Örökkön örökké

58.fejezet: Harapás

*Elena*
-Visszajöttél. Nem úgy volt, hogy New Orleansba mész?-állt elém Stefan, az udvaron.
-Haha. De úgy volt, viszont a hibrid korcs, megakadályozott ebben.-mutattam meg a nyakam.
-Mi történt?
-Haldoklom, ugyanis megharapott az egyik sarja.-lett véres a tenyerem.
-Tudod a gyógymódot?
-Ha tudnám, szerinted itt cseverésznék veled?!
-Miért nem kéred meg, Elijaht? Biztos segítene.-ivott bele a whiskyjébe.
-Nem akarom látni. Ahogyan egyik ősit se, szóval segíts megtalálni, azt az elleszert!
-Miért segítenék?
-Oh, most felvetted a bunkó stílust?-nevettem.
-Kikapcsoltad az érzelmeid, talán a fájdalom segít.
-Talán a megértő oldalad felélesztésében is segít a fájdalom.-vettem ki a kezei közül, ami ott volt és hasba szúrtam.

Ezután elrohantam.

*Stefan*
Kihúztam a fémet a gyomromból, amikor nagy meglepetésemre Elijah állt előttem.
-Gondolom tudod, mi történt.-ültem le a padra.
-Merre ment?
-Arra, amúgy köszönöm, jól vagyok.-kiabáltam utána, mivel azonnal elment Elena után.

*Elijah*
Kerestem, kerestem és kerestem. Végül egy bárban találtam rá.
-Engedd, hogy segítsek.
-Állj el az utamból.

-Nem maradhatsz így.
-Engem nem az emberségem érdekel, ugyanis elhiheted, hogy most az életemet féltem jobban.-került ki, de megfogtam a karját.
-Ez nem old meg semmit, Elena.
-Klaus sarja megharapott. Haldoklom. Szóval, ha segíteni akarsz, mond meg, hogy hol van a gyógyír.-sétált hozzám közelebb.
-Klaus tudni fogja.
-Köszönöm.-viharzott el tőlem.

*Elena*
Lassan elmondhatnám, hogy a Mikaelson ház az otthonom, hiszen mindig oda kell mennem.
-Klaus! KLAUS!!!-dühöngtem.
-Minek köszönhetem, hogy meglátogattál?
-Mi a gyógyír a harapásra?
-Honnan is tudhatnám, hiszen egy korcs vagyok. Ugye, Elena?-idézett Klaus.
-Ahw, megsértődtél? Jó, ez volt a szándékom.
-Ha megkapod, amit akarsz, eltűnsz és ki tudja, hogy mikor látunk újra. Azt viszont nagyon nem szeretném. Egy kis szenvedés nem árthat.
-Elég fájdalmat okoztál már nekem.-ültem le a kanapéra.
-Feltételezzük, hogy odaadom gyógyírt. Én mit kapok cserébe?
-Nem próbállak megölni többször is, csak egy párszor.
-Kapcsolj vissza. Hogy tudd, milyen nagylelkű vagyok, kapsz időt.
-Milyen időt?-kérdeztem vissza.
-Legyen az ünnepségig, az alapítók ünnepségéig. Ha, viszont addig nem leszel újra a régi Elena, nem mentem meg az életed.-alkudozott velem.
-Mennyi időm van hátra?
-Még van négy napod. A harmadik napod már szenvedés lesz, amely miatt, már a vámpírok saját életüket is kioltották.
-Köszönöm a figyelmeztetést.-fintorogtam.

[...]

Eltelt két nap. Stefannál aludtam, habár ő nem sokat volt otthon. Visszaemlékeztem Klaus szavaira: "A harmadik napod már szenvedés lesz.", mivel már a rosszullét kerülgetett. Innom kellett, hogy a halálomkor se legyek józan.

Lehúztam két pohárral, de a csengőre felkaptam a fejem.
-Soha nem szállsz le rólam?
-Nem a feladásról vagyok híres.-mondta elfordítva a fejét, Elijah.

-Mit akarsz?-kérdeztem, de addigra már egy verbenás injekciót kaptam.

[...]

-Hol...Hol vagyok?-fájlaltam a fejem, ami egy sziklára volt helyezve.
-A pincében.
-Komolyan elkábítottál verbenaval?
-Nem volt más választásom.-állt az ajtóban.
-De. Hagyod, hogy meghaljak, emberség nélkül.
-Nem akarlak elveszíteni.-közeledett felém, azután leguggolt.
-Oh, milyen romantikus.-forgattam a szemem.
-Hoztam friss vért. Gondoltam megéheztél.-nyújtotta a vérrel félig teli üveget elém, Elijah.
-Hagyj kiszáradni.-löktem ki a kezéből.
-Ahogyan óhajtja, Miss Gilbert.-ment ki az ajtón, azt bezárva, de a vér ott maradt.
-Fontos a saját életed. Alku?-halottam meg a britt akcentust.
-Milyen alku?
-Ha adok a gyógyírből, te segítesz nekem elkapni Tyler Lockwoodot.
-Már nem törődök semmivel.-próbáltam egy kis erőre kapni.

-A Gilbertek mindig ilyen makacsok voltak?
-Látnád a testvérem.-nevettem.
-Rendben Elena, ha nem vagy hajlandó visszakapcsolni magadtól...akkor majd én teszek róla.-tűnt el Elijah az ajtóból.
-Hová ment?
-Azt nem tudom, de ne számíts semmi jóra.

[...]

-Nézd ki látogatott meg.-tért vissza Elijah.
-Matt....
-Mondom mi fog történni.—jött be az ajtón.—Megpróbálsz visszakapcsolni magadtól, vagy...kitöröm az ifjú Matt nyakát. A te kezedben van a sorsa.-fenyegetett.
-Úgyse teszed meg.
-Hallottad Donovan, üdvözlöm Vickiet.-ölte meg Mattet a szemem előtt, aki a földre zuhant.
-Ne, ne, ne, ne! Matt? Kérlek ne hagyj itt! Megígérem, hogy mindent elmondok, nem titkolózom, csak kérlek ébredj fel! Ne menj!—zokogtam, miközben a kezét simogattam, ekkor pedig megláttam a gyűrűt, ami visszahozhat a természetfeletti halálból.—Úristen. Visszajön.-mosolyogtam, a szememet törölve.
-Újra vannak érzelmeid.
-Elijah....—néztem rá, de abban a pillanatban a harapás a nyakamon elkezdett rettenetesen fájni.—*Ahh*!-tartottam a seben a kezemet.
-Segítesz elkapni Tylert?-kérdezte Klaus.
-...Nem...Caroline szereti...Nem árulom el a legjobb...barátnőm pasiját.
-Sajnálom fivérem.-nyaktörős kedvében van Elijah.
-Mit...csinálsz?
-Ha Niklaus nem ad önszántából a véréből, akkor adok én belőle.-vágta meg Klaus tenyerét.
-Az ellenszer....
-Niklaus vére.-tette elém a vérző kezet, amire azonnal ráharaptam.