogy mit is szólok ehhez, de én szemet forgatva leintettem őket. Ránéztem a tanárnőre, hogy segítsen már, mentsen meg a kis csajoktól.
- Khm... - köhintett is és folytatta a beszédet -, nem ti döntitek el, hogy kivel lesztek. Ráadásul most már ti biztosan nem lehettek vele - jelentette ki mire, a sok lány vagy felháborodva vagy épp csalódottan sóhajtott. - A sorsolás igen egyszerű, itt van egy sapka a végzősök neveivel és akit a kisebbek kihúznak, azzal lesznek, értelemszerűen - a sorshúzás el is kezdődött de amíg a kicsik csinálták azt amit kell, addig mi beszélgettünk és természetesen szóba jött, hogy miféle "segítségről" is van szó. Az alkalmat megragadva kezdtek egyből viccelődni, hogy kisegítenének egy-két lányt.
- Ne legyetek már ennyire kanosak basszus - szóltam rájuk. Még pár viccet elsütöttek, de mindegyikük - és úgy mindenki a teremben - elhallgatott mikor kimondták az én nevem.
- Jeon Jungkook, gratulálok - szólalt meg a tanár. Gratulál? Mer'? Nem látom, hogy ki húzott, mert háttal áll nekem, de abban biztos vagyok, hogy fiú.
- Jimin, van valami baj? - kérdezi a tanárnő. Ne basszá' fel, hogy Jiminnek hívják a srácot. Ez olyan lányos név, szegény...
- S-semmi - habogott-hebegett a fiú -, az égvilágon semmi.
- Jungkook, tied a megtiszteltetés, hogy az új diák mentora legyél - mosolygott a tanár. Itt már kapiskáltam a dolgot, hogy kiről is van szó. Sejtésem akkor igazolódott be mikor is a srác megfordult. Ugyanaz, aki suli előtt nekem jött. Hogy én mekkora mázlista vagyok! De most komolyan ennek mennyi az esélye? A dologgal nem törődve kezdtünk el újra beszélgetni a srácokkal, de néha lopva a fiúra néztem. Akárhányszor megtettem Ő is épp akkor nézett rám, de míg én rajta tartottam szemem, Ő azonnal elkapta tekintetét.
- Kook? – nézett rám, Nam – Mi róla a véleményed? Kell egy pártatlan ember.
- Öhm... Miről is? – fordultam felé, s összehúztam a szemöldököm. Valaki a homlokára csapott, valaki pedig elmosolyodott ezen.
- Arról, hogy lehet-e párt cserélni. Jacks egy srácot kapott és cserélni akar Hopival. Ketten nem, ketten viszont cserélnének, mivel te vagy az ötödik neked kell döntened – magyarázta a dolgokat.
- Az őszinte véleményem?
- Igen – felelte.
- Ez drága Namjoon barátom azt fogja jelenteni, hogy Ő magasról leszarja, kivel lesz, mert nem fog vele foglalkozni és most inkább örülj annak, hogy ezt én mondtam helyette, mert Ő csak mindenféle szakszóval mondaná el, amit, a magunk fajta halandók nem értenénk meg. Megkíméltelek egy, félórás beszédtől, szívesen – mosolyodott el a végén Mark, ahogy Namra nézett. Az említett csak rám pillantott, várva, mit is válaszolok erre.
-Hát, ja kb, ennyi – vontam meg vállamat. Mire a többiek csak nevettek egy sort.

Mint egy szellő mely lágyan simogat

Mint egy porszem mely lágyan elszáll

Ott vagy de valamiért nem tudlak elérni

Hagyd abba

Te, aki olyan vagy mint egy álom egy magasan szálló pillangó vagy.

BTS - Butterfly