Örökkön örökké

66.fejezet: Silas

(Na visszatértem, és ez egy 41 perces részből van 4x14 és leesik az ujjam, mert az 7 szemszög csere lényege a soriból van , míg a többi szó szerint van, 2850 szó...)
*Elena*
-Mi történt, Elena?-állt előttem Stefan.
-Rossz a térerő. Caroline valamit akart mondani a gyógyírrel kapcsolatban, de nem hallottam.
-Biztos lesz valahol rendes térerő, most viszont menjünk be a sátorba. Kezd sötétedni.
-Valakinek őrködnie kéne.-bújt ki a sátorból Bonnie.
-Vállalom.-mondta egyszerre Stefan és Elijah.
-Legyetek mindketten. Jó éjt, fiúk.-bújtam be a menedékbe.

*Elijah*
-Mi volt ez?-kérdezte Stefan a fejét elkapva, hangokat hallva.
-Biztos egy erdei állat.-válaszoltam határozottan, amikor egy nyílvessző repült Stefanhoz, aki persze megfogta.
-Erdei állat, mi?
-Hogy a vadászok, soha nem  hagynak nekünk békét.-viharzottam el megkeresni. Visszamentem a táborhoz, amikor nem találtam semmit és senkit.

*Stefan*
-Ki van ott?-kérdeztem higgadtan, amikor mocorgást hallottam. Egy helyben álltam, fülelve a hangokat, amikor az egyik mögöttem hallatszott. A bokorból előugrott egy ember, akinek a torkát megragadtam.
-Ki vagy te?
-Az most lényegtelen.-fogta a verbenás bombát, ami fel is robbant.

*Elena*
Másnap reggel, nyújtózkodva kimásztam a sátorból. Nem volt ott se Stefan, se Elijah. Visszanéztem a alvóhelyemre, ahol csak Rebekah volt. Megnéztem a másik sátrat is, ahol nem volt ott se Bonnie, se Shane, még Jeremy se.
-Rebekah!-kiáltottam el magam.
-Mi történt?
-Mindenki eltűnt.-mutattam a sátrakra.
-Hogy mi?-dühöngött.
-Keressük meg őket.-mentem előre.

[...]

Sétaltunk egy jó darabig, folyamatosan vitatkozva. Komolyan mondom, ha nem Elijah családtagja lenne, akkor már rég megöltem volna.

*Stefan*
-*Ah* Mi...Hol vagyok és miért vagyok kikötözve egy fához?-fájlaltam a fejem.
-Felébredtél, nagyszerű. Akkor mostmár mesélhetsz.
-Ki vagy te?
-A nevem Vaughn. Az ötök egyike vagyok. Most pedig beszélj, miért kell neked a gyógyír?-kérdezte elém állva.
-Hogy minden vámpír kaphasson belőle, köztük mi is. Neked miért kell?
-A mi célunk az, hogy Silassel itassuk meg és leszúrjuk. Ugyanis ő jelenleg halhatatlan.
-Kapsz te, amit beadsz Silasnek. A többi, maradék a miénk. Osztozzunk.-próbáltam tárgyalni vele.
-Az nem fog menni.
-Miért?
-Mert csak egy adag van.-ült le egy rönkre.

*Bonnie*
-Shane, mit keresünk itt?-kérdeztem, ugyanis elszakított engem és Jeremyt a csapattól.
-Ez a csapat. Silas már várakozik.
Gyalogoltunk jó ideig, amikor egy kifestett arcú ember lépett elénk, sgy barlangban. Shane kivette a sírkövet a táskájából, majd átadta.
-Mondok egy imát a lelkeitekért.-mondta, azután elsétált.
-Erre kellett a sírkő? Hogy kifizess vele egy zsoldos katonát?-kaptam fel a vizet.
-A sírkő magját Qetsiyah megkövesedett vére alkotja. Néhány boszorkánynak többet ér, mint a remény gyémánt.—lenézett egy lyukba.—Szóval. Ki megy először?-nézett ránk. Először Jeremy ment, majd én.
-*Auh*
-Jól vagy?-szaladt hozzám Jer.
-Igen, csak megcsúsztam.-fordítottam fel a tenyerem, ami vérzett és Jeremy gyorsan bekötötte.
-Köszi.
-Hé, srácok, lemegyek.-kiabált fentről Shane.
-Hé, Bon. Szerinted mi fog történni, ha elmondod a varázsigét a tetoválásomról, és semmi sem fogja elválasztani Shanet Silastől?-tette fel a kérdést Jer.
-Bízol bennem?
-Igen, persze.-vágta rá.
-Megígérem, hogy nem fogom engedni, hogy Shane feltámassza Silast.
-Csak ne csinálj semmi ostobaságot. Ha a megnyílvánulás kicsúszik a kezeid közül, Shane az egyetlen, aki segíteni tud, hogy te irányítsd.
-Ne aggódj miattam. Jól vagyok.-nyugtatgattam.
-De ha Shane akár csak a kisujját megmozdítja, hogy ártson egyikünknek...magam ölöm meg.-határoztam el magam a döntés mellett.