Örökkön örökké

65.fejezet: A holt nyelv

*Elena*
Visszamentünk Shanehez.
-Azonnal indulnunk kell.-rohantam haza felvenni valami meleget és a kistáskámat is elhoztam, amibe a mobilomat tehetem.
-Miért?
-Rám támadt egy 12 főből álló boszorkány csapat.-mesélte röviden Bonnie.
-Eltörtem az egyik nyakát és a többi is vele halt meg.-tettem hozzá a sztorihoz.
-Valami összeköttetés lehetett közöttünk.-tette hozzá Stefan is.
-Akkor elindulunk.-szedte össze a cuccát Shane.
-Veletek megyek. Én akarok lenni az első, aki beveszi a gyógyírt.
-Szia Rebekah.-köszöntem, nem éppen jó kedvel.
-Nick?
-Klaust bezártunk Caroline hazába, hogy ne tudjon velünk jönni.-válaszolta Bonnie.
-Miért?-halmozott el kérdésekkel minket Rebekah.
-Mert nem hiányzik, hogy valaki megitassa vele a gyógyírt és leszúrja.-magyaráztam.
-A kérdezgetésnek legyen vége és haladjunk!-borult ki Stefan.

[...]

A szigeten vagyunk, ami elég messze volt.
-Pontosan hol is vagyunk?-kérdezte Rebekah.
-Novia Scotia szigetén.-nézte a térképet Shane.
-Jeremy...a jelképek.-figyeltem, ahogyan láthatóvá váltak.
-Láthatóak.
-Elküldöm Carolinenak, hogy kiderítse mit jelentenek.-vettem elő a mobilom.

*Caroline*
A telefonom Smst jelzett. Elenától jöttek képek, Jeremy jelképeiről. Tyler is betoppant, méghozzá a karddal.
-Ismét itt a Lockwood fiú. Látni akarod mennyire nevetségesen tehetetlen vagy velem szemben?
-Csak segítek a barátaimnak megtalálni a gyógyírt. Ezt a padláson találtam.-csomagolta ki a kardot.
-Szerinted ezzel közelebb kerültetek a gyógyírhez?-tette fel a kérdéseket Klaus.
-Te mond meg. Nézegettem a markolatát...és ezt találtam.-vette le az anyagot a markolatról Tyler.
-Szerinted mi az?
-Egy cryptex. Láttam a Da Vinci kódot. A különböző jelek felé fordítod a markolatot és a másik oldalon meg lesz a megfejtés. Az interned segítségével Elena átküldte ezeket, nincs más dolgunk mint relytvényeket fejteni. Ha esetleg segítenél, nem akadályozunk meg.-pillantottam a hibridre.
-Javasolnám, hogy az internet varázsa segítségével szerezzetek be egy arámi-angol szótárat a legközelebbi könyvesboltban.-húzta mosolyra a száját a foglyunk.
-Arámi? Az micsoda?-érdeklődött tőlem Ty.
-Egy holt nyelv. Utoljára a bibliai időkben használták.-válaszoltam, aggódva.
-Gondolom ez volt Qetsiyah anyanyelve. Még ha világ legjobb szótárával is rendelkeznetek napokba fog telni a fordítás. Meglehet hetekbe. Inbes sutintu aramait.-beszélt arámiul Klaus. Na csak ez hiányzott.
-Ez meg mit jelent?-kérdeztem.
-"Bárcsak beszélnétek az arámi nyelvet."-kaptam meg a jelentést, egy ördögi mosollyal együtt.

[...]

-Oké, megvagyunk. A tetkó minden szimbólumát lefordítottuk. Járat befelé...kell egy....fiatal szenátor és egy...szép virág. Ennek nincs semmi értelme.-hajítottam a tollat az asztalra, dühömben.
-Lazsim sida asinta uszaida dzsokuncse. Egy erős boszorkány és egy tapasztalt vadász kell hozzá.-kezdett neki ismét az arámi szótárunk.
-Mit csinálsz?-állt elé Tyler.
-Nem kell tudnod az indítékomat. Caroline. Hozd ide a kardomat.—utasított, amit megtettem.—Silas a távoli oldalon nyugszik, a pusztításának eszköze a kezenél. Forgasd a kriptexet jobbra. Állj. A markolat felszíne relyti a kulcsot a navigálási térképhez. Forgasd balra. Most a másik darabot forgasd. Van még valami.—komolyodott el, túlságosan is.—Basimble siles behada idbes kadler mannör.-fejezte be az olvasást.
-Ez mit jelent?—kérdeztem, de csak egy mosolyt kaptam.—Klaus ez mit jelent?!-emeltem fel a hangom.
-Csak egy adag van.-valászolta, ami lesúlytott.

*Elena*
Sétáltunk be az erdőbe, amikor megcsörrent a telefonom.
-Mi történt, Caroline?
~Elena....a....gy-gyógy-íííírrr
-Nagyon rossz a térerő. Nem értem, mit akarsz mondani.
-Gyertek! Itt letáborozunk.-szólt Stefan. Letettem a telefont, majd besegédkeztem.

*Caroline*
-*Argh* Hülye térerő!
-Ha ezt Rebakah megtudja...
-Mi lesz?-kaptam el a fejem Klaushoz.
-Megszállottan vágyik a gyógyírre. Ha megtudja, mindent megtesz, hogy az övé legyen.
-De miért kell neki? Miért vágyik ennyire az emberségre?-borultam ki, mivel annyira ismerem Rebekaht, hogy tudom, mit tesz, ha nem kapja meg, amit akar.
-Ugyanazért, amiért Elena vagy akár...te, Caroline.—bólintottam meg a fejem, értetlenségemben.—A családért.-mondta azt a szót, ami valóban csak emberként lehetséges.