✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

十五

Az igazság az, hogy ezt a részt nehezen írtam meg... Nem azért mert már nem tetszik a könyv, csak egyszerűen nehezemre esett az adott dolgokat beleszőni a történetbe.
Nagyon remélem, hogy nem hiába vártatok 3-4 hetet és tetszeni fog a rész.
Szintén friss, nincs átolvasva!

Felelősséget nem vállalok.

Néhány órával később mikor már végeztünk mindennel - értem ezt az ebédre - Jiminnel újra felmentünk a szobájába. A fürdőszobás dologgal nem foglalkoztunk, mind a ketten rendbe szedtük magunkat, én bekötöztem a Törpe ujját és mintha mi sem történt volna mentünk vissza a konyhába. Byul, bár rákérdezett, hogy mi tartott olyan sokáig, - mire mi csak egy „elbeszélgettük az időt" mondattal feleltünk -, nem firtatta dolgot.

- Huh - fújtam ki a nagy mennyiségű levegőt a tüdőmből. - Kész vagyok - feküdtem el Jimin ágyán.
- Azt kell, hogy mondjam - rúgta le magáról papucsát és elkezdett felém mászni az ágyon, majd folytatta - jót főztünk - feküdt mellém, fejét mellkasomra hajtva. Karomat, a kényelmesebb póz érdekében, átvetettem rajta és derekánál fogva még jobban magamhoz húztam. Éreztem, ahogy Jimin elmosolyodik és lábait is összegubancolta az enyéimmel. Orromat hajába nyomtam és szippantottam az illatából, s ezúttal én húztam mosolyra ajkaimat. - Annyira jó így - szólalt meg halkan. - Így akarok maradni örökre - kezdett köröket rajzolni a mellkasomra.
- Igen - sóhajtottam -, én is - szemeimet egyre nehezebb nyitva tartanom. - Valóban kényelmes így, nagy baj lenne, ha most aludnék egy kicsit? - nézte le Jiminre.
- Csak nyugodtan - emelte fel fejét, hogy rám nézhessen. - Szerintem én is fogok egy kicsit - pislogott álmosan, de ugyanúgy mosolygott.
- Aludj jól - nyomtam rövid puszit ajkaira, Ő pedig visszahajtotta fejét mellkasomra.
- Te is - motyogta.

Nem tudom mennyit aludhattam, de legközelebb szörnyű hideg keltett fel, amit megéreztem. Ugyan úgy Jimin ágyában feküdtem, de Ő sehol sem volt. Lehet, hogy lement a földszintre, vagy csak simán mosdóba ugrott el. Lassan felültem az ágyon és körbenéztem a szobában, s mintha minden más lenne... Nincs már rend, a falak koszosak, az ablak be van törve az ajtó pedig sehol, helyette csak maga nyílás van ott. Szemeimet megdörzsöltem, hogy jól látom-e, de igen ez tényleg ilyen volt. Összeráncolt szemöldökkel keltem fel az ágyról és elindultam, hogy körbenézzek. Benéztem az emeleti fürdőbe, de semmi, lementem a lépcsőn és benéztem a nappaliba, szintúgy semmi.

- Jimin? - szólítottam meg, de válasz nem érkezett. - Byul? - kérdeztem újra, de ismét nem történt semmi. - Elmentek volna? Csak szólnának - gondolkodtam hangosan.

A biztonság kedvéért még körbenéztem máshol is, de valóban egy lélek sem volt sehol. Az utolsó reményem a konyha volt, ám az üresen tátongott. Már majdnem elhagytam ezt a helységet is mikor megláttam egy fecnit a pulton.

„Takarodj HAZA, korcs!"

Szemöldökömet összeráncoltam, ugyanis nem tudtam mégis mi a franc folyhat itt. Jimin írta volna? Bár meg tudom érteni miért tette akkor, de Ő hívott legutóbb korcsnak. Haza? Ha ennyire kiemelte, akkor... Apám elvitte Őt és Byult? Nem írnának ilyet maguktól! Biztos megfenyegette őket az a... Dühtől forrva indultam ki a helységből, majd ki a házból, hogy átmehessek az erdőn. Úgy rohantam, ahogy csak bírtam, ez azt eredményezte, hogy még csak meg sem próbáltam emberi tempót felvenni, helyette kihasználtam farkas-mivoltom egyik adottságát, az embertelen sebességet. Nem törődtem a környezetemmel, csak azzal a céllal, hogy mi lehet vele. Mit csinálhat vele az a vénfasz, aki az apámnak vallja magát. Ha anyám otthon van és a bátyám is, akkor Ők biztos nem engednék ezt. Junghyun erősebb, mint apánk, képes lenne legyőzni, habár inkább csak anyám védelmére kelne, nehogy baja essen.