Örökkön örökké

12.fejezet: Magány

(Szombat)
Reggel keservesen néztem az ablakhoz, ahol nem volt Elijah.
-Ez is megtörtént...-sóhajtottam.
Felöltöztem, reggeliztem.
És elgyalogoltam a suli meletti parkba. 45 percre van tőlem, addig zenét hallgattam.

[...]

*Elijah szemszöge*
Ma nem mentem Elenához, mert nem tartottam jó ötletnek. Tegnapi veszekedés után, csak úgy betoppannék.
Elmentem egy nyugodt helyre.
Egyedül voltam, ameddig Bonnie nem jött.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?-kérdeztem.
-Nem tudtam.....Elena nagyon rosszul érzi magát a tegnapi miatt.
-Mardos a bűntudat, hogy tegnap felemeltem a hangom.-fordultam meg, miközben könnyeztem.

-Elena erős lány és tudja mit csinál.-mondta Bonnie, miután mellém ült.
-Klaus kiszámíthatatlan. Bármikor megváltoztathatja az alkut.
-Ezt miért gondolod?
-A fivérem. Jól ismerem.-fújtam ki a levegőt, mert ideges vagyok.
Bonnie rátette a kezét az enyémre, mutatva együttérzését.
Amikor mennie kellett, én is úgy döntöttem. Haza mentem. Új inget, zakót vettem fel, mert úgy gondoltam, este ideje lesz elmenni Elenához.

[...]

*Klaus szemszöge*
-Mit tegyünk a kedves Elijahval?
-Szúrd le és zárd be a koporsóba 80 évre.-mosolygott gúnyosan Rebekah.
-Ugyan húgom. Még mindig haragszol?
-Szerinted?
-A hisztidet később hallgatom meg, most viszont segíts Elenát elkapni.
-Minek neked ennyire?
-Kell az áldozata, hogy Hibrid legyek, hogy Hibrideket teremtsek.-magyaráztam neki.
-Miért jó ez neked? Egy család vagyunk. Felejtsd el ezt, és legyünk együtt örökkön örökké, mint régen. Te, én, Finn, Kol és Elijah.
-Nekem kellenek a Hibridek, Rebekah. Ha nem segítesz, akkor ne is hátráltass. Amúgy meg, Elijaht már nem érdekli ez a család.-mondtam és elmentem.

*Elena szemszöge*
Fájt a fejem és vérzett az orrom.
-*Ahj* már megint?-kiszaladtam a fürdőszobába lemosni a vért.
Amikor elállt visszamentem a szobámba.
Gyorsan eltelt a nap, nagyon nem beszéltem senkivel, se Jennával, se Jeremyvel, se a lányokkal.
De Jenna este lehívott a szobámból. Én meg lementem.
-Segítenél? El kéne mosogatni.-láttam meg, ahogyan kapkod.
-Te hova készülsz?-mosolyogtam el rajta.
De abban a pillanatban csengettek.
-Szia Jenna.-láttam meg Alaricot az ajtóban.
-Randi?-kérdeztem.
-Igen.-válaszolt Alaric.
-Érezzétek jól magatokat! De nem kint maradni hajnalig.-mondtam.
-Értettem....anya....-nevetett Jenna.
-Komolyan. Megérdemlitek a mókát. Na, de akkor menjetek máris!-hesegettem el őket. Jó látni, hogy Jenna boldog, meg persze Alaric is.
Elmosogattam, után elmentem sétálni, kiszellőztetni a fejem.

[...]

Felhívott Bonnie.
-Szia.
~Szia. Hol vagy?
-Az utcán. Sétálok.
~Menj haza, mert Klaus téged keres és nem bölcs dolog kint lenni. Egyedül.
-Ugyan Bonnie. Csak egy séta. De ha megnyugszol tőle, akkor bemegyek.
~Köszönöm.
-Csak ezért hívtál?
~Nem....Találkoztam Elijahval.
-*Huh* Mikor?
~Ma. El van keseredve és sajnálja a tegnapot.
-Tudod, Bonnie. Hiányzik Elijah. De ez nem mehet így tovább, hogy amikor Klaus megjelenik, akkor Elijah mindent eldob a védelmem miatt. Szeretem, ha velem van. De így....nem fog menni.
~Menj fel a szobádba.-hallottam meg Bonnie nevető hangját, azután kinyomta a telefont.
Fura volt ez az egész, de így tettem.
-Bonnie Bennett, te aztán furcsa vagy.-morogtam, amikor bementem a szobámba és nem volt ott semmi. Belenéztem a szekrénynél lévő nagy tükörbe, hogy kivegyem a fülbevalóm. Lenéztem, amikor letettem.
Amikor újra a tükörbe néztem, ott volt.
-Elena.
-Elijah!-könnyezett be a szemem, aközben oda siettem, hogy megöleljem.