Örökkön örökké

21.fejezet: Ősi boszorkány

[Kedd van még mindig]
Azt hiszem depresszióba esek Elijah nélkül. Áthívtam Carolinet, most ő jobban megért és Bonniera amúgy is haragszom.

[...]

-Menjünk el a Grillbe. Oké?
-Inkább, mint itthon rohadni.-mondtam. Felkaptam egy kabátot és elmentünk.

*Bonnie*
Áthívtam Alaricot, mert találtam valami igencsak érdekeset a varázskönyvbe.

[...]

-Na mesélj.
-Találtam egy varázslatot, amiben áll, hogy amikor vérhold van, akkor a vámpírokat élővé lehet tenni, mármint minden ami egy embert megölhet, azt őket is.
-Mindegyik vámpír élő lesz?
-Nem. Nem mindegyik. Egyet kell választani, viszont ha annak van testvére, akkor a vérrokonság miatt, ő vagy ők is élni fognak.-magyaráztam.
-Meddig hat a varázslat?
-Ameddig a vérhold a megmagasabb pontján van.
-Azaz 1 óránk lesz. Holnap lesz vérhold?
-Igen.
-Mi kell a varázslathoz?
-Az egyik Mikaelson vére, és a hasonmáséból is kell.-mondtam aggódva.
-Elena. Hogyan vegyünk tőlük vért?
-Tudom ki az ideális erre a feladatra.-gondoltam, most Kathrine Piercre. Igen, tudom, hogy ki az a Kathrine. Fel is hívtam és át is jött, persze nem engedtem, hogy bejöjjön.
-Segítened kell.-mondtam az ajtóban álló Kathrinenek.
-Miért tenném?
-Meg akarsz szabadulni Klaustól vagy sem?
-Mit kell tennem?-érdeklődött.
-Szerezz vért valamelyik Mikaelsontól. És Elenától is kell.
-De gondolom Elenát élve kell hagynom.-forgatta a szemét.
-Igen.
-Jó. Mikorra kell?
-Holnapra.-mondtam.
-Most jut eszedbe szólni?!-mondta és vámpírsebességgel elment.

*Kathrine*
Gyorsan megkerestem Kolt. Tudtam, hogy ő segíteni fog. Egy diszkó előtt találtam meg.
-Kol!
-Kathrine. Miben segíthetek?
-Adj a véredből.
-Mivan? Miért?-kérdezte.
-Meg akarsz szabadulni a fivéreidtől vagy sem?!-fogtam meg a nyakánál a felsőjét.
-Tudod, hogy igen.-mondta, azután beleharapott a csuklójába. Én elővettem egy palack vizet, amiből kiöntöttem a folyadékot, hogy legyen mibe beletennem Kol vérét. Belefolyatta.
-Köszi.-adtam neki egy puszit.
Visszamentem Bonniehoz.
-Vér. Mikaelson.
-Elena?
-Otthon van Elijahval. Csald ki a házból.-mondtam és elmentem Elenához.
Hallottam, ahogyan Elijahval beszél. Utána lejött a lépcsőn. Kijött az ajtón, én megfogtam a vállát és megigéztem, hogy ne kiabáljon. Megvágtam a kezét, belefolyattam egy palackba, azután megitattam a véremmel.
-Bonnie az utolsó pillanatban szólt, hogy mégse tud veled beszélni.-igéztem meg és elmentem.
Elena vérét is elvittem Bonnienak.
-Köszönöm Kathrine. Mostmár elmehetsz.-csukta be az ajtót.

*Bonnie*
Kathrine elhozta Kol és Elena vérét is. Ráadásul a mai napon. Holnap megcsinálhatom a varázslatot.

*Elena*
Klaussal való beszélgetésem után, nem tudtam megállni, hogy ne lássam. Ha Klaus nem szerez róla tudomást, akkor nem lesz baj, de mégis megkértem Elijaht, hogy ma és az áldozás előtt találkozzunk...lehet, hogy már csak utoljára.
-Nem az lesz az utolsó.-mondta Elijah.
-Nem tudhatod.-könnyezett be a szemem. Magához szorított.
-Miért érzem mindig azt, amikor a karodban vagyok, hogy az életem nincs romokban?
-Ha megölellek, úgy érzem minden probléma megoldódik, mindegy, hogy a tiéd vagy az enyém.
-Most viszont jobb, ha elmész. Nem kockáztatom, hogy Klaus megtudja ezt.-töröltem le a könnyeim.
-Távolról vigyázok rád.-mondta és elment. Megcsináltam az esti rutinom. Lefeküdtem aludni, de előtte egy pillantást vetettem az ablakhoz, ahol Elijah szokott állni.
Sétálok az utcánkban, ami elég elhagyatott lett. Ezt furcsánlottam. Egyszercsak Elijah jelent meg előttem.
-Elenah.-mondta és a kezemet fogta. Lenéztem és egy karót szúrtam a szívébe.
-Ne...Ne ne ne ne ne!-engedtem el a karót.
-Így lesz a legjobb.-mondta és összeesett. Elkaptam és zokogva beszéltem hozzá.
-Hallod, itt ne hagyj! Elijah ne csináld! Kérlek! Maradj velem!-zokogtam és néztem, ahogyan az erek végighúzodnak rajta. Azután csak annyit láttam, hogy elkezdett darabokban elporlani , majd elszállni a teste. Végül nem volt már a kezembe.
-NEEEE!!! ELIJAH!!-üvöltöttem, már alig látva, annyira zokogtam.
Ekkor felébredtem.
-Ma sem alszom.-gondolkodtam hangosan.

*Rebekah*
Este, amikor mentem volna aludni, valaki csengetett. Kinyitottam és Elena egyik barátnője volt.
-Mit akarsz?
-Így kell köszönteni az anyádat?!-mosolyodott el.
-Anya?!-lepődtem meg.
-Szia Rebekah. Örülök, hogy találkoztunk.
-De hogy?
-Kinyitottad a koporsót?
-Igen. Mert megnéztem még ott vagy e.
-Tudod, amikor te kinyitottad, a lelkem elhagyta azt a helyet.
-De hogyan?-kérdezgettem folyamatosan.
-Amikor meghaltam, az egyik boszorkány egy varázslatot mondott, amitől a lelkem a koprsóban marad, ameddig az egyik gyermekem fel nem nyitja.-magyarázta.
-Mióta vagy ebben a testben.
-Mikor nyitottad fel a sírt?
-Körübelül egy hete.
-Azóta ebben a testben tartózkodok.
-Van valami oka, hogy csak most szóltál?-kérdeztem gyanakodva.
-Igazából, nem tudtam, hogyan közöljem, hogy élek.
-Ahan. És van valami megoldás, hogy megint Esther legyél?
-Mindegyik gyermekemtől, aki él, kell vér. A koporsó tetejére csepegtetnek és attól kinyílik.-mondta.
-De akkor én, hogy tudtam lazán felnyitni?
-Akkor még ott volt a lelkem. Viszont a testemet mágia láncolja a koporsóhoz.-idegeskedett.
-Mindig a mágia.
-Mit mondhatnék, egyszerre átok és szerencse. Viszont visszakell mennem a Bennett házba, mert még gyanakodni fognak mások. Meg nem kéne, hogy valamelyik fivéred meglásson. Finnt pedig engedjétek ki. 900 évig ott volt, neki is járna a szabadság.-mondta és elment.

*Elijah*
Visszamentem a családi házba.
-Fivérem, pont téged kerestelek. Nem vagy éhes?-kérdezte Klaus, miközben egy vörös hajú lányt hozott ki a falak takarása alól.
-Miért csinálod ezt?
-Nem tudsz folyton zacskós véren, meg állat véren élni.
-Eddig nem lett tőle bajom.-mondtam.
-Tényleg? Ez érdekes, mert egyre gyengébben tudod magad visszafogni. Neked friss, meleg vér kell a testből.
-Miért most jut ez eszedbe?
-Mert az áldozás előtt nem akarom, hogy Elena haljon meg. Most elengedheted a vámpír éned. Hallgasd, ahogyan az ereiben csorgadozik a vér.-keltette fel bennem a vágyat. Tényleg régóta nem ittam friss vért és ha Nikalusnak van igaza, akkor Elenának hamar baja eshet, ha nem most ezt nem teszem meg.

Klaussal osztoztunk. A végén a lányban semmi vér nem maradt.
-Ugye, hogy ez jobb volt?-kérdezte véres szájjal Niklaus.
-Valóban. Mit csinálsz a testtel?
-Elásom vagy elégetem. Ha kell még vér, akkor szólj.-mondta és elhúzta a lány testét. 1000 évből 600-at így éltem le. Most pedig visszatérnék erre az útra?

*Elena*
Ilyen álom után semmi kedvem nem volt aludni. Leszúrtam Elijaht, még belegondolni is rossz. Lementem ittam egy kis kávét. Olyan hajnali 3-kor keltem fel. Ma viszont megyek suliba, mert Caroline kinyír, és amúgy se jó lemaradni, még jó, hogy nem sokára szünet.
Megcsörgettem Elijaht.
-Szia.
~Szia. Miért vagy ébren?
-Egy borzasztó rémálomnak köszönhetem.
~Mit álmodtál?
-......
~Elena.
-Meg...megöltelek.-könnyezett be a szemem, mint minden alkalommal, amikor Elijahnak baja esik, vagy vele kapcsolatos rossz dolog történik.
~Nyugodj meg. Csak egy álom volt.
-Nem baj. Nem kockáztatom, hogy megint ezt álmodjam.-duzzogtam.
~Rendben.
-Reggel nem kell elvinned. Majd elmegyek. Szia.-tettem le a telefonom.