Örökkön örökké

2.fejezet: Találkozás

-Tényleg te vagy?-csalt mosolyt az arcomra.
-Igen Elena. Én vagyok. The Nobleman, más néven Elijah Mikaelson.-mondta, én meg rámosolyogtam.
-Jaj, ne haragudj. Fáradj beljebb.-álltam el az útból.
-Köszönöm.-mondta és a küszöböt nézve, óvatosan átlépte.
-Nyugodtan ülj le. Kérsz kávét? Viszkit?-mosolyogtam.
-Köszönöm, a viszkit elfogadnám.-ült le a székre.
-Jó választás.-vittem oda neki.
-Honnan kaptál viszkit? Több vagy, mint 21?
-Neeem...még csak 17 vagyok. A piát egy pultus barátomtól kaptam. De nem vagyok nagy piás...csak hébe-hóba iszom.
-Szüleid?
-.....-nem szóltam semmit, csak elszomorodtam.
-Részvétem.
-Köszönöm...
-Mióta vagy egyedül? Vagyis ketten...Jeremyvel.
-2006 július 17.-e óta. Igazából Jenna nagynéném van velünk. Csak ő most az egyetemen van. De te honnan tudsz Jeremyről?
-Sok mindent tudok az emberekről. Még annyira lennék kíváncsi, hogy miért bízol meg bennem?
-Azt írtad a Mystic Grill-ben egy levélben, hogy meg akarsz védeni. Jut eszembe, megtudhatnám mitől?
-Elfogom mondani....idővel. A tegnap estével kapcsolatban, meg kell jegyeznem, hogy gyönyörű voltál a ruhában.-mosolygott.
-Jaj tényleg, elfelejtettem megköszönni.
-Nem kell megköszönnöd. Szívesen adtam.
-Nagyon kedves tőled.
-Most viszont el kell mennem. Van egy kis dolgom, de még találkozunk.-mondta és elment.

Elmosogattam.
[Csengettek]
-Megyek!-kiabáltam a konyhából.
-Jenna?!-lepődtem meg, amikor megláttam.
-Szia Elena.
-Uramisten, nagyon hiányoztál!-öleltem meg.
-Te is. Mesélj, mi volt ebben az 1 hónapban?
-Hát...-nem biztos, hogy elmondhatom neki, ezért hazudtam.-Semmi. Hiányzott a suli.
-Milyen volt Tyler bulija?
-Honnan tudtad?
-Sok barátom van.-nevetett.
-Jó volt. Hallottál a gyilkosságról?
-Hallottam. Mi történt?
-Nem tudja senki. Én annyit tudok Caroline anyjától, hogy a pasi szíve ki volt tépve.
-Jézusom.
-Jenna néni!-jött le Jeremy.
-Jeremy!-ölelte meg.
-Meséld el milyen volt neked ez az egy hónap!-mondtam neki.
-Semmi különös nem volt.-füllentett.
-Ahan. "Semmi különös"-tettem idézőjelbe, ezután pedig felmentem a szobámba.

[Csengettek]
-Megint?-kérdeztem az ágyon fekve. Lementem és Jenna régi riporter pasiját láttam.
-Mit keresel itt Logan?-kérdezte Jenna.
-Sajnálom.
-Késő! Becsaptál...Soha többé nem akarlak látni.-csapta be az ajtót.
-Szép volt Jenna.-mondtam neki mosolyogva.
-Tudom.-sóhajtott egy nagyot.

Visszamentem a szobámba.
Írtam egy napló bejegyzést.
"Kedves Naplóm. [2007.09.04.]
Nagyszerű napom volt. Tegnap Tyleréknél buliztam a lányokkal. Viszont láttam egy halottat. Lehet utána kéne néznem, hogy mi derűlt eddig ki. De most az a lényeg, hogy találkoztam Nobleman-nel, igazi nevén Elijah Mikaelson-nal. Nagyon kedves, helyes és erkölcsös. Komolyan mondom, egyszerűen fantasztikus volt a találkozás. Amikor Lockwood-ék partyján megláttam is lenyűgőzött a kinézete, közelebbről meg, mint egy álom. Várom a következő találkozásunkat. Viszont nem hagy nyugodni, amit nem mond el. Valamitől meg akar védeni, de nem tudom mitől. Félek ez való igaz. De ő maga is elég titokzatos magáról. Nem tudom, mikor mondja el, amit tudni szeretnék, de ameddig a közelemben érzem nem lesz bajom."

Elaludtam.
Reggel telefon csörgésre keltem fel.
-Igen?-kérdeztem, még félig aludva.
~Te jössz ma?
-Hova?-kérdeztem.
~Suliba.
-Mivan? Milyen nap van?
~Szerda. A hét közepe, hogy tudtad elfelejteni?
-Basszus...-ugrottam ki az ágyból és kapkodni kezdtem.
~Várunk.-tette le a telefont Bonnie.
-*ARGH* nem érek be!-dühöngtem az ház előtti járdán.-Najó mit találjak ki?-gondolkoztam, amikor egy Camaro állt le az úton.
-Elvigyelek?-kérdezte Elijah.
-Ez egy 1969-es Chevrolet Camaro?
-Igen.-mosolygott, én meg beültem mellé.
Elvitt a sulihoz, viszont ott volt egy pasi akit soha nem láttam. Feltűnt, hogy Elijah szúró szemmel nézte. Nem kérdeztem rá.
-Köszönöm, hogy elhoztál.-szálltam volna ki a kocsiból, de megfogta a kezem.
-Most nem mehetsz el.-rántott vissza.
-Elijah. Nem hagyhatom ki a napot.
-Most muszáj lesz.-mondta, az idegenre pillantások között. Becsuktam az ajtót.
Elmentünk egy nem messze lévő vízeséshez.
-Ki volt az?-kérdeztem rá.
-A fivérem. Klaus Mikaelson. [Klausz]
-Miért nem mehettem iskolába?
-Klaus téged keres. Legalábbis keresett. Elena mindent elmondok, de nem most van itt ennek az ideje.-hajtotta le a fejét.
-Elijah, szeretek veled lenni, de komolyan haza kéne vinned.
-Bocsáss meg nekem, de nem mehetsz haza. Elviszlek a nyaralótokba.
-Meg se lepődök, hogy erről is tudsz.-mondtam, amire egy kis mosoly volt a válasz.