A nevem Elena Gilbert. Egy egyszerű életről álmodtam a családommal, de ez mind szertefoszlott, amikor megismertem egy vámpírt. Onnantól felfordult minden az életemben.
TVD fan vagyok. Ebből a sztoriból amúgy is kiderül. A nevek egyeznek...Van benne...
*Elena* Másnap reggel, örültem, hogy életben voltam. Visszamentem a gimibe, amiben van egy csomó igazolatlan napom. Mégse írhatom meg, hogy "haldokoltam a vérfarkas harapástól". -Elena. Beszélhetnénk?-jött oda Caroline anyja. -Persze Liz. Mi történt? -Szólj a vámpír barátaidnak, hogy fogják vissza magukat, mivel az emberek kezdenek kételkedni az állattámadásokban.-figyelmeztetett. -Öhm, hogy mi? -Nyugodj meg, Elena.-jött oda Caroline is. -Honnan?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Én mondtam el neki mindent. Mégis az édesanyám. Tud mindent. Rólad, rólam, a Mikaelsonokról, Stefanról, Bonnieról. -Tartom a számat. Nem hiányzik, hogy az emberek elhagyják a várost, vagy lázadást indítsanak.-nyugtatott meg Liz. -Köszönöm. -Viszont azt kérem, hogy értesítsetek fontosabb fejleményekről, hogy tudjam, mire vállalkozom. -Rendben Seriff, úgy lesz.-hallottam meg a csengő hangját.
[...]
Kicsengetéskor odamentem Mr. Saltzmanhoz. -Téged is látni? -Oh, szia, Elena. Hallom találkoztál Jeremyvel. -Nem kellene találkoznom vele, ahogyan veled se.-csuktam be az ajtót, amikor mindenki kiment. -Sajnálom, de szükséged van rá. -Ő mégcsak egy gyerek. -Jeremy nem olyan, mint egy átlagos 16éves.-próbált megnyugtatni. -Szerinted nem tudom?! Ez nem normális. Drogozott, meghaltak a szüleink, ezért ilyen. Nem veszíthetem el őt is. -Majd vigyázok rá. -Bízom benned Alaric.-bólintottam és kiléptem az ajtón, ahogyan pár perce a többi diák.
*Elijah* Klaust éledezni hallom, miközben a ház előterén gondolkozom. -Tudod, ha Nik felkel, ideges lesz.-szállt Rebekah hangja a fülembe. -Tisztában vagyok Niklaus dühével.-mondtam. Bekah jobbnak találta, ha elmegy, mielőtt kitör a testvéri háború. -Mi tartott ennyi ideig?-kérdeztem, a hozzám közeledő dühös hibridtől. -Elég nagy erővel törted el a nyakam, épp hogy nem a fejemet tépted le. -Örömmel hallom, hogy életben maradtál. Már kezdtem aggódni, hogy soha nem kelsz fel. -Ezt igen nehéz elhinni. Viszont megárthatott a sok menekülés a fejednek, fivérem. -Akinek megárthatott, a folytonos menekülés, bújkálás az csak te lehetsz. -Hogyan képzelted, hogy te az ÉN véremből adsz Elenának?!-vont kérdőre, dühöngve, ami nem lepett meg. -... -Semmi jogod nem volt felhasználni a véremet, hogy segíts a hasonmásnak, Elijah!!-kiabált, a hangja csak úgy verődtek vissza a falakról. -Nem éltem az engedélyed lehetőségével, hiszen nem is adtad volna meg. Mivel egy számomra fontos személy haldokolt, kézbe vettem az irányítást.-fordítottam neki hátat, gondolva, hogy a beszélgetést itt befejeztük. -Ne fordíts nekem hátat!!!-állt elém. -A szövetségesed voltam annyi éven keresztül, szóval mutass tiszteletet. Szóvá tenném azt, hogy lehetőleg tekints rám fivéredként, mert én nem egy madzagon rángatható sarjad vagyok. Ezt ne feledd. -Én vagyok a legerősebb lény ezen a Földön! Neked kell tiszteletet mutatnod, nekem!-támadt rám, és az öltönyömnél fogva a földhöz nyomott. -Nem fogok veled harcolni. Egy gyorsan jöt kitörésed miatt.-dobtam tőlem távolabb, mivel fel kívántam állni. -Majdnem megöltél! Hogy felhasználtass a vérem! -Mindig is gyorsharagú voltál, Niklaus, te is tisztában vagy ezzel.-poroltam le magam.
