✔ »Hogyan szelidíts farkast?« [JiKook ff]

四

NINCS ÁTOLVASVA!!

Hullafáradtan estem haza a suliból, a helyből, ahol kész rabszolgának érzed magad. 7 órám volt ma, plusz fakt és még néhány dolgot át kellett beszélnem a tanárral. Komolyan mondom, legszívesebben megölném azt aki kitalálta, hogy ennyi órája legyen egy gyereknek. A vacsorát igen egyszerűen oldottam meg, rendeltem és tá-dám, kb. fél-háromnegyedóra és itt a kajám. Mivel nem tudok éhesen megülni a seggemen, ezért gyorsan csináltam néhány edző-gyakorlatot és utána letusoltam. A levetett ruhámat a szennyesbe raktam, mikor is szembesültem a ténnyel, hogy a szennyes tartó dugig van, így kénytelen voltam én megcsinálni a mosást. Már épp öntöttem volna a gépbe az öblítőt, már szólt is az ajtócsengő. A mosókonyhából kisétálva vettem el a pultról a kulcsaimat és már mentem is az ajtóhoz. Póló nélküli hasamat megvakarva nyitottam ajtó egy olyan személynek, akire álmomban sem számítottam.

-Hát te? – vontam össze szemöldököm. Ő csak pirosló arccal bámulta pizzás-dobozt, de csak az után, hogy meglátta, hogy nincs rajtam felső. – Őszintén szólva rád baromira nem számítottam – vakartam meg tarkómat. – Még szeretnél itt fagyoskodni vagy be is jössz? – invitáltam be, majd a mögötte lassan elhaladó pizza futár kocsijára néztem.
-Cs-csak a mairól akartam veled beszélni – felelte a Törpe.
-Beszélhetnénk arról, hogy mégis miért vetted át a rendelésem? – Mentem a konyhába mire Ő csak követett.
-Háát, tudod pont akkor jöttem, mint a futár, ezért gondoltam átvenném helyetted – ült az elég magas bárszéken az egyik pultos résznél.
-Ki is fizetted?
-I-igen – jött az eddiginél is jobban zavarba. Én csak szemet lehunyva sóhajtottam egyet, kivettem gatyámból a pizza árát és elé raktam.
-Értékelem, hogy kifizetted – ekkor rám nézett és egy halvány mosoly jelent meg az arcán, én csak felemeltem az egyik ujjamat és folytattam -, de máskor ne, kérlek! Ha szeretnél kedvezni nekem, akkor ne így tedd, rendben?
-Miért akkor, hogy? – nézett egyenesen a szemembe.
-Kicsi vagy még hozzá – ráztam meg fejemet. Kinyitottam az egyik konyhaszekrény és kivettem belőle két tányért. Egyiket elé raktam, majd rátettem egy pizza szeletet is, s leültem vele szemben.
-Köszi. De kikérem magamnak nem vagyok kicsi! – háborgott.
-Á, dehogy – forgattam meg a szemeimet.
-Nyem vagyok kicsi – nyammogott a kaján. – Miért, te mikortól nem számítottál kicsinek?
-Ez egy igen érdekes mondat volt...
-Kuss és válaszolj – szólt rám. A megnyilvánulásán csak nagy szemekkel néztem rá. Igaz, csak ma találkoztunk először
-Így állunk? – álltam fel a helyemről, s a pultot megkerülve mögé álltam. Bár a bárszéken kicsit magasabb volt, mint egyébként attól még le kellett hajolnom hozzá. Egyenesen a füléhez. Enyhén belefújtam hallószervébe, mire kirázta a hideg és megremegett. Hihetetlen, hogy mennyire kötődni kezdtem az illatához. Először a mosdóban, majd az erdőben és most. Ha így folytatom a függője leszek ennek a Törpének. – Úgy gondolod, hogy már nagyfiú vagy igaz? – kérdeztem tőle az eddiginél is mélyebb hanggal. Válaszolni nem válaszolt, helyette csak bizonytalanul bólintott. – Hmmm... Akkor le is ellenőrzöm ha, nem baj – majd bele nyalintottam a fülébe. Lassan durvábbra váltva kezdtem el harapdálni a fülét, mire Ő csak sóhajtozott. – Bassza meg – hagyta el számat, mikor érezni kezdtem, hogy farkam éledezik. Egyre lejjebb haladva kezdtem falni nyakát is, amit Ő nyögéssel díjazott. Hirtelen kaptam el csuklóját és rántottam fel a székről, úgy, hogy velem szemben legyen. – Ha olyan nagyfiú vagy mutasd is meg – néztem szemeibe, amik félelmet tükröztek. Megunva tétlenségét, nyomtam le térdeire. – Na, mi lesz? – vontam fel szemöldökömet. Remegő kezeit hihetetlen lassúsággal vezette nadrágom korcához, amit enyhe szorítással le is húzott. Ekkor könnyek szöktek szemeibe és lehajtotta fejét. – Látod Törpe? Pontosan ennyire vagy érett. – hagyták el számat a szavak, mire Ő csak meglepődve nézett fel rám vörös szemeivel.