Örökkön örökké

25.fejezet: A gyűrű

Elég sokat aludtam, mert reggel jöttem haza és már sötétedik.
-Elpazaroltam az egész napom.-motyogtam. Nézem a plafont, mert nem tudok mit kezdeni magammal. Mivel szeretek sétálni, ezért elmentem. Egyre jobban sötétedik. Felmentem egy közeli magas dombra. Leültem és néztem a naplementét. Klaus ült le mellém.
-Te már nem csak álmomban kísértesz.-mondtam a napot nézve.
-Mi jót csináltál ma?
-Mármint életem utolsó napján. Igazából...aludtam. Veled álmondtam, Elijahval....és Emily Bennettel.
-Emilyvel?
-Igen. Te pedig a jövőmről beszéltél.....habár nem tudom, hogy milyen jövő.....
-Érdekes.-mondta és ő is a naplementét nézte, velem. Amikor már sötét volt, elindultam haza.

*Bonnie*
Felhívtam Jeremyt, hogy jöjjön át. Amikor megérkezett elmondtam neki mindent.
-Szóval kell egy áldozat?-kérdezett vissza.
-Igen.
-Nem kell tovább keresnetek. A nővéremért megteszem.-sóhajtott Jeremy.
-Megtalálom a módját, hogy ne maradj halott. Megigérem.-mondtam, amire csak egy bólintást adott válaszul.

*Elena*
Otthon a szobában feküdtem, amikor csengettek. Lementem és kinyitottam az ajtót.
-Szia Elena.
-Szia Ric.-köszöntem és beengedtem.
-Szia Jenna.-ölelte meg. Szóval az akkori randi ilyen jól sikerült volna?
-Akkor én most, felmegyek a szobámba.
-Várj Elena. Beszélnünk kell.-mondta Ric.
-Gyere fel.-mondtam. Felmentünk a szobába.
-Miről akarsz beszélni?
-Hallottam az áldozásról. Bonnie mesélt egy gyűrűről....ami visszahoz a természetfeletti erők általi halálból.
-Igen, de miért hozod ezt fel?
-Azért mert—vette le a gyűrűjét—, ez egy olyan gyűrű.-adta át nekem.
-Mi?
-Mielőtt Isobell meghalt, ezt adta nekem. Azt mondta ne vegyem le, mert, ha úgy alakul, az életemet mentheti meg.
-Biztos vagy benne, hogy ez olyan gyűrű?-kérdeztem.
-Teljesen. Vidd el Bonnienak, ő be tudja bizonyítani.
-Rendben. Reggel ez lesz az első dolgom.-mondtam, ő pedig elment.
Lezuhanyoztam. Felöltöztem és elaludtam.
Megint a Mikaelson házban vagyok. Ismét Klaus társaságában.
-Jó volt a naplemente. Te is így gondolod?
-Miért kísértesz? Ott vagy a való életben és az álmaimban is.-fogtam meg két oldalról a fejem.
-Ez a te álmod. Azt látod, akire gondolsz.-mondta és abban a percben, már Elijah volt mellettem.
-Fáj.
-Sajnálom.-mondta.
-Mit?
-Ha nem találkoztunk volna, nem fájna.
-Ha nem találkoztunk volna, boldog se lennék. Fáj, de boldog is vagyok.-mosolyogtam.
-Te is tudod, hogy ő már nem ez az Elijah.-mondta mögöttem Klaus.
-Elena, én ilyen vagyok.-mondta Elijah.
-NEM ILYEN! VEDD ÉSZRE!-kiabált Klaus. Akkor volt az, hogy minden fekete lett körülöttem. Felhúztam a térdem és ráborulva a fejemet fogtam.
-Soha nem jó, hogyha egy vámpírt szeret az ember.-mondta Emily.
-De akkor is szeretem.
-Nem szeretheted!
-Ezt nem más dönti el! Szeretem! Bonnie nem tudja, Caroline se, mert nem mondtam el nekik. Lehet érzik, hogy Elijaht, talán csak barátként szeretem. DE NEM! Nem érdekel, ha nem lehet családom.
-Ő EGY GYILKOS!-emelte fel a hangját ő is.
-NEM ÉRDEKEL!-sírtam.
-Elena?-kérdezte Elijah, de akkor megint a Mikaelson házban voltam.
-Belebolondulok ezekbe az álmokba.-mondtam.
-Talán, ha hallgatsz rájuk, akkor nem fognak zaklatni.-mondta.
-Nem. Nem hagylak el!-öleltem meg szorosan.
-Így lesz a legjobb.-mondta, és egy hatalmas könnycsepp folyt le az arcán.
Felkeltem, de most nem haltam meg álmomban, mert anélkül szakadt meg a szívem, hogy kitépték volna.
Miután reggel lett, elmentem Bonniehoz.
-Alaric mondta, hogy ez olyan gyűrű, ami visszahoz a halálból, ha természetfeletti.
-Ellenőrzöm.-mondta és megtette.
-Na?
-Alaric igazat mondott.
-Akkor az áldozaton használhatjuk.-mondtam, nem magamra gondolva.
-Vissza tudlak hozni. Biztosan.
-Remélem. Kár, hogy rajtam nem használ a gyűrű.
-Erről te honnan tudsz?
-Emily mondta.
-Emily?
-Igen. A rokonod. Emily Bennett.-mondtam.
-Szóval ő a rokonom. Boszorkány volt?
-Igen. Álmomban megjelent és beszélgettünk.
-Ezt miért csak most mondod?!-akadt ki Bonnie.
-Mivel tegnap álmodtam.-mosolyogtam.
-Akkor más.
-Na és ki lesz az áldozat?
-Ha már megvan ez a gyűrű, akkor nyugodtan elmondom....Jeremy lesz.
-Biztos nem! Az öcsém életét nem kockáztatom.
-Nyugodj meg. Életben fog maradni. Olvastam erről a gyűrűről. Első alkalommal beletelhet órákba az újjáéledés, de működik.
-És mivan, ha mégse?!
-De fog!-nyugtatni próbalt Bonnie. Mondjuk sikerült, egy kicsit lehiggadnom.
-Ma este kiderül, hogy feleslegesen aggódtam e.-mondtam. Elmentem a Grillbe.
Odajött Jenna volt pasija Logan.
-Szia.
-Szia.-köszönt vissza.
-Hogy vagy?
-Nem kimondottan jól.
-Miért?-kérdeztem rá.
-Jenna nem veszi fel a telefont, nem érem el.
-Jól van.
-Szerinted van értelme próbálkoznom?-kérdezte tőlem.
-Én ebbe nem akarok beleszólni. A te döntésed, hogy harcolsz vagy sem.-mondtam.
-Igazad van. Amúgy meghívhatlak egy italra?
-Igen.
-Két whiskey lesz.-mondta a pultosnak. Kiadta az italokat, mi koccintottunk, azután lehúztuk a piát. Logan elment, én meg haza. Felmentem Jeremy szobájához.
Benyitottam.
-Kopogás elmaradt.
-Köszönöm.-mondta.
-Mit?
-Bonnie elmondott mindent.-mosolyogtam.
-Komolyan?
-Igen.

-Attól, mert haragszom, nem akarom, hogy meghalj. Hiszen, mégis a nővérem vagy.
-Kedves tőled.
-Tudom.-nevetett, amitől én is. Lementem és Klaust találtam a fotelben a Tv távirányítóval a kezében.
-Te mit csinálsz itt?-kérdeztem.
-Én hívtam. Talán van valami baj?-mondta Jenna.
-Nem csak azt hittem, hogy belépett, de ha te hívtad akkor rendben.-mosolyogtam, de belülről tiszta ideg voltam.
Felmentem a szobámba, az ágyra dőltem arccal előre.