Örökkön örökké

52.fejezet: Szerepcsere

*Kathrine*
Lehet ideje lenne beszélgetni Elijahval. Fel is kerestem.
-Szia.
-Mit akarsz, Katerina?
-Így kell üdvözölni a régi szerelmed.-biggyesztettem le a számat.
-Te már nem az a Katerina vagy. Más lettél.
-Az élet változtatott meg. De ez az énem is szeret téged, Elijah.
-A múltam része vagy, amire nem vagyok büszke.-sértegetett.
-Lehetek a jelened és a jövőd is. Hiszen múlt nélkül nincs jelen.-tettem a kezemet a mellkasára.
-Ha akkor nem dobsz el, most nem ismerném azt, aki megért és aki megérdemli a szerelmet.
-*Hah* A kis Elena, aki olyan jó. Majd meglátjuk meddig tart ez a kapcsolat.-fordultam el tőle.
-Mi az oka, hogy felkerestél?-tért vissza a lényegre.
-Beszéltem Elenával.
-Nem tudtad volna ezt hamarabb közölni?!-kapta fel a vizet.
-Azt mondta, hogy nem akar engem látni, hogy szörnyeteg lett, meg bla bla. A többi nem érdekelt.-emeltem meg a vállam.
-Hol van?!-kérdezte ingerülten.
-A Salvatore házban.
-Hogy jutottál be? -érdeklődött.
-Hát...
-Kezd elfogyni a türelmem.-szorította meg a karom, magához rántva.
-Mitől vagy ennyire kiakadva?-mosolyogtam.
-Niklaus megölte Elena nagynénjét.
-Hoppá, Klaus elvesztette a türelmét. Mily meglepő.-nevettem.
-Más szenvedésén nevetsz. Már eszedbe se jut, hogy mit tett a fivérem a te családoddal?
-Nem segítek, mert Elena elvett tőlem.-őszinte voltam, kivételesen.
-Soha nem szerettél senkit igazán, a családodon kívűl.
-Ez nem igaz! Téged szerettelek és most is szeretlek, Elijah.
-Játszol velem, kihasználsz, ahogyan Kollal is teszed.-ez a beszélgetés egyre rosszabb.
-Vele valóban játszom, de veled nem, esküszöm.-simítottam meg az arcát.
-A múltam része vagy, ott is maradtál. Nem leszel se a jelenben, se a jövőben.
-...-nem válaszoltam.
-Ég veled...Kathrine.-mondta a másik nevem, ami fájt, hiszen mindig Katerinának hív.

*Elijah*
Katerina szavainak nem tudok hinni. Valóban egy időben igaz szerelmemként tekintettem rá, de amikor rájöttem ki is valójában, minden más lett. Mostmár Elena érdekel, meg kell találnom. Ha kikapcsolja az emberségét, ha rájön, hogyan kell, rosszabb lesz, mint Katerina.

*Kathrine*
Ha neki Elena kell, akkor megkapja. Egy kis Kathrine bájjal. Kivasaltam a hajam és felvettem egy egyszerű ruhát.
-Azta, hát nem a stílus érzéke miatt szeretik a hasonmást.-undorodtam magamtól. Irány a Mikaelson ház.

Ahogy elindultam pont Elijahval találkoztam.
-Elena?
-Szia.
-Hallottam hírét, hogy Katerina meglátogatott.-tényleg elhitte, hogy Elena vagyok.
-Igen. Csak beszélgettünk.
-Pontosan miről?
-Csak azt mondta hagyjalak el, mert szeret téged.-idéztem magam.
-De én őt nem. Nem erőltetheti ezt az egészet.
-Mit tett, hogy ennyire utálod?
-Nem így fejezném ki a Kathrine iránti érzelmeim. Mondhatni, semleges érzelmeket táplálok iránta.-magyarázkodott, ami viszonylag megnyugtatott, azután elhúztam, mikor Elijah elfordult.

*Elena*
Nem bírtam sokáig a pincében, ezért felmentem. Begyújtottam a kályhát.
-Látom kényelembe helyezted magad.-hallottam meg egy ismerős hangot. Megfordultam és meglepődve  felkiáltottam.
-Stefan?!
-Szia Elena.
-De te.....meghaltál. Klaus kitépte a szíved. H...hallottam, ahogy Rebekahval veszekedett.-dadogtam össze-vissza.
-Egy boszorkánnyal alkut kötöttem. Egy embert változtatott át, hogy hasonlítson rám. Klaus őt ölte meg, amíg én felszívódtam egy időre.
-Ezt el sem hiszem.-öleltem meg.

-Mesélj. Hogy vagy?-hajolt el.
-Klaus megölte a nagynéném.—szomorodtam el.—Azután megtámadtam egy nyílpuskával Klaust, de nem használt és most meg akar ölni. Elmondtam Alaricnak, hogy Jenna halott, majd megigéztem, hogy menjen el Jeremyvel Denverbe, egy szebb élet reményében. Nem volt hova mennem, azt hittem meghaltál, így idejöttem.
-Sajnálom, ami veled történt.
-Ez a sorsom.-fújtattam egy váll vonás kíséretében.
-Addig maradsz, ameddig csak akarsz.
-Mitől lettél ennyire együttérző?-mosolyogtam.
-Majd elmesélem. Felmegyek a szobámba. Elfáradtam. Ha megkérhetlek, maradjon titok, hogy élek.
-Rebekah se tudhat róla? Nem mintha el akarnám neki mondani.-érdeklődtem, hiszen mégis csak szerelmes Stefanba.
-Részben miatta is el akartam tűnni. Túlzottan ragaszkodik hozzám. Kell a szabadság.
-Megértelek. Megtartom a titkod, menj csak nyugodtan.-simogattam meg a vállát.
-Jó éjt, Elena.
-Neked is, Stefan.-kívántam viszont, amikor elindult fel a lépcsőn.

Néztem a tüzet tovább, belegondolva a történtekbe. Hiányzik a családom, hiányzik a nyugalom, hiányzik Alaric, a régi barátság, ami Caroline, Bonnie és közöttem volt, amikor nem volt ez az egész rettegés, amikor nem volt Klaus, ezektől a gondolatoktól elfogott a sírás.
-Katerina?
-E..Elijah.-álltam fel a kanapéról.

-Mit keresel itt?-kérdezte, amire én összehúztam a szemöldököm.
-Elena vagyok, nem Kathrine.
-Ma beszéltem Elenával.
-Az nem lehet, mert én itt voltam egész végig.-közeledtem felé.
-....-nem szólt, csak szemügyre vett, az ajtón kívűl, mert nem lett behívva.
-Bizonyítsam? Rendben. Van egy Antoinette nevű nő az életedben, akitől kaptál egy levelet, amit Klaus jutatott el hozzám.
-....-ettől elszégyelte magát, lehet azt hitte, hogy ez már nem számít.
-Nem felejtek. A fájdalom nem múlik.-fordultam a kályha felé. Csak a szél hangját hallottam, megfordultam és Elijah már nem volt ott.