✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

五

FRISS ÉS ROPOGÓS! NINCS ÁTOLVASVA, AZ ESETLEGES HIBÁKÉRT BOCSÁNAT!

Majdnem másfél hónap telt el az óta az este óta. A Törpével nem igazán beszéltem, egyszer-egyszer jött oda hozzám kérdésekkel, a sulival kapcsolatban, de ennyi. Több közös óránk nem volt, illetve nem is nagyon láttam Őt. Még ha össze is találkoztam vele nem volt egyedül, aminek részben örültem, mert az azt jelenti, hogy vannak barátai, annak viszont már kevésbé, mikor egy-egy lány volt a közelében. Nem az a kifejezett bajom, hogy „lányok", hanem, hogy azok a fajta lányok, akik csak egy éjszakát akarnak a srácoktól. De nem csak ilyen lányok voltak körülötte, hanem fiúk is. Például Jackson. Engem valamilyen oknál fogva ignorált, helyette Jimint baszogatta a hülyeségeivel. Nem különösebben érdekel igazából.

Hogy mi lett abból, hogy Jimin az én ágyamban...? 

Nem bírtam megmozdulni, legalábbis saját akaratomból nem. Délebbi tájakon rándultam egyet. Jimin halkan nyögve simogatta vagy csipkedte mellbimbóját, miközben keze hosszán mozgott. Szemeit lehunyta, duzzadt ajkai enyhén elnyíltak, s néha nyelvével is végigszántott rajtuk. Száját volt, hogy összeszorította, gondolom annak reményében, hogy nem hallom meg. Szóval, ha más nem nyúl hozzád, majd te magadhoz, ugye? Bár igen illetlen dolog meglesni mást, ilyen helyzet közben, szerintem van hozzá jogom miután az én ágyamban csinálja azt amit.
-Mhmm – nyögött újra s arca is eltorzult.

-Kook? – bökött oldalba Namjoon.
-Mi? – kérdeztem vissza.
-Mostanában sokszor bambulsz el, baj van? – nézett aggódóan szemembe.
-Jól vagyok, hyung – tettem kezem a vállára.
-Tudod, azért még megnyugtatóbb lenne, ha néha még mosolyognál is... - morogta.
-Szerintem az csak ijesztő lenne, ha mosolyognék – indultam az ebédlőbe.
-Lehet – nevette el magát. – Hoztál ma kaját?
-Anya addig piszkált tegnap este, hogy kénytelen voltam elrakni az otthoniból – húztam a szám.
-Ez pont úgy hangzott volna, mintha valami problémád lenne anyud főztjével.
-Nincs vele bajom, csak mindig sokat akar nekem elrakni, plusz el kell mosni a dobozt.
-Az legyen a kisebb bajod, hogy mosogatni kell – nézett el mögém, miután beértünk az ebédlőbe.
-Mi? Van nagyobb is? – kérdeztem vissza. Nem válaszolt, csak a fejével mögém bökött. Szemöldököm összeráncolva fordultam hátra. – Mi, a rák?! – akadtam ki. Na, most ez a gyökér kicsapta nálam a biztosítékot. Az az idióta „barátom" épp a Törpével ebédel,  játssza a cukit és fogdossa is. Mély levegőt véve vettem fel a semleges arcom és kerestem egy olyan helyet ahol láthatom azt a kettőt. Nam csak leült és elkezdett beszélni mindenféléről, de miután látta, hogy szinte meg sem hallom, amit mond inkább az evésre koncentrált. Szívem egyre hevesebben vert és egyre idegesebb is lettem, mikor Jackson egyre közelebb ment a Törpéhez. Egyszer-egyszer felnevettek valamin, ami még jobban baszta a csőröm, közben az a fasz néha lopdosott Jimin ételéből. Szegény hyungom már rendesen félt velem egy asztalnál ülni. De egyszerűen nem tehetek róla, annyira felbasz ez az egész. Állkapcsomat összeszorítva néztem, ahogy az a kínai – a vörös arcú -, Jimin kezére simít és mélyen a szemébe néz.
-Kook... - hallom meg hyungom. – Nyugi, oké? Te magad mondtam, hogy semmit nem akarsz a kis sráctól! – juttatta eszembe a korábban elhangzottakat. – Vagy ez megváltozott? – néz rám kérdően. Kezét leráztam magamról, de nem válaszoltam. Az asztalra csaptam egy hatalmasat, és szinte felugrottam a székről, mely hangos csattanással ért földet. Az iménti hangra sokan rám néztek, csak Ők nem. Elindultam feléjük és a(z) – egykori – barátom karjai közül rángattam ki a „beosztottamat".