A nevem Elena Gilbert. Egy egyszerű életről álmodtam a családommal, de ez mind szertefoszlott, amikor megismertem egy vámpírt. Onnantól felfordult minden az életemben.
TVD fan vagyok. Ebből a sztoriból amúgy is kiderül. A nevek egyeznek...Van benne...
*Elena* Hazamentem, leültem a konyhába és elkezdtem bőgni.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Hogy volt képes erre?!
*Elijah* Kellemes volt érezni Elena ölelését, a szerelmét amit ezzel éreztetett velem. Olvastam az újságot, hamár nem tudok mit csinálni.
Niklaus gyorsan hazaért. -Hogy ment?-kérdeztem, mert kíváncsi voltam, vajon Caroline élve ment e el onnan. -Beszélgettünk.-mondta haragosan. -Az nálad a falhoz nyomást jelent, vagy a folytogatást.-fogtam a whiskeyvel félig teli poharam. -Nem volt fal.-ment fel a szobába.
*Klaus* Festettem, hogy levezessem a dühöm. -Úgy néz ki, mint egy hatalmas hópehely.-lépett be Stefan.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
-Nem csak egy hétre jöttél? -Úgy volt. De veletek olyan érdekes az élet.-ült a kanapéba. -Sajnálom, de nem tudom hallgatni az érdekfeszítő gondolataid, mivel dolgom akadt a hasonmással.-tettem le az ecsetet. -Kíváncsi lettem. -Ne legyél.-tettem a kezem a vállára, onnan elindultam Elijahért, a földszintre. -Mehetünk? -Menjünk.-mondtam vidáman.
*Elena* Jó ideig sírtam. Azután felmentem a naplómat írni. "Kedves Naplóm. Nagyon régen írtam ide. Ami azt illeti, időm is alig lett volna. Minden olyan zavaros, furcsa. Bonnie megmenti a Mikaelsonokat, azután meg akarja őket ölni. Caroline egyszer azt mondja szakított Tylerrel, hogy ismeri Klaust, azután meg azt se tudja miről beszélek. Egyáltalán nem könnyítik meg a dolgom, de mégis...Elijah tette fáj a leginkább. Szeretem. Még mindig. Túlzottan is. Erre, a mai napon, eljön velünk Klaussal az Appalachebe, hogy megvédjen...azután elhagy. Hogy tudtam ennyire megszeretni? Miért fáj őt elfelejteni?"-fejeztem be a napi bejegyzésem, mert kopogtak.
Lesétáltam a lépcsőn, rámarkoltam a kilincsre, majd ajtót nyitottam. -Hello, kedves. -Klaus. Elijah. Gyertek be.-álltam el az útból. -Megzavartunk valamit?-kérdezte Klaus. -Semmi különöset, csak a naplómba írtam a fájdalmamat, amit Elijah okozott.-emeltem meg a vállam, közben rá néztem, ő meg az én szemembe pillantott.
