30.fejezet: Nélküle

439 24 0
                                    

*Elena*
Rebekah vajon igazat mondott? Elijah tényleg....miattam hagyta el a családját? Ezen gondolkoztam az órán.
-Elena?
Nem akarom elhagyni.
-ELENA!?-hallottam meg Alaric hangját.
-Ne haragudjon Mr.Saltzman, elmondaná mégegyszer a kérdést.
-Hogyne Miss Gilbert. A kérdés. Mikor lett elfogadva a ma ötven csillagos Amerikai zászló?
-1960.-válaszoltam.
-Nagyon jó. Esetleg hónapra és napra pontosan?
-Azt nem tudom.-szégyeltem el magam, habár ez volt a legkisebb gondom.
-Bonnie?-nézett rá Alaric.
-1960. Július 4. A függetlenség napján.-felelt hibátlanul.
-Köszönöm. Elena, megjegyezted?-nézett vissza rám Ric.
-Igen.
Óra után elindultam haza.
Otthon egyedül voltam. Bementem a nappaliba, ahol kiderűlt, nem vagyok egyedül.
-Szia.
-Hallom találkoztál Rebekahval.
-Igen.-sóhajtottam.
-Mit mondott?
-Semmit. Észrevett, majd annyit mondott, hogy a pom pom csapatban van.-hazudtam.
-Van valami baj?
-Nincs.-voltam nyugtalan.
-Elena.
-Jól vagyok, oké?-mondtam már-már idegesen.

-Ne

Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.

-Ne...ne haragudj, én most szeretnék egyedül lenni.-fogtam meg a fejem, azután felmentem a szobámba, Elijah nem követett.

*Elijah*
Valami nincs rendben Elenával. Tudom, hogy hazudik, azzal kapcsolatban, hogy nincs semmi baja. Hallottam, ahogyan a szíve felgyorsul. Nem gondoltam, hogy Klaus tette, hiszen Elenát halottnak hiszi. Megkerestem Rebekaht.
-Mit akarsz?
-Mit tettél?
-Mikor? Kivel? Hol?-kérdezte.
-Ma, Elenával, az iskolában.
-Semmit.-vágta rá.
-Megkérnélek, hogy az igazat mond.
-Az igazat mondom.
-Elena, ma reggel boldog volt. Délutánra, már látni sem akar. Egyedül akar lenni. Bonnie és Caroline nem tett semmit.
-Honnan tudod?
-Elena zavartnak, nyugtalannak tűnik. Ha Carolinék tettek volna valamit, akkor egyszerűen el lenne keseredve.-magyaráztam.

-Elég jól kiismerted a kis pom pom lányt

Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.

-Elég jól kiismerted a kis pom pom lányt.-gúnyolódott Rebekah.
-Mit csináltál?
-Szugeráld ki belőle.
-Nem fogom.
-Komolyan ennyire szeretsz egy embert?-állt fel Beka.
-Ne feledd, hogy mi is azok voltunk.
-Voltunk! Míg anyánk át nem változtatott minket!-kiabált.
-Azért tette, hogy megvédjen!
-Azután meg akart minket ölni! Egyikünk meghalt...MIATTA fivérem!
-Finn feláldozta magát. Az ő hibája volt. Nem kellett volna megtennie.
-Mintha Klaust hallanám. Tudod, mit tettem Elenával?-tette karba a kezét előttem. Vettem egy nagy levegőt és ránéztem.
-Azt mondtam hagyjon el téged!
-Mi okod volt erre?
-Széthullott a család! Te voltál az aki összetartott minket.
-Mindannyiunknak fontosnak kell tartania a családot. Megfogadtuk, hogy együtt leszünk örökkön örökké.-próbáltam megnyugtatni.
-Azt is, hogy a család mindenekelőtt! De ez egyikőtöknek se fontos!
-Nekem igen. Mégha Elenával is vagyok, a legfontosabb, mindig a család marad.-mondtam és visszamentem Elenához. Viszont ő nem volt otthon.

Örökkön örökkéTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon