A nevem Elena Gilbert. Egy egyszerű életről álmodtam a családommal, de ez mind szertefoszlott, amikor megismertem egy vámpírt. Onnantól felfordult minden az életemben.
TVD fan vagyok. Ebből a sztoriból amúgy is kiderül. A nevek egyeznek...Van benne...
Reggel Elijah ajkait éreztem a számon. Elkezdtem kuncogni. -Jó reggelt. A tenyeremet az arcához érintettem és hosszasan megcsókoltam. -Neked is.-haraptam rá az alsó ajkamra, amikor eltávolodtam. -Rátérhetünk a nyaraló témára.-mosolyodott. -Csak ha így fogsz mostantól felkelteni. -Rendben.-állt fel az ágyamról. Elvitt suliba.
*Bonnie* Egész éjjel a Mikaelson család után kutattam. Nem bízok Elijahba. Carolinetól hallottam, hogy Klaussal beszélt. A családjukról beszéltek, amiről Klaus annyit mondott, hogy Finn, Esther és Mikael koporsóban van. Én utána néztem ki az Mikael. A varázskönyvek egyike segítséget nyújtott. Amit olvastam: A Mikaelson családból Mikael útja eltávolodott gyermekeitől. Mikaelből vámpírvadász lett. Egy boszorkány zárta be őt egy Mystic Falls-i kriptába. Annyit lehet tudni, hogy saját gyermekeire vadászott 500 éven keresztül, kriptába zárásáig. Belegondoltam, hogy ez érdekes. Ha megtalálom Mikaelt, akkor Elena és Caroline is megszabadul ettől az egésztől. Egyedül viszont nem megy, ezért áthívtam Alaricot. -Mit találtál?-kérdezte, én meg megmutattam neki a könyvet. -Szóval ha Mikael szabad, a Mikaelson család halott marad. -Pontosan. Viszont Estherről nem tudok semmit. -Belegondoltál abba, hogyha nem Mikael a boszorkány és nem is Rebekah, akkor... -Esther az, de ezt már tudtuk. -Ő hol van? -Nem tudom. A varázskönyvek semmit sem árulnak el róla. -Derítsük ki és zárjuk le ezt a dolgot....lehetőleg véglegesen.-mondta Ric és elment.
*Caroline* Klaus beszámolt az egész családjáról és hát....wow. Ma találkoztam Tylerrel. -Hé....Caroline. Miért nem veszed fel a telefont? -Dolgom volt.-mondtam határozottan. -Három napig?-nevetett. -Igen.-sms jelzés a telefonon-Boccs, de most mennem kell.-léptem le. Klaus volt. >Szia édesem. >Mit szeretnél? >Kémkedned kellene Alaric után. >Megse kérdezem miért. Rendben.-írtam.
*Elena* Hála Istennek elment a nap elég gyorsan. Az ebédlőben voltam, csak kicsit pihenni. -Hello.-köszönt nekem Kathrine. -Mit akarsz? -Hagyd el Elijaht. -Neked nem Kol kell?-forgattam a szemem. -Kol csak egy báb. -Szívtelen vagy.-mondtam neki megvető pillantással. -Tudom. Szóval, vagy elengedet Elijaht, vagy.....-fogta meg a felmosó rudat aminek letörte az alját. Elakartam menni, de hátba ütött, amitől a földre estem. Aztán mégegyszer a rúd végével.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
-Elena!-hallottam meg Elijah hangját. Mindig jól időzít. -Elijah!-szaladt hozzá Kathrine. -Mi történt? -Kathrine megtámadott.-mondta. -E...Elijah....én....vagyok Elena!-mondtam ki nagy nehezen. -Ne higyj neki!-mondta Kathrine. -Üdv Katerina.-állt Elijah mellett Klaus. -Nem versz át.-fogta meg a karját Elijah. Most összedolgoznak, máskor meg egymásnak esnek. -Szia..... Klaus.-akadozott a hangja Kathrinenek. -Hol a holdkő?-kérdezte tőle Klaus idegesen. -Nem....Nem tudom. -MI AZ, HOGY NEM TUDOD!!!-kiabált Klaus. -Én....én.....-dadogott Kathrine. -HALLJAM!! -Oda adtam..... -KINEK!!?!-üvöltözött Klaus. -Sage...Sagenek.-mondta ki azt a bizonyos nevet. Klaus ellökte Kathrinet és elment. Engem Elijah vitt haza. -Fáj a hátam. -Azt gondolom.-simogatta meg a fejemet.
